Azzal kell kezdenem, hogy már gyerekkoromban is gyanakvással töltött el, ha a kommunisták szerettek valamit. Nem voltam felnőtt, de megéreztem valahogy, és onnantól vesztes volt az ügy nálam. Így voltam a Puszták népe c. könyvvel is. Már Illyés Gyula is gyanús volt, pedig akkor még nem is tudtam, hogy Kádár János közvetlen kertszomszédja. Mindegy miből sejtettem, és arra sem emlékszem, hogy kötelező olvasmány volt-e vagy csak ajánlott: egy biztos, kezembe sem vettem.
Teltek-múltak az évek, és éppen nagyon unatkoztam és a könyvespolcon megakadt a szemem ezen a könyvön. Mégis leemeltem, hátha jó lesz. (Szoktam ilyet mostanában csinálni, hiszen változik az ember ízlése, talán már megérett arra a könyvre. Ilyet tettem a Légy jó mindhaláliggal is, de arra még nem voltam érett: 10 oldal után hajítottam el. :-) Ebben szerepe lehetett, hogy elolvastam Móricz összes novelláját és az nagyon jó volt. Hát ez nem, de nem ide tartozik.) Szóval elkezdtem olvasni. Aztán elég hamar felcsillant a szemem: olyan dolgokat tudtam meg belőle, amikről álmodni sem mertem. Lehet, hogy történelemből tanultuk, de az is lehet, hogy nem, de az biztos, hogy nem jött át az infó. Gondolkoztam is közben, hogy miért szerették a komcsik annyira ezt a könyvet? Szerintem ők teljesen mást értettek belőle, csak a szegények "elnyomását", szenvedését. Pedig nem erről szól. Vagy lehet, hogy arról is, mert mint minden műalkotásnak, ennek is több rétege van. Mindegy, összefoglalom, hogy nekem mi jött le belőle.
Szóval a puszta nem általában jelenti a pusztát, hanem egy olyan hely megnevezése, ahol mezőgazdasági bérmunkásokat foglalkoztatnak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy földbirtokos valahogy létrehozta a telepet, oda béreseket hívott. (sokszor nem magyar nemzetiségűeket telepítettek) Tehát ez nem falu, ahol parasztok laktak, akiknek földjük volt. Nézzük meg, hány -puszta, -major stb. nevű település van Magyarországon! Ezekről van szó ebben a könyvben. Ha modern hasonlatot akarnék, akkor Dunaújváros, Tiszaújváros, Kazincbarcika jutna eszembe. (Azt hiszem ez már elég érzékletes). A legjobb a karrier lehetősége: ha valaki egész életében tudatosan él, keményen dolgozik, takarékoskodik, akkor ki tud emelkedni ebből a mocsárból és elmehet a faluba parasztnak. De persze ez százból egynek sikerül. Illyés Gyula nagyszülei is így emelkedtek ki onnan. Említenék pár dolgot, amelyek elgondolkodtatóak voltak. Először is a munkaidő a napi 12 óra minden nap, kivéve vasárnap, akkor csak 4-6. A másik a bizonytalanság: minden évben egyszer kirúghatták akire nem volt szükségük: ekkor szekérre szállt a család, és kerestek maguknak másik helyet. Ami engem legjobban megfogott, az a munkamorál. Az író azt a hasonlatot mondja, hogy kb. 12 emberre volt egy munkafelügyelő. Ha ő félrenézett, azonnal megálltak a kezek, nem dolgoztak egy millimétert sem, csak kontroll alatt. Szerinte ez az egy ember el tudta volna látni a 12 ember munkáját. Volt olyan, hogy (főleg hitel miatt) elszegényedett egy paraszt és a faluból odajött bérért dolgozni. Na, ők egy hétig bírták, ui. ők úgy dolgoztak, mint otthon. Ha mai fogalmakkal kellene leírni, akkor a paraszt talán a vállalkozó a béres meg az alkalmazott.
Ekkor értettem meg a cseléd szó jelentését: önálló gondolatokkal nemigen rendelkező, felelőtlen életvitelű (a mának él) ember. Mivel saját tudásától, szorgalmától semmit sem várhat, magasabb helyről várja a jólétet, általában irigy, mások vagyonára feni a fogát.
Sokáig nem értettem a környezetemben, hogy mi történik, de ebből a könyvből megértettem. Régi ismerőseim, akik a szocializmusban jobban éltek, mint mi, most sehol sincsenek, a családjaik széthullottak, munkanélküliek, elváltak stb. A mi családunk, amelyik a szockában hátrébb helyezkedett el, meg fejlődik: mindenki rendezett családban él, tanult, jó állása van. Hát persze! A lakosság egy jó része cseléd, mi pedig parasztok voltunk valaha, a kommunizmus pedig az engedelmes végrehajtó cselédeknek kedvezett. Az hogy én szorgalmas vagyok, jó eszű, ahhoz az őseimnek évszázadokon keresztül kellett küzdeniük, a cselédek meg csak egyik napról a másikra éltek. (Ezért nem lehetséges rövid távon a cigányok felemelése sem: nem felemelni kell őket, hanem ki kell emelkedniük. Segítség járhat, de mindenkinek saját magának kell ezt az utat kitaposnia.) Emlékszem osztálytársaimra, akik kettesekkel végezték az általánost (!), egyszerűen szenvedtek minden felelésnél, dolgozatnál. Szóval felnyitotta a szemem ez a könyv.
Adalék: szórakozásból megnéztem a 2006-os választás után egy szavazókört szülővárosom környékén: 100 szavazatból 1 Fidesz, 1 SZDSZ, 98 MSZP volt az eredmény. Ja, persze, ez volt a báró cselédtelepe száz éve!
Ajánlom a könyvet elolvasásra!