Mint mindig, most is olyan téma következik, amiről a többség homlokegyenest mást gondol. Remélem, az érveim jók lesznek majd. Mondjuk, ha személyes ismerőseim között mondtam ezeket a gondolatokat el, akkor mindig lehülyéztek. Persze éveket kell gondolkodni, míg az ember rájön megoldásokra. Ha átveszi, amit a tömeg mond, nem lehet baja. Ez a konformizmus. És persze lehet, mert a devizahitelről hiába gondolta mindenki, hogy jó, hiszen a szomszédom is felvette, itt sem segített a konformizmus. Ahogy az élet semelyik területén sem véd meg minket, csak jóleső érzésünk lesz tőle, hogy nem csináljuk máshogy, mint mások, tehát jó úton járunk. Jó bódítószer tehát.
Állítások: a nyelvtanulás jó dolog, ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy stb. A kérdés: tényleg?
Nemrég volt oktatási államtitkár egy nyelvtanár, aki még a 3. nyelv tanulását is be akarta vezetni. Szerencsére már nincs a helyén, de valószínűleg nem ezért. (Egyébként nem kritizálom a többi döntését, csak ez az egy fekszi meg a gyomrom.) Most akkor mi van? Hülyeség nyelvet tanulni? Nem teljesen, de nézzük a részleteket!
Onnan induljunk ki, hogy a kommunizmusban nem lehetett nyelvet tanulni. Pontosabban lehetett, az oroszt, de ez akkoriban annyira lenézett volt, mint mondjuk JVC rádió helyett Szokolt hallgatni. A csúcskarrier a kisvárosunkban a kamionos volt, aki Fa szappant meg más fontos kurrens cikkeket tudott hazacsempészni. A családja ezt árulta a munkahelyén meg az iskolában. Ő persze tudott németül. (Elnyomott mosoly.) De a nyelvtudás más karriervonalon is működött. Pl. lehetett külkeres valaki, az meg már maga a mennyország volt. (Persze ehhez más tulajdonság is kellett, pl. egy jó ÁVÓ-s apuci, de ez most lényegtelen). Meg mesélte anyám a régi rendszerből itt maradt tanárkisasszonyokat, akik franciául perfektül zongoráztak, vagy mi. Szóval a nyugati nyelv tanulása hihetetlen menő és egyben felettébb kívánatos volt a késő Kádár-kori posványban. Lehetett magántanárhoz járni, jártak is sokan, szóval fejlődött az ügy.
És így maradtunk.
A mai napig éveket áldoznak a családok a gyerekeik életéből a nyelvoktatásra. Van, aki két tannyelvű gimnáziumba íratja csemetéjét, ahol már a matematikát is dajcsul tanulhatja. A határ mellett egyenesen Ausztriába íratják a gyereket, mert az kell a jövőbeli ÉRVÉNYESÜLÉSHEZ. Aztán persze már egyetemre is oda megy majd. Egyetemi diplomához már egy felsőfokú nyelvvizsga kell, meg még egy középfokú is. És persze tízezrével vannak olyan gyerekek, akik azért nem kaptak diplomát, mert a szent külföldi nyelvet nem tanulták meg.
Sok dolgot láttam, mire a helyzetet át tudtam értékelni. Akkor nézzük!
1. Egy nemzetközi nyelv van, az angol. Nem a német, a francia, az olasz meg a romungó, hanem az ANGOL. MINDEN szakirodalom angolul jelenik meg, MINDEN cégnél tudnak angolul (legalábbis levelezni biztosan), MINDEN szakma szakirodalma angolul van. Nem egy tetszőleges nyugati nyelven, hanem angolul. Tehát az első hiba: nem egy tetszőleges nyelvet kell tanulni iskolában, hanem az angolt. Természetesen mindig kivétel a speciális képzések. Ha valaki jó régész akar lenni, akkor tanuljon nyugodtan ógörögöt (az angol mellett), meg ha olasztanár akar lenni, akkor ahhoz ne angolból nyelvvizsgázzon, de a diákok 90-95%-nak csak angolt kellene tanítani. Ha a nyelvek hasznosságát kellene megadni itt, Magyarországon (és hangsúlyozom, mert az idióták mindig ebbe kötnek bele, hogy NEM a speciális esetekről beszélek, azaz a latintanárról), akkor az angol 100 , a német 15, a többi nyelv pedig 2 pontot ér.
2. Olyan munkám van, amihez nagyon fontos az angol ismerete. De MÉG SOSEM beszéltem angollal, amerikaival. Lengyellel, némettel, csehszlovákkal (bocs ezt nem hagyhattam ki) igen, de angollal nem. Ennek megfelelően nem kellett felsőfokú nyelvtudás, nem kellett tudnom a pacsirta és a szövőszék nevét angolul. Sőt a kiejtésük is tökéletes volt, ahogy az enyém is. :-) Bár én nem, más ismerőseim beszéltek angolokkal szakmai témáról. Az angolok a gyarmattartói tevékenységük során valahogy jól elsajátították a basic englisht, ahol mindent a legegyszerűbben fogalmazol (nem úgy, mint a Lordok Házában), és lassan beszélsz a bennszülöttel. Akkor egy mélyütés, amit nem nagyon fogalmazunk meg magunknak: NEM kell jól beszélni egy nyelvet, hogy az hasznos legyen. De tovább megyek: nem kell szeretni sem az angolt, főleg az angolokat nem. Nem kell tudnunk a Long way to Tripperary-t, gyerekkorunkban nem kell angol óvodába járnunk, és hülye angol gyerekdalokat énekelnünk. Olyan ez, mint a fogorvoshoz járás: elmegyünk, mert fontos számunkra, de nem kell szeretnünk a fúrást meg a tömést.
Az előbbiekből következik, hogy szerintem milyen nyelvoktatásra kellene berendezkedni az országban: mindenkinek a diplomához kellene angol középfokú nyelvvizsga. Középiskolában csak angolul lehetne tanulni, második nyelv fölösleges. A speciális szakmákhoz (pl olasztanár) ki kellene alakítani egy rendszert, amiben abba az irányba halad, de mondjuk mivel nem nagyon tanítanánk 2. nyelvet, olasztanárból sem kellene sok. A többi fontos nyelvre is ez igaz: az orosz, francia stb. nyelvekre valami szűk kvóta lehetne. Általánosban meg óvodában meg egyáltalán nem kellene nyelvet tanítani. Semmi értelme sincs ugyanis. Ehhez egy jó történet egy ismerősöm, aki az osztrák határ közelében nőtt fel. Német oviban bohóckodott, majd általánosban és gimnáziumban is tanult németet. Aztán az egyetemen szembesült vele, hogy nem kap diplomát, ha nincs nyelvvizsgája. Akkor beiratkozott angolra és egy év alatt letette. Ennyi. Utána gondolt bele, hogy mi végre volt az a sok fölöslege nyúzás gyerekkorában.
Valaki egyszer ezekre ezt kérdezte: akkor te azt állítod, hogy a nyelvtudás fölösleges? Természetesen ilyet nem állítottam. Csak a nyelvtanulás fölösleges. (És itt is ki kell venni a spec. eseteket, ez az átlagemberre vonatkozik és természetesen az angol nyelv kivétel). Tudni jó egy nyelvet, de az a sok erőfeszítés egy második nyelvre azért, hogy Bajorországban megdicsérjenek, hogy jól kéred a sört, teljesen fölösleges. Tanulhatnál valami fontosabbat a szakmádban helyette vagy inkább műveld a hobbidat, az jobb emberré tesz.
Egy másik ellenérvet is sokat halottam: a Marcsika kislánya jól megtanult spanyolul és rohadt jó munkája van, tehát hasznos a nyelvtudás. Ez igaz, de ez ahhoz hasonlít, mikor egy vitában elhangzik a dohányzás védelmében, hogy "a nagyapám egész életében dohányzott, mégis 95 évig élt". Persze, de rakjál össze mondjuk 1000 embert, aki dohányzik, meg a ki nem, és az ő átlagéletkorukat hasonlítsd össze. Persze, hogy az egyes embernek jó lehet, de én még egyszer mondom, az átlagos esetről beszélek, az óvónőkről, általános iskolai matektanárokról, a technikus autószerelőkről, az ország nagy részéről.
Tehát sokat költ az ország nyelvtanulásra fölöslegesen. (A diákok sok felesleges erőfeszítése és a nem angol nyelvtanárok kiadása írható erre a számlára.) Úgy vélem, hogy ez nem olyan óriási összeg, kibírná az ország, hisz más nem jól átgondolt dologra is költünk még, nem ez a legnagyobb tétel. Igen ám, de nem elég, hogy felesleges, hanem bizonyos szempontból káros is!
Nyilvánvaló tény és ezt csak hátsó szándékkal lehet tagadni, hogy akinek jó nyelvtudása van, könnyebben elmegy az országból, sőt nehezebben jön haza is. Gondoljunk bele, hogy mennyit költünk arra, hogy a gyerekeink jól el tudjanak húzni innen! A magyar GDP fokozatosan emelkedik, közelítünk a nyugati országokhoz életszínvonalban, GDP-ben (most sokan felszisszennek, de helyette statisztikákat kellene olvasgatniuk. Pl. a magyar GDP 1990-ben a nyugati 40%-a volt, ma pedig a 60%-a), úgy egyre kisebb lesz az elvándorlási nyomás. Tehát a nyelvtanulást is valahogy ehhez kéne szabni, de bevallom, nem tudom, hogy hogyan. Mert a GDP-növekedés feltétele viszont az angolnyelv-tudás. Ezen a téren egyébként a legnagyobb pofon a következő eset volt. Egy ismerősöm kérte, hogy segítsek neki a felvételidöntésnél, hogy hová menjen. Ő anglisztikára gondolt. Szerintem ez nem rossz ötlet, megtanul angolul, van benne mondjuk angol kultúra meg sok fölösleges dolog, de majd elmegy tanárnak, jó az egy lánynak, otthon lesz a családdal nyári szünetekben. De nem! Az anglisztika nem tanári szak, csak az előbbieket tartalmazza! Baszki, angol háziasszonyképző!!! És mi ezt fizetjük! Eldobom az agyamat. Azt mondanom sem kell, hogy ez a legnépszerűbb szak. Mintha szándékosan valaki el akarná népteleníteni az országot. És akkor nem feszegettem a legfontosabbat: a sok szülő TÉNYLEG azért íratja be németre, angolra a gyerekét, hogy húzzon innen el. Ebben az országban nincs jövő, biztos külföldön van. (És erre rátesznek a liberális hírportálok által népszerűsített a blogok, amelyek a külföldi munkavállalás és élet (!) előnyeit hivatottak ecsetelni. Csak nehogy kiderüljön, hogy ezeket is Gyuri bácsi pénzeli.) Ne könnyítsük meg a dolgukat!
Ha nem is ért velem elsőre senki egyet, egy dolgot szerettem volna elérni ezzel az írással: törjük össze a nyelvtanulás bálványát, és gondolkozzunk racionálisabban róla, mert a kommunizmus óta ez nem történt meg. Az olimpiát, a paksi beruházást stb. mind megmérjük pénzértékkel kifejezve, de úgy érzem, ezen a területen ez nem történt meg. Nincsenek szent tehenek, mindenről kell vitázni! De az nem vita, hogy ez jó és kész, hiszen tudjuk, hogy jó. Értelmes érveket szeretnék hallani, mert eddig csak emberek magánérdekeit hallhattam, ahol a gyerek sokat keres, tehát jó típusú érveket kaptam. Az országnak, a nemzetnek hogyan lesz hasznos a nyelvtanulás.
Mert az csak pusztán eszköz, és nem cél.
