Megválaszolatlan kérdésáradat a Kúria devizahiteles döntései apropóján
2014. február 05. írta: fofilozofus

Megválaszolatlan kérdésáradat a Kúria devizahiteles döntései apropóján

Nem tom, miért kellett erre a hülye Kúriára "magyarosítani" a Legfelsőbb Bíróság nevét. Bezzeg a vármegye nem ment át, annak milyen jó hangzása lett volna, borsódzott volna minden ügyintézésnél a liberálisok háta! "Elmentem a Pest Vármegyei Kormányablakhoz jogsit hosszabbítani". Ettől már csak egy lépés, hogy  a vármegyei főispán húszat üttessen az szodómiával vádolt egyének hátára.

Na, mindegy, maradjunk a devizahiteleknél! Szóval a Kúria kiadta ezt a gyávának minősített döntését. (Az ország vezetői minősítették ezt a döntést így, mindjárt megnézzük, hogy jogosan-e?)

Először is foglaljuk össze, hogy mit "döntött" a Kúria! (Az általam fontosnak tartott pontokat emeltem ki).

1. Szerinte a devizahitelek valójában devizával fedezett hitelek voltak, és semmilyen jogot nem sértettek ezek a szerződések. "Nem ütközik jogszabályba, sem jó erkölcsbe, nem uzsorás és nem színlelt szerződés a devizaalapú kölcsönszerződés - döntött a Kúria polgári kollégiuma jogegységi határozatában hétfőn. Az ilyen szerződésekben az adós viseli az árfolyamváltozás kockázatát."

2. A másik fő kérdést, hogy az utólagos kamatemeléseket megtehették volna-e a bankok, pedig az Európai Bíróságra hárították.

Akkor nézzük!

A sajtóban sokszor kerestem az elmúlt években, hogy a devizahitelek valójában milyen hitelek is voltak.Az egyik álláspont szerint természetesen devizahitelek, a másik álláspont szerint, mivel devizát nem látott az adós, az csak trükközés volt, ezek forinthitelek. Ezt az álláspontot képviselte Boros Imre is, akinek a véleményére sokat adok, hiszen benne volt a banki világban, és sokszor sok jót mondogat a sajtóban. Ettől függetlenül azonban úgy gondolom, hogy ebben nincsen igaza és a Kúriának meg igaza van. Egyszerűen azért nyilvánvaló, mert akkoriban a forintkamatok (http://www.origo.hu/archivum/20071130-kismertekben-nott-a-hitelkamat-oktoberben.html) 20% körül voltak (2007-et néztem), az eurókamat 5,5% körül, a jegybanki alapkamat (azaz, amit a bankok "csont nélkül" megkapnak, csak kérniük kell ) pedig 7-8 % körül. (http://www.mnb.hu/Jegybanki_alapkamat_alakulasa).

Tehát, ki az a marha, aki 5,5 %-ra ad hitelt, mikor neki 7-8%-ba kerül? Nyilvánvalóan senki. (Főleg, hogy 4-5% haszon is kell minimum egy ügyleten). Azt hiszem, ezt nem kell hosszasabban magyarázni. Sokszor hallottuk, hogy az adósok nem láttak devizát, ezért ez nem devizaszerződés. A bankok azért tudtak alacsony kamatra adni hitelt, mert nem forintban volt meghatározva a szerződés, és itt mindegy, hogy te láttál-e devizát. Ráadásul a szerződési szabadság elve miatt viszonylag tág határok között szerződhetünk egymással. Ha a kőműves felépíti neked hitelre a házadat, de cserébe krumpliban kell törlesztened, akkor ha felmegy a krumpli ára, hiába szaladgálsz a bíróságra, úgy jársz, mint a devizahitelesek. És még az sem menti az adóst, hogy esetleg a kőműves sejtette, hogy fel fog menni a krumpli ára. Sajnos ez az egyetlen pont, amely viszonylag tiszta ügylet és amiben a bíróságnak szerintem igaza volt. Az összes többi tényező gyanús és elkeserítő. Akkor nézzük is ezeket sorjában!

1. Bár nem tudom pontosan, hogy mennyi volt pl. az euró forrásköltsége az adott időszakban (mondjuk 1%), láthatjuk, hogy kb. 4-5% haszonkulccsal adták tovább az euróhiteleket. De a forinthiteleket 20% körül adták, ez pedig 12%-kal nagyobb a jegybanki kamatnál. Persze tudom, hogy a bank magasabban szerzi be a forrást, mint az állam, de nem ennyivel. Itt valami hihetetlen rossz érzésem van. Mi az indoka ennek az óriási különbözetnek?

2. Egy közeli barátommal történt meg, hogy hónapokig húzták a hitelszerződését. Mindig az volt a szöveg, hogy még elbírálás alatt van. Aztán egyszer megsúgták, hogy kérje inkább CHF-ben. Másnap megkapta a hitelt. Tehát azt ne mondja senki, hogy nem volt kényszerítés, deviza felé terelés. De volt. És miért?? Mi érdeke volt a banknak ebben? Ezt most sem tudom, de biztos van erre is magyarázat.

3. A pénzügyi felügyeletek és az állam felelőssége kézzel fogható. Ausztriában is elterjedt az évtized eleje felé a CHF-alapú hitelezés, de gyorsan megtiltották és a válság kezdetére már eléggé leépültek. (érdekes, hogy ezek szerint még az EUR-hoz képest is kisebb lehetett a kamat, és annyival, hogy megérje vele foglalkozni). Az impotens magyar gazdaságirányítás kb. annyit tudott, hogy vegyék csak fel az emberek nyugodtan, legalább jobban élnek, oszt majd megint ránk szavaznak.

4. Persze érdekes, hogy miért volt nagyon magas a jegybanki alapkamat! Ezt egyrészt a jegybanki mainstream gondolkodásmód (Simor + Járai is) okozta, másrészt a dzsentri-típusú költségvetési gazdálkodás. (Lehetne itt más példát is említeni, mert vannak, akiknek igencsak bajuk van a hosszú távra tervező gazdálkodással, de ebben az országban csak a magyarokat lehet negatív színben említeni, sőt kötelező.) Mi is az az inflációs célkövetés? Mivel magas az infláció, a jegybank felemeli az alapkamatot. Ezért az emberek nem elköltik a pénzüket, hanem beteszik a bankba, ezért csökken az infláció. A mesekönyvekbe pont jól beleillik. Főleg akkor működik jól, ha külföldről jó sok pénzt behoznak és ott fialtatják a jegybankban. Ez is egy módszer az infláció ellen. Most ebbe nem megyek bele részletesen, de  úgy képzelem el, mintha vizes lenne otthon a fürdőszoba és húszezresekkel itatnám fel: érdekes, de inkább fájdalmas, mondaná Ford Fairlaine.

Most nézzük a másik pontot, az utólagos kamatemelésekét! Egy ismerősöm kiszámolta (sajnos a részleteket nem ismerem), hogy nem igazán az árfolyamváltozás tette be az adósoknak a kaput, hanem a kamatváltozások! A megemelt árfolyammal is kisebb lett volna a törlesztőjük, mint ha forinthitelt vettek volna fel, de a megemelt kamatok nagyon megdrágították utólag a hiteleket. Sajnos, ezt az információt nem ellenőriztem. Ha igaz, akkor az nagyon szomorú. De ha csak részben igaz, akkor is ugyanúgy felmerül a kérdés: vajon jogosan megtehették? (Közben láttam valahol egy ábrát, amiből kiderül, hogy csak részben ez az ok, az árfolyamváltozás sem kevés.)

Mivel nem ismerem a részleteket és a jogot sem pontosan, csak az általános jogi érzékemre támaszkodva (és ami nagyobb hiba: az általános erkölcsi érzékemre) úgy vélem, hogy ez már sokkal rázósabb kérdés, mint a davizaalap-nem devizaalap kérdése, itt már valószínűbb egy esetleges elmarasztalás esélye. A szerződési szabadságnak is vannak korlátai. Ez az utólagos, indoklás nélküli kamatemelési lehetőség már-már ahhoz az esethez hasonlít, mintha a szerződésbe beletennénk egy kipontozott részt, és kikötnénk, hogy az egyik fél bármikor bármit beleírhat, a másik meg kötelezően elfogadja. Ez biztosan elbukna a magyar bíróságokon, márpedig az analógia elég jó. Persze egy bíró agyának járását nem merem megjósolni. Tehát felteszem az 5. kérdést ezzel a zavaros üggyel kapcsolatban:

5. Miért nem döntött a Kúria ebben a kérdésben, miért passzolta át az EU-Bírósághoz a kérdést?

Ez az a kérdés, amire nem kaptam választ a sajtóból. Ez ugyanis kulcsfontosságú a Kúria hozzáállásának megítéléséhez. Sok figyelembe veendő szempont van. Lehet, hogy ha dönt a Kúria, akkor azt később felülbírálhatja az EU-Bíróság, és akkor még nagyobb kavarodás lesz az ügyből, mint előtte volt. Lehet, hogy valamiféle egyezmény kötelezi őket erre, de lehet, hogy egyszerűen beszari, gyáva hivatalnokok. Sajnos a választ nem biztos, hogy meg fogjuk tudni.

A mandineren egy kommentelő ezt írta:

"... Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság KÖTELES az Európai Unió Bíróságához fordulni."

Ez is egy álláspont, de a sajtóból, félig-meddig hivatalosan nem kaptunk választ. A bíróságok meg olyanok, mint a fociban a játékvezetők: az istennek sem indokolnák meg, akár utólag a döntéseiket. Legalább megvédték volna magukat, mert lehet, hogy elfogadható magyarázatot adtak volna. De nem, a plebsszel ők nem foglalkoznak.

Ez a Kúria döntésében az egyik legnagyobb baj. Ha nem is bizonyosodott be, hogy gyávák, az biztosan, hogy arisztokratikusak.

De akkor menjünk tovább az úton, és tegyük fel a további kérdéseket!

6. Mit fog majd dönteni az EU-Bíróság? A vörös csillag ügyében már hallhattunk nemzetközi ítéleteket, tudjuk, hogy azok mennyire veszik figyelembe a magyar erkölcsi érzéket, politikai, történelmi kultúránkat. Most majd ők döntik el? Komolyan? Milyen jogon?

7. Mit szólnak ükapáink, forgolódnak talán a sírjaikban? Akik évszázadokig független Magyarországért harcoltak, raboskodtak,éltek, haltak? 2003-ban mi meg egy szaros népszavazással odadobtunk majdnem mindent egy általunk ismeretlen, de nagyon független testületnek? (Jó vicc lenne, ha lenne Habsburg tagja ennek a bírói karnak, persze a mosolyom nem lenne őszinte.) Még a kardjukat sem kellett kirántaniuk, mi úgy dőltünk bele. Előre elfogadtuk, hogy innentől már ők dönthetnek majdnem minden jogi kérdésben legfelsőbb szinten. Egy biankó csekket írtunk alá. Ez már majdnem olyan, mint egy devizahiteles szerződés kamatzáradéka. :-))))))))

Kíváncsian várom a további fejleményeket.

A bejegyzés trackback címe:

https://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/api/trackback/id/tr1005710111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.