Nemzeti önrendelkezés, avagy a tök hülye diplomaták - Ukrajna apropóján
2014. február 21. írta: fofilozofus

Nemzeti önrendelkezés, avagy a tök hülye diplomaták - Ukrajna apropóján

Először -- megalapozásnak -- egy történet. Horthy István özvegyének a könyve ( http://www.libri.hu/konyv/becsulet-es-kotelesseg-1-1918-1944.html ) viszonylag érdekes. Megtudhatunk belőle sok mindent (pl. Horthy Miklós dédunokái szép maláj vagy indonéz vagy milyen gyerekek, és miután az unokája áttért az iszlám hitre, már csak Horthy Sharif néven írja alá a dolgokat (http://hu.wikipedia.org/wiki/Horthy_Istv%C3%A1n_%28Sharif%29 ). ) Szóval sok ilyen szépet megtudunk a könyvből. Meg azt, hogy a második férje (Bowden ezredes) Irakban volt diplomáciai valakicsoda. A lényeg, hogy leírta az ottani életüket. Ami nagyjából abból állt, hogy napközben valamit csináltak, de este jött a party, és ott jól megbeszélték a dolgokat. Isten bizony, az olvasásnál felfordult a gyomrom a sok evéstől, pedig nem is nagyon részletezte a menüt. Felettébb hasznos, üdvös munka: beszélgetés, koktélozás, fogadások napról napra. Persze én egy földhözragadt paraszt vagyok, aki nem látja a lényeget.

Szóval: ezek az emberek döntik el a nemzetközi konfliktusokat. Hihetetlenül felkészültek, a tudástól dagadnak. Mint például Trianonban, ahol fantasztikusan képben voltak azt illetően, hogy a történelmi Magyarországon melyik területen milyen népesség él, hogy egy jó példát említsek. (Ismerjük a történeteket a csehek, románok trükkjeiről.) Vagy itt van Richard Holbrooke (http://hu.wikipedia.org/wiki/Richard_Holbrooke), aki a remek Daytoni békeszerződést összehozta.

Ezek a homárom kívül ahhoz értenek hihetetlenül jól, hogy valamit összetákoljanak, ami megoldásnak látszódik legalább addig, amíg elhagyják a termet. Azaz nem megoldani akarják a problémát, hanem jól elsimítani. Aztán elfogyasztják az ezredik díszasztalos vacsit.

Akkor nézzük Ukrajnát! Hát kérem szépen, ilyen ország pedig nincs. Sztálin atyus agyában, két halálos ítélet jóváhagyása között megfogant ez a király ötlet, hogy legyen már ilyen ország, mert ...

Mert akkor valamilyen politikai kedvező helyzet alapján jó ötletnek tűnt. De sorolhatnám még az életképtelen "országokat": Jugoszlávia, Irak stb. Egyik sem ország, csak nagyhatalmak által valamilyen homályos szempont alapján összefércelt valami. Általában az összerakás után két évvel már bánják, mert olyan jól átgondolták. Akkor egy utolsó példa: az oroszok 1849-es beavatkozása, ami után a Krími háborúban megkapták a "jutalmukat" Ferenc Jóskától.

Mi a baj ezekkel az "országokkal"?

Valamit szögezzünk le: ha a kezünket a szívünkre tesszük, és kritikusan megvizsgáljuk a mostanában menő liberális maszlagot, miszerint egy ország akkor erős, ha "sokszínű" (lást Szt. István intelmeiből az ide vonatkozó rész unos-untalan idézése (ami lehet, hogy kiforgatása is)), és hogy a békés egymás mellett élés lehetséges, akkor tudjuk, hogy ez nem igaz. A maximum, amit el lehet érni, hogy az egyik faluban románok élnek, a másikban magyarok, és legfeljebb a vásáron találkoznak a semleges városban, és ha az egyik átmegy a másik faluba (főleg, ha csajozni!), akkor meg jól elverik. Na, ez a békés egymás mellett élés. Ennél több csak idea. Aztán ha meglazul a központi hatalom, akkor átmennek fejszével, és lehetőleg kiirtanak mindenkit. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C3%A9lyi_v%C3%A9rengz%C3%A9s_%281848%E2%80%9349%29 ) vagy Ukrán Felszabadító Hadsereg.

Mi akkor a megoldás?

Úgy tűnik a legjobb ha mindenki a saját országában él. Irakban is, Ukrajnában is. (Most nem megyek bele konkrétan az ukrán helyzetbe, mert általános elvekről beszélek.) Legyen Kurdisztán, meg Koszovó is. Ez az, ami TARTÓS békét hoz, évszázados megoldást ad. Csak ehhez ész, de főleg bátorság kellene. De persze mindig beleszól a már említett hosszútávú (max. 2 év) szempontrendszer .

Ad abszurdum: a Trianonban végrehajtott határmódosításokat már régen megemésztettük volna mi is, ők is, ha akkor tényleg a nemzetiségi határon húzzák meg a határokat. Fájt volna, de így meg azóta is fáj. És nem tudjuk, mit hoz a jövő: lehet, hogy a vége 150 év folyamatos magyar felőrlődés lesz, sok keserűséggel, vagy egy fordulat után még plusz 150 év román, szlovák stb. szenvedés. A javaslatom: legyen merszük a nagyhatalmak vezetőinek ne a status quot  védeni, hanem bátor, de értelmes döntéseket hozni. Persze nem vagyok fantaszta: tudom, hogy ennél van jobb dolog is számukra.

Pl. ez:

 

 

Libamáj bon bon kamillás almával

Lágy malackocsonya tejszínes tormával
Polgár Pearl Cremant rose 2007

Töltött házinyúl gerinc kapros vinaigrettel
Nemes Fehér 2012 Polgár Pince

Sütőtökös árpagyöngyrizottó posírozott fogasfilével és tejszínes zellerkrémmel
Patricius Sárga Muskotály 2012

Homárleves

Pihentető Sorbet
2011 Brut Pezsgő Patricius Pince

Konfitált malackaraj grillen sütve, mézes gesztenyével gyömbéres édesburgonyapürével

és

Tengeri sóval sült szarvas gerinc, bársonyos céklamártással, brokkoli pürével, libamáj tortácskával
Pinot Noir 2011 Polgár Pince

Fehércsokoládés sajttorta házi karamell fagylalttal, friss gyümölcsökkel
Katinka Patricius Pince 2011

 

(idézet innen: http://fuszereslelek.blog.hu/2014/01/05/felpanziot_vartunk_szuper_galavacsorat_kaptunk#more5736848)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/api/trackback/id/tr435826155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.