Miért boldogtalan Magyarország?
2018. január 13. írta: fofilozofus

Miért boldogtalan Magyarország?

Sokféle mérés létezik, de általában mindegyikben elég rossz helyen szereplünk. Most nézzük ezt:

http://happyplanetindex.org/countries

Érdemes böngészni az adatokat: a nálunk boldogtalanabb országok között található Portugália, Litvánia, Szlovénia, Belgium, Ausztrália, de a legmeglepőbb Luxemburg, ami az utolsó előtti (!) helyet foglalja el a rangsorban. És kik a boldog országok: Costa Rica, Mexico, Vietnam, Albánia stb.

Hamar látható, hogy NEM A GAZDAGSÁG határozza meg a boldogságot. De akkor mi?

Szerencsére egy hazánkfia nemrég egy hosszú cikket írt, amiben beszámol a costa ricai élményeiről (nem turistának ment, hanem élni):

http://www.origo.hu/utazas/20171009-costa-ricarol-ahol-a-vilag-legboldogabb-emberei-elnek.html

Nagyon ajánlom elolvasásra. De aki ezt nem tenné meg, annak összefoglalom röviden: áram, víz csak korlátozottan van, az utak szarok, az internet szintúgy. A megbeszélt találkozóról minden felháborodás nélkül késhetsz 2 órát. De ha délután beállít váratlanul 12 rokonod, akkor estig bulizol velük. Ahogy a cikk fogalmaz: a tárgyakat emberekkel pótolják.

 

Ha egyszerűen akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy csak az lehet elégedett, aki nem akar semmit.

 

És ezt most pozitív értelemben, nem cinikusan mondom: ha boldog akarsz lenni az életben, akkor csak kevés dolog után vágyakozzál! És azok se anyagi természetűek legyenek. Most ezt ragozhatnám még egy ideig, és megpróbálhatnék érvelni emellett, de én ezen már túl vagyok, evidenciának tekintem. Aki nem, rágódjon még rajta úgy 5-10 évet, ahogy én is tettem, és akkor lehet, hogy megérti.

Inkább arra szeretnék válaszolni, ami a bejegyzés címe: miért vagyunk mi boldogtalanok?

Van egy válaszom, leírom. Nem állítom, hogy nincs más tényező, de ez biztosan nagyon fontos összetevője a boldogtalanságunknak. És ez a dolog a TÉL.

Az USA-ban, ahol mindenféle megrettenés nélkül gyűjtik a bűnözési és egyéb statisztikákat BŐRSZÍN (!) (ami nekünk egyébként tilos) alapján, kimutatták, hogy a fekete apák, ha az anya fehér 92%-ban KÜLÖN élnek a gyereküktől, másik családban!!!! Ha a nő ázsiai, akkor a legjobb az arány, akkor csak 88%-uk hagyta el a gyerekét.

Ez nekünk hihetetlenül megdöbbentő!! És miért lehet ez? A válasz evolúciós: ha a nő egyedül is fel tudja nevelni az utódot, akkor sokkal hasznosabb a férfinak utódot nemzeni minél több nőnél, mert így terjedhetnek el a génjei leghatékonyabban. És a szavannán nincs hideg, ezért van élelem minden évszakban, valamint tél sincs, az anyag fel tudja nevelni az utódot. Ezzel szemben az északi, zord időjárási körülmények mellett, aki nem gyűjt télire élelmiszert, nem halmoz fel fát, az MEGDÖGLIK. Ha ő nem is, de az utóda biztosan. Ezért a fehér férfiak segítenek az utód felnevelésében. Mert evolúciósan ez a jobb. Ilyen egyszerű. 

Most nézzük, meg hogy mi történt a törökök kiűzése után! A Habsburgok, mivel (hm, hogy fogalmazzak finoman?), nem preferálták túlzottan a magyarokat, az üres területeket hozzájuk lojális vagy lojálisnak gondolt emberekkel töltötték fel. Amire emlékszem fejből: 3000 településre telepítettek le németeket. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a trianoni Magyarországon 3155 település van (tanyák nélkül), akkor megállapíthatjuk, hogy nagyon jelentős betelepítés történt. És ez nem múlt el nyomtalanul: szinte minden magyarországi emberben van jelentős arányú német "vér". És ez kulturálisan is igaz. (Nekem is van német üknagyanyám, bár sokáig nem tudtam róla. És mivel most sváb múltú településen élek, lassan összerakom a darabokat: otthon nagyon sok német kultúrkörben ismert értékkel, problémamegoldási móddal találkoztam.) A lényeg: hogy az egyik összetevője a boldogtalanságunknak az északi származással van összefüggésben.

Erre az alaprétegre jön a nagyon erős liberális sajtó ténykedése. Mivel most nem ők vannak hatalmon, ezért MINDEN szar. "Ilyen ország nincs", "ez is csak itt történhet meg" - ismerősen csengő szófordulatok. Persze mindenütt a világon megtörténhet és meg is történik minden, de a lényeg a sulykoláson van.

Függetlenül attól, hogy a fenti eszmefuttatás igaz vagy csak kevéssé az, felmerül a kérdés: lehet ezen segíteni?

Alapvetően biztosan nem. A géneket és a kulturális "géneket" felülírni nem lehet. Azonban lehet törekedni az életünk jobbá tételére. Először is próbáljuk meg mindenben a jót megtalálni! Elsőre nagyon nehéz, de ahogy egy ismerősöm mondta: 

-Negyven fölött, ha nem megy az ivás, akkor erőltetni kell!

 Igen, ezt is először tudatosan erőltetni kell, aztán egy idő múlva már magától is sikerül. Semmiképpen se panaszkodjunk! Ha megtörténik valami rossznak vélt esemény, próbáljuk megnézni, hogy mi lehet benne a jó. Nem könnyű, nem mondom. De egy idő után már mutatkoznak a kis sikerek, amivel talán egy kicsit jobb világban élhetünk. És ne kezdjük  el, hogy ja úgy könnyű, hogy ha van pénz, mert attól nem függ semmi, csak a saját belső világlátásunktól. (Egy ismerősöm mondta, mikor 1 milliárd volt a lottónyeremény:

-Ha most megnyerném, minden bajom megoldódna.

Mire én: - Csak most kezdődnének a gondjaid.)

 

Azonban a costa ricás cikkből kiderült: akármilyen boldog is az az ország, a cikkíró végül hazajött. Teljesen nem adhatjuk fel ugyanis a kulturális örökségünket: lehet javítani rajta, de ha a házam fala omladozik, ha a kocsim egy kicsit rozsdás, akkor inkább aggódunk miatta és foglalkozunk vele. Még ha gyűjtögetni is kell érte.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/api/trackback/id/tr5713571477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sipi81 · http://www.egalizer.hu 2018.01.15. 13:08:28

"Nem állítom, hogy nincs más tényező, de ez biztosan nagyon fontos összetevője a boldogtalanságunknak. És ez a dolog a TÉL."
Ahhoz képest Finnország, Svédország de különösen Norvégia elég előkelő helyezést ért el ezen a listán.

A sajtó befolyásában egyetértek, folyamatosan azt nyomatják, hogy itt milyen rossz minden. Az emberek másoktól várják a boldogságukat, ezért azt nem is fogják elérni. Persze azért ironikus, hogy egy blogbejegyzés beszél arról, hogy mennyivel boldogabbak ott az emberek, ahol nincs internet. :-)

Bár szerintem nem az lenne a megoldás, hogy akkor mi is éljünk úgy, mint a Costa Rica-iak, hanem hogy a saját kultúránkban találjuk meg a középutat. Amikor egy buddhista kollégámmal szóba került, hogy mondjuk én kedvelem a karórákat, fellengzősen előhozta, hogy ő már nem foglalkozik a tárgyakhoz való ragaszkodással. Szerintem viszont nem azért születtem ide, hogy megtagadjam magamtól ezeket, akkor Nepálba vagy Costa Ricába születtem volna. Az a lényeg, hogy ezeket a dolgokat az ember itt élje meg, de úgy hogy megtalálja az egyensúlyt. Persze nem könnyű, elnézve például a hipermarketekben az egymást eltaposó állatiasodott embereket, de hát senki nem mondta hogy könnyű lesz. :-)

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2018.01.21. 13:12:54

@Sipi81: Teljes mértékben egyetértek. Én is úgy vélem (bár lehet, hogy nem sikerült megfogalmaznom), hogy nem lehetünk olyanok, mint ők, sőt nem is szeretnék olyan lenni, mint ők. Csak egy kicsit próbáljunk meg tőlük a lehetőségek mentén tanulni. Igenis fontos az anyagi világ, mert szeretem a jó borokat, a kocsikat stb., és ezért hajlandó vagyok dolgozni is. Csak ne rendeljük magunka alá ezeknek a az anyagi dolgoknak, és ugye itt van a középút kérdése, amit rohadt nehéz megtalálni.

Igazad van, hogy az északi országok között sok boldog van. Valószínűleg más is befolyásolja, mint a rettegés a jövőtől. Talán a tartós biztonságérzet csökkenti a tél miatti szorongást. Persze náluk azért adminisztratív eszközökkel kellett megfékezni az alkoholizmust. (Testvérem személyes tapasztalata, hogy egy jól szituált norvég értelmiségi házaspár MINDEN hétvégi elfoglaltsága, hogy az este magányában fejenként bedobnak egy üveg vodkát :-) )