Hitelből volt a jólét -- a rendszerváltás három legnagyobb hazugsága
2018. január 23. írta: fofilozofus

Hitelből volt a jólét -- a rendszerváltás három legnagyobb hazugsága

Mindenki ismeri azt a tényt, hogy csak az agyunk 10%-t használjuk ki. Persze utána lehet járni a sztorinak, hogy hogy terjedt el ez a hazugság a világon, de tényleg mindenki hallotta már. Így van a rendszerváltás hazugságaival is: mindenki ismeri őket, ténynek fogadja el, és természetesen egyik sem igaz. Most a három fő hazugságot írom le. Van több is, de ezek a legnagyobbak. Akkor kezdjük!

 

Hitelből volt a jólét

Ez a legfelháborítóbb az összes közül. Nem a hatása miatt, mert annyi kárt nem okozott, mint a másik kettő, hanem azért, mert az emberekre akarja kenni a kommunizmus összes bűnét: terád költöttük, úgyhogy kussolj, ne ródd fel senkinek. Ha röviden összefoglaljuk, akkor annyit mondhatunk, hogy SEMMIBE sem volt beleszólásunk, teljesen a fejünk felett döntöttek mocskos komcsi diktátorok, úgyhogy MINDEN felelősség az övék. De mi is történt, hogy jött össze a 20 milliárd dolláros adósság? Ez a szám azért ikonikus, mert évtizedekig semmilyen információnk sem volt a fontos dolgokról, és a rendszerváltás előtt Németh Miklós az Országházban előállt ezzel a számmal: elképzelhetetlenül elképedt mindenki. Szívfájdító volt belegondolni, hogy ez a nyitómérlege az új rendszernek. Szóval hogy jött létre ez az összeg, ami akkoriban igenis nagynak számított az ország teljesítőképességéhez képest. (Most nagyobb ez a szám, de a magyar GDP is sokkal nagyobb.) A lényeg, hogy Lóránt Károly dolgozatát olvastam vagy egy évtizede, és most arról írok fejből. Elképzelhető, hogy bizonyos számokra nem pontosan emlékszem, de maga a folyamat, hogy mi történt, pontos lesz.

A történet 1956-ban kezdődik, mikor az országot vezető "elit" nagyon beszart: ha nem vigyázunk, ez a tíz millió fasiszta agyonlő minket, hiába a hátunk mögött a vörösterror. Ezért onnantól a Rákosi-rendszer gazdaságvezetési hibáit nagyjából kiküszöbölték, azaz a nehézipar és a voluntarista célok helyett a gépipart és a mezőgazdaságot fejlesztették, ami sokkal jobban illeszkedett az ország képességeihez. Ezért hihetetlen fejlődés következett be: 57-78-ig évi 5,4% GDP-növekedés volt az országban!! Ezt az adatot hallva rögtön megérthetjük, hogy miért szeretik még ma is nagyon sokan a Kádár-rendszert: a biztonság nagymérvű növekedéssel párosult, ami leszivárgott az emberek szintjére is. Csak gondoljunk bele, hogy a rendszerváltás óta egy negyedév volt, amikor sikerült öttel kezdődő növekedést produkálnunk! (Az érem másik oldala, hogy a magyar GDP 95%-a volt az osztráknak az Anschluss előtt, 1990-re pedig 25%(!!!)-ra esett. (Ez történelmi mélypont egyébként!) Azaz nyugaton is volt növekedés, csak sokkal nagyobb. De ezt nem érzékelhette egy átlagember, max. a focin tudta lemérni, hogy nagyon lemaradtunk.) De mi történt a 70-es évek elején? Jött az olajválság, és nagyon megijedtek az elvtársak, hogy itt lincselés lesz, mert a közgazdászok megjósolták, hogy a növekedés 3,5%-ra vissza fog zuhanni. (Hehehe, ennek manapság örülni szoktunk. :-) ) De a jóságos Fekete János és haverjai megsúgták a vezetésnek, hogy nem kell itt ilyentől tartani: fel kell venni nyugati hiteleket, amiből fejlett gépeket veszünk és hipp-hopp átugorjuk ezt a szakadékot. :-))) Most erre mit mondjak? Jancsi bácsiék biztosan sokat markoltak az ügyleten, de mi már nem jártunk annyira jól. Szóval felvettek 74 körül 4 milliárd dollár hitelt, amit 4 év alatt visszafizetett az ország. 

Így már csak 2 milliárd dollár tartozásunk maradt!

Bazdmeg. Mást nem tudok mondani. Egy tetves kommunista országnak vajon milyen kamatra adták a hitelt? Aki lehet, hogy nem is fizeti vissza soha. Közben (mivel valószínűleg a nemzetközi pénzpiachoz segg hülyék voltunk) többször is katasztrofális döntéseket hoztunk: kétszer váltottuk át a tartozást más devizanemre (pl. jen), mert ott kisebbek voltak a kamatok, és mindét esetben óriási árfolyamveszteséget szenvedtünk el (ismerős?). Mivel nem volt az országnak devizabevétele (ahogy akkoriban mondták: konvertibilis valuta), a keleti exportot folyamatosan állítottuk át nyugatira. Csakhogy mondjuk egy Rába-kamion a Szovjetunióban a  technika csúcsa volt, és adtak érte átszámítva 1000 egység olajat, a németeknél meg mondjuk 300-at. De dollárban, amiben törleszteni kellett.. Gyerekkoromban minden héten hallottam, hogy cserearányromlás, csak nem tudtam, mi az. Hát ez. Tehát a jól fizető irányból átirányítottuk a termelés a rosszul fizetőbe, de a kamatnövekedést így sem tudtuk utolérni. Jó üzlet volt, valljuk be. Tehát a bűvös 20 milliárd dollár SZÍNTISZTA semmi volt, kamatos kamat önmagában. Ez volt az összeomlás, ami miatt egyre rosszabbul éltünk ezek után. Minden január elsején jöttek az áremelések. Én már nem láttam a kommunizmusból a "jót", mikor építettek. A mi nemzedékünknek a MAJD jutott: leállított építkezések, sosem megvalósult autópályák, nemzeti színház stb.

Ha ezt a folyamatot értjük, akkor tudjuk, hogy pont az ellenkezője igaz, mint amit hirdetnek: a hitel vetett véget a jólétnek. (És persze itt a jólét szót relatívan kell érteni, magunkhoz képest.) Mocskos ordas nagy hazugság.

 

Ne kérjünk adósságelengedést

 

A 2. hazugság, ami már anyagilag is sok kárt okozott. Itt mindenekelőtt a HVG rendszerváltáskori szerepét kell kiemelnem. Ők voltak a "reformerek", akik a "progressziót" képviselték a komcsi állóvízben. Mindenki őket olvasta, megírták a rendszerváltásról a tudnivalókat. Most már tudjuk, hogy miért jelenhettek meg, Azóta a rendszerváltás irányított voltára  is fény derült. Kis híja volt Pozsgay köztársasági elnökké választásának. Azt is irányították, mint a többit is. Szóval: a HVG a nemzetközi pénzügyi körök (le)fizetett szócsöve volt, amely segítségével jelentősen befolyásolták a rendszerváltó értelmiség gondolkodásmódját. Hihetetlen információszegénységben éltünk. Meg szegénységben is egyébként: nem utazhattak, nem tudtak nyelveket, nem verték át őket pénzügyi körök előtte (mintegy védőoltásként). Naivan álltunk letolt gatyával a kapitalizmus farkastörvényein edződött szélhámosok előtt. És megmagyarázták, hogy miért nem szabad adósságelengedést kérni. Ki emlékszik a szánkba adott érvekre? Mert, mert, izé, megbízhatatlan lesz az ország és az nagyon, de nagyon lerontja majd az izé valaminket. Sosem kapunk többé hitelt, összeomlik a gazdaság. Lengyelország más, mert ők államoknak tartoznak, mi meg magánbefektetőknek. Stb. stb. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, én is láttam ezt azt az életben. A fő szabály, hogy először döntsd el, hogy mi az érdeked. Ha ez megvan, akkor érvelj mellette TÖK MINDEGY MIVEL. Bármilyen baromságot bevethetsz, csak a cél szentesíti. Persze az sem egy nagyon jó ötlet, ha az ország vezetését bölcsészekre bízzuk. Ők még a szocializmuson belül is egy nem túl fifikás réteget alkottak. Viktoréknak is egyébként kellett a 2002-es naivitás utáni bukta, hogy dörzsöltek legyenek. Valószínűleg, akik a HVG pórázát fogták, tudták, hogy mennyit veszítenének egy magyar adósságrendezéssel. Pedig akkor, főleg a jaltai elárulásunk miatt, volt egy kis lelkiismeretfurdalás nyugaton, szívesen elengedtek volna nekünk valamennyit. De kérni kellett volna. A lengyeleknek a felét engedték el. Vélhetően ezeknek a köröknek is hozzá kellet volna tenni a magukét, és így kényelmesebb volt, ha nem is kérünk ilyet. Nagy veszteség, de a szocik 2002-2010-es időszakát ismerve annyi lett volna a különbség, hogy akkor többet elkölthettek volna. Ki tudja?

 A gyors privatizáció mindent megold

Ez volt a legnagyobb hatású hazugság, mert ez a mai napig kihatással van a mindennnapjainkra. A nem létező gyárak, üzemek, márkák, tudás ma is hiányzik veszettül. Ezt is a HVG hasábjain ültették szűz agyunkba. Kornai könyvét faltuk (indulatos röpirat), ahol el is magyarázta, hogy mi az emberségesebb? Minden nap levágni egy ember lábából egy centit vagy egyszerre levágni az egészet? Adjuk el gyorsan, és a nyugati jóságos bácsik majd behozzák a fejlett termelési módszereket meg technikát, és akkor lesz Kánaán.

A vicc jut eszembe:

- Józsi bácsi, magának mostanában erősen leegyszerűsödött és beszűkült a szókincse!

- Faszt.

Kb, ennyi tudnék mondani a fejlett módszerek behozására. Megvették a piacot. Ennyi. A minimális, alacsony szintű termelőegységeket többségében új telepítésű gyárakkal oldották meg. A régiekkel kivétel nélkül sanda szándékaik voltak. Ha megnézzük a teljesen eltérő cseh privatizációt, akkor kimutatható, hogy a náluk meglévő sokkal jobb számok mind a privatizáció eltérő voltára vezethetőek vissza. És persze, akik ezt súgták nekünk, kivétel nélkül jól jártak. Sajnos ez volt az ára vezérelt rendszerváltásnak. Sajnos igaza volt a kétbalkezes volt minszterelnökünknek:

-Tetszettek volna forradalmat csinálni!

 

Mindennek meg kell fizetni az árát. Az igazi rendszerváltás az agyunkban zajlott le az előző 27 évben, ami tkp. egy tanulási folyamat volt. Megtanulták sokan, hogy nem arra szavazunk, aki a legtöbbet ígéri ma, nem kell mindent elhinni a nyugatiaknak, magunknak is helyet kell az országunkban szorítani, ha kell erkölcstelen módon is (pl. közművek visszaszerzése a franciáktól, németektől) stb. stb. Egy nagy tanulás volt az egész. Nem hiszem, hogy ezt meg lehetett volna úszni, de ezek nélkül a hazugságok nélkül talán könnyebb lett volna.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/api/trackback/id/tr3313596047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.