A szabadalmak undorító világa
2018. július 16. írta: fofilozofus

A szabadalmak undorító világa

Hobbijaim során belefutottam szabadalmi kérdésekbe, és emiatt sikerült megismernem egy kicsit ezt a világot. Hadd osszam meg a tapasztalataimat!

 

A szabadalom mindenki fejében valami fantasztikus, az emberiség jobblétét szolgáló valami. Őrült tudósok találják ki fehér köpenyben és ettől majd mindenkinek jobb lesz az élete. Eddig még -megszorításokkal- igaz is lehet ez a kép, de ez a találmányokra vonatkozik. A szabadalom azonban nem találmány, hanem egy JOGI kategória. A nagy duma az, hogy a találmány létrehozásához sok energiát (értsd: pénzt) kell befektetni, és ezért 20 évig a feltaláló hasznosíthatja a találmányát.

 

Mielőtt továbbmennénk, egy rövid összefoglalót írok arról, hogy mi az a szabadalom, mert sokan keverik a többi hasonló fogalommal. (Ha valaki pontosabb infókra vágyik, akkor nézze meg a  Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala honlapját.)

Tehát van a védjegy, a design, a szerzői jog és a szabadalom (meg a használatiminta-oltalom, de fogalmam sincs, az mi.) A védjegy az, hogy bemegyek a hivatalba, és bejegyeztetem, hogy a LószarKényelem nevű védjegy a cipőkhöz tartozó áruosztályban (ha jól emlékszem, minden tárgy be van osztva osztályokba, és ebből van vagy tíz darab kb.) az én tulajdonom. Ezért fizetek egy meghatározott, nem túl magas összeget, és innen 10 évig (a hosszabbítás is jogomban áll) csak az írhatja rá a cipőkre, hogy LószarKényelem, akinek én megengedem. Tehát a védjegy semmi, értéke abban áll, hogy miután az enyém, sok pénzt költhetek a népszerűsítésére. Pl. a Nike, Adidas ilyen védjegyek. Még van itt területi hatály is, de az most lényegtelen (pl. csak Mo-on vagy az egész világon akarom használni). Tehát a védjegy ("márkanév") nem szabadalom.

Van a design, ami egy termék formájára, színére, azaz megjelenésére vonatkozik. Vélhetőleg az Apple ezek miatt szokott perelni, hogy az ő termékeire hasonlít valami. 

Fontos kategória a szerzői jog. Ez a szerző halálától még hetven év. Pl. Móricz Zsigmond szülőházánál mesélte a házat felügyelő hölgy az Árvácska szereplőjéről, aki ugye a nevelt lánya volt, hogy annyira segítette, hogy közben teherbe is esett. :-). Ő olyan rendes volt, hogy a gyereket a saját nevére is vette. Akkoriban járt le a 70 év, mikor ott jártam, és a család csak ezután ismerte el a gyereket, hogy ő is Móricznak a gyereke. Ugye az örökösök osztoznak a szerzői jogon... Szóval ez csak a dalokra, irodalmi művekre stb. vonatkozik.

De akkor mi a szabadalom? A szabadalmi oltalom védi a találmányokat. A találmánynál 2 nagyon fontos szempont van: újdonság legyen és megvalósítható.

Mesélte egy műegyetemi ismerősöm, hogy az egyik tanára mesélte, hogy a darukon alkalmazott túlsúlyriasztónál észrevette az egyik mérnök, hogy nincs levédetve, így levédette, és jól meggazdagodott belőle. Jó sztori, kár hogy hihetetlen. Mert a szabadalmi hivatal már ismert dolgokat nem véd le. A folyamat neve elég fura: újdonságvizsgálat. Persze, hogy ezt mondjuk az USA-ban mennyire komolyan nézik meg, nem tudom. Holnap besétálok a hivatalba és levédetem az időgépet. Szép rajzot készítek, aminek a közepén egy antigravitációs hajtőmű áll. Na ez az, amit szintén nem fognak levédeni, mert nincs ilyen hajtómű a polcon, sőt senki nem is tudja, hogy kel megvalósítani. És itt jön a lényeg: van ugyan még pár feltétele a szabadalomnak, de olyan nincs, hogy MEG IS KELL VALÓSÍTANI.

És itt jön a szomorú valóság: ha van valamilyen, bármilyen újdonság a világon, emberek ezrei kezdenek el nagyüzemileg szabadalmakat gyártani. Bármit, ami az eszükbe jut. Mikor pl. a GPS közismertté lett, akkor rengeteg szabadalmat nyújtottak be: GPS-es útvonaltervező, GPS-es idegenvezető, GPS-es kutyanyakörv stb. Anélkül, hogy a világ folyásához bármit hozzá tettek volna. Csak egyszerűen haszonlesésből. És miért baj ez? Azért, mert mivel egyszerű ezeket kitalálni, bárkinek eszébe juthat, mikor éppen egy probléma megvalósításán dolgozik. Mondjuk 2 óra alatt kidolgozza a koncepciót (vegyük most példának az GPS-es útvonaltervezőt), és 1 év a megvalósítás. Igen ám, de ha piacra akarja dobni, fizethet egy senkinek, aki annyit csinált, hogy időben az összes hülyeséget papírra vetette. (Még van egy gusztustalan jogászkodós része a dolognak: minél általánosabban kell leírni a találmányt: pl a fenti kutyanyakörv esetén, ha csak így jegyeztetjük be, akkor nem vonatkozik majd a macskákra, az ingyenes lesz. De lehet úgy fogalmazni pl., hogy kisállatnyakörv, különösen kutya, macska stb., sőt élőlénynyakörv, sőt mozgó objektum-nyakörv, mert akkor még az autókra is alkalmazható.. Ebből is látszik, hogy ez közelebb van a jogászokhoz, mint a "tudósokhoz".)

Hadd mondjak egy egyszerű példát! Beszélgettem egy ismerősömmel, és panaszkodott, hogy a meztelen csigák lerágnak mindent a kertjében. Elkezdtünk gondolkodni, hogy mivel lehetne megvédeni: áram, mechanikus védelem stb. Hamar rájöttem, hogy ezek nem bírják a sót, azt kell az útjukba rakni. Mire az ismerősöm mondta, hogy de az eső elmossa. Ez igaz. Akkor tegyünk neki tetőt! Egy F betű alakú mondjuk műanyag elemet kell létrehozni, ahol az F alsó vízszintes szárára rátesszük a sót, a felső vízszintes meg védi az esőtől. A kettő között meg akkora távolság kell, hogy ne tudja egy ilyen mocsok áthidalni. Ez az egész ötlet volt kb. 10 perc. Persze ha meg akartam volna valósítani (amit nem akartam), akkor ki kellett volna dolgozni a pontos méreteket, fröccsöntőformát kellett volna készíteni jó pénzért (esetleg sarokelemeket, egyenes elemeket stb.), majd legyártatni vagy ezer darabot mindegyikből. Webshopot létre hozni, minden kereskedőhöz kellett volna ügynököket küldeni stb. stb. Látható, hogy ez utóbbi a sokkal nagyobb munka, az előbbi meg két oldal rajzocska meg egy minimális szabadalmi díj. Csak puszta kíváncsiságból kikerestem, hogy et levédette-e már valaki. Hát persze, egy német faszi valamikor a 80-as évek végén vagy a 90-es elején, már nem fontos. És már rég lejárt a 20 év. De ha nem, és valaki komolyan meg akarta volna valósítani, akkor csengethetett volna Jürgennek a semmiért.

És ezek után érthető, hogy szabad programozók szervezetei miért tiltakoztak a nemrégiben bevezetni kívánt szoftverszabadalmak ellen. Gondolom itt is az lett volna, hogy a nagy görény cégek levédettek volna minden egyszerű szar algoritmust, ami tíz perc gondolkodás után minden középiskolás eszébe juthat, majd a programozás "leegyszerűsödött" volna jogászkodásra: minden programot húsz embernek kellett volna jogilag ellenőrizni, és a kegyelmes nagy cégektől megkérni az engedélyt a használatukra. Nagyon örüljünk neki, hogy a mozgalmárok megakadályozták ezt a sötét dolgot.

De akkor mi legyen helyette? 

Nagyon jó kérdés, fogalmam sincs, csak fel akartam hívni a figyelmet erre a jelenségre, hogy mindenki képben legyen. Talán igazolni kellene a költségeket vagy az egyszerű dolgokat nem bejegyezni vagy talán az egész rendszert kellene eltörölni. Az ellenérv persze az, hogy akkor senki sem fog befektetni kutatásba. Mert mondjuk a Viagrát kifejleszteni nem ugyanolyan egyszerű, mint a sós csigakerítést. :-) Sajnos erre javaslatom nincs, de érdekelne, hogy ezt a problémát hogyan lehet megoldani ésszerűen. Még szerencse, hogy csak 20 évről van szó, azért az nem olyan nagy idő. Lehet, hogy jól van ez így, de mindenképpen érdemes erről a visszásságról tudni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Domainnevek

Csigacsapda

Szoftverszabadalom

 

A bejegyzés trackback címe:

https://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/api/trackback/id/tr6714018290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sipi81 · http://www.egalizer.hu 2018.07.17. 10:52:41

Jó téma. :-)
A szabadalmakhoz kapcsolódó 20 év szerintem egészen vállalható időtartam, nem 70 év mint a szerzői jogoknál amit ráadásul állandóan hosszabbítgatnak. Nem tudom, olvastad-e Lawrence Lessig Szabad kultúra könyvét? Nem mai könyv, még az MP3 terjedésének korszakában íródott, de nagyon érdekes ma is, érdemes elolvasni.