Miért kerültek  a románok többségbe Erdélyben már jóval Trianon előtt is?
2019. november 27. írta: fofilozofus

Miért kerültek a románok többségbe Erdélyben már jóval Trianon előtt is?

Sok téves elképzelést hallottam már erről, úgyhogy tegyük rendbe!

 

Ilyenkor általában valamely bölcsészmunkához kell nyúlnunk, amelynek számomra elrettentő tulajdonsága szokott lenni, hogy min. négyszáz oldal és apró betűvel íródott. Kiégeti az agyamat ennyi szócséplés, szerintem 50 oldalban is el lehetne mondani, de hát ez már így marad, nem lesznek a bölcsészek tömörebbek, engem meg sajnos érdekel az általuk írt sok érdekes információ, úgyhogy valahogy rá kell szorítanom magamat a feldolgozásukra. :-)

Itt is egy ilyen, kiváló könyvet kell kézbe vennünk:

Für Lajos: Magyar sors a Kárpát-medencében

Megéri a tüzetes feldolgozást, annyi érdekesség található benne. Most viszont csak a címbeli folyamatra koncentráljunk. Szóval: mikor történt a fordulat és miért?

Az adatok értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy nagyon sok becslésre alapul (pl. az 1850-es adatok már nem, az pontos népszámláláson), de az író többszörös összevetésekkel, analógiákkal minden számot megpróbál "megvédeni", megindokolni, hogy miért az tekinthető a legpontosabb becslésnek. Aki ezt nem fogadja el, az tényleg olvassa el a könyvet, és szálljon vitába a szerzővel. Én elfogadom a számait, és a továbbiakban ezeket közlöm.

 

Tehát lapozzunk a könyvben a 224. oldalra, és megláthatjuk azt a táblázatot, amelyben összegzi az író az erdélyi demográfiai folyamatokat:

 

1710, magyar: 400-450 ezer, 45-50%, román: 250-350 ezer, 30-40%, német 110-130 ezer, 10-15%.

1787, magyar: 510 ezer, 32%, román: 780 ezer, 50%, német 200 ezer, 13%.

1850, magyar: 535 ezer, 26%, román: 1220 ezer, 60%, német 192 ezer, 9%.

 

Az adatok alapján kijelenthető, hogy 140 év alatt megfordult a népesedési helyzet, a magyar többséget egy majdnem kétharmados román többség váltotta fel. Ez elég drámai sebességű folyamat, nem szoktak népek ilyen gyorsan kicserélődni egy területen. 

Tehát azt tudjuk, hogy tényleg megtörtént ez a fordulat, és azt is tudjuk, hogy mikor. Most boncolgassuk a miértetket is! 

A legtöbb tévedés itt következik, mivel mindenki azonnal rámondja, hogy ennyivel nagyobb volt a románok szaporodási rátája a magyarokénál. Nos, ez nem igaz. A XIX. század első felében a magyar adat 8,7 ezrelék volt, míg a román 7, azaz a szerző megfogalmazásában a magyar számottetvően jobb volt. Ezeket anyakönyvi adatok feldolgozásával nyerték, azaz nem becslésen alapulnak. Ez az időszak persze a mi vizsgált időszakunknak a vége, a teljes időintervallumra olyan 6 és 5 ezrelékes becslés adható a magyarok javára. Tehát nem a termékenység volt a fő oka a fordulatnak, de akkor mi? (Tegyük hozzá, hogy a németek adata a botrányos 1 ezrelék volt, ők már akkor elindultak a kihalás útján. A népességrobbanás időszakában egyszerűen leállt az erdélyi szászok szaporodása. )

Nem húzom tovább az időt! A fordulat alapvetően a népvándorlásban keresendő. Ha a 226. oldlara lapozunk, akkor láthatunk egy táblázatot, amelyben kiszámolta az író, hogy az adott időszakban a magyarságból kb. 475-495 ezer ember vándorolt ki Erdélyből, és 430-450 ezer román pedig bevándorolt oda külső területekről. Tehát alapvetően nem népesedési fordulat tötént, hanem lakosságcsere. (Érdekes, hogy a román történészek pont ellentétes folyamatokat írnak le, náluk Erdélyből vándorolt ki sok román a gazdagabb román területekre :-), de persze a statisztikai adatok, népszámlálások nem az ő adataikat erősítik meg.) Tehát kb., annyi román érkezett Erdélybe, amennyi magyar onnan kivándorolt.

Pár idézet:

"alacsony erdélyi gyarapodásuk [mármint a magyaroknak] azzal az egyszerűen kézenfekvő, a korabeli forrásokból is kitetsző körülménnyel magyarázható, hogy a szóban forgó korszakban a magyarok tömegesen hagyták el Erdélyt". 

Tehát dokumentált források vannak erről a kivándorlásról. "Jakó Zsigmond és Ember Győző kutatásaiból tudjuk, hogy pl. Kraszna megyéből 1724-ben 900, Kővár-vidékéről 1730-31-ben 898 család, Közép-Szolnokból pedig 1723-1731 között mintegy 8000 fő vándorolt ki..."

"egyszerre falvak bujdostanak el... s szöknek annyira, hogy kivált a széleken sok faluk többnyire pusztán maradnak"

 "Erdély mostohább földjeiről s a súlyosabb terhek alól feltehetően százezres nagyságrendű jobbágy- és zsellértömeg indult az ígéret földjére."

Eddig gondosan kerültem, hogy ez a kivándorlás hová is történt meg, mi volt az ígéret földje? Tán Amerika, mint száz-kétszáz évvel később?  

Nem. Az ígéret földje Magyarország volt.

A török kiűzése után ott állt az ország termékeny közepe a sok hadjárat után üresen, csak munkáskézre várt. A földesurak örömmel hívták, csalogatták a munkáskezeket, és bizony Erdély nem a jó termőföldjeiről híres. Így a könnyű élet reményében félmilliós erdélyi magyar tömeg mozdult meg, és költözött az ország gazdagabb részeire.

Ha nagyon cinikusan akarnék fogalmazni, akkor azért nem miénk Erdély, mert nem kellett nekünk. Persze azok a magyarok jártak rosszul, akiknek kellett, és nem hagyták el. És persze azért nem volt elég magyar, mert a törökdúlás a színmagyar területeket semmisítette meg (erről majd nemsokára egy brutálisan szomorú összefoglalót írok ugyanebből a műből kiindulva). 

És végezetül gondoljunk bele egy szomorú analógiába. Mintha mi is láttunk volna már ilyet, nem? 1990 után tömegesen vándoroltak ki Erdélyből magyarok az ígéret földjére, amely újfent Magyarország volt. 

Úgy látszik, a történelem mindig ismétli önmagát. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/api/trackback/id/tr8815328118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.