Don-kanyar
2016. február 18. írta: fofilozofus

Don-kanyar

A háború iszonyú dolog. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy nem kellett a saját bőrünkön megtapasztalni. Elég, ha a nagyszülők történeteit meghallgatjuk, de a bátrabbak a dokumentumfilmekből, az írott visszaemlékezésekből is tájékozódhatnak.

Pl.:Elhallgatott gyalázat

Igaz, hogy I. vh.-s, de nagyon jó, van egy pár nagyon érzékletes leírás:

nagyhaboru.blog.hu

 

A Wiki szerint a Don-kanyarban a II. magyar hds. veszteségei olyan 100-120 ezer főre tehetőek. Az összes katonai veszteség 160 ezer fő, amiből egyből látszik, hogy a Don-kanyar elég nagy részben felelős. Ugyanez a többi országban: Nagy-Britannia: 360 ezer, USA: 259 ezer, Szovjetunió: 8-13 millió (ezek kizárólag csak a katonai veszteségek, ugye a civil áldozat is rettentően sok volt).

Churchill írta a könyvében, hogy a D-napon (már rég olvastam, bocs ha nem pontos) első nap 10-20 ezer volt a veszteségük, de a Somme-nál (I. vh.) az első nap 200 ezer fő.

Jó, akkor nézzük pl. az angol történelem katasztrofális szerepléseit (már amikről tudomásom van):

Dardanellák (óriási kudarc, Churchillnek mennie kellett emiatt), a fenti Somme-offenzíva, a Könnyűlovasság támadása (film is készült róla, igaz nem volt nagy a veszteség, de híres, a fejetlenség tanítani való). OK, jöhetnek a franciák a gyarmatbirodalmuk elvesztésével az élen: Dien Bien Phu. De nem is, a dicsőséges, németek elleni II. vh.-s szerepléssel kellene kezdeni. De természetesen minden népnek fel lehet sorolni a vesztes csatáit, a hülye tábornokok még hülyébb döntéseit.A ruszkikról ne is beszéljünk: japán háború, a teljesen elvesztett I. vh., Afganisztán stb.

Ezekben azonban egy közös van. EGYIKÜK SEM ÜNNEPLI ezeket az eseményeket, sőt nem is beszél róla szívesen.

Az ünneplés most nem csak azt jelenti, hogy szó szerint megünneplik, hanem minden nap ezen lovagolnak a TV-ben, az újságokban. Nem, nincs megemlékezés a vesztes Dardanellák elleni támadásról, nincs francia nemzeti gyásznap a Trafalgar-i csatáról. Nem úgy indul a francia TV reggeli adása minden október 21-én, hogy ma is jól kikaptunk 200 éve. Mert a végeredmény számít csak, hogy él a nemzet, mennyien vagyunk, mit tudunk véghez vinni. Egy átlag francia sosem hallott arról (ez tapasztalat), hogy a francia flotta a II. vh.-ban elsüllyesztette az amerikai hajókat, hiszen ők a NÉMETEK oldalán harcoltak.

Azonban nálunk a történelmet a kommunisták kezdték írni, akiknek élvezetet okozott minden nap felemlíteni ezeket az eseményeket. Szomorú minden halál, a Don-kanyarnál elesetteké is, meg a győztes angol katona halála is, mert mindegy, hogy győztes vagy vesztes csatában halt meg valaki. De az, hogy a médiában mi jelenik meg, az nem mindegy. Sokszor mondják, hogy sírva vigad a magyar. Szerintem ezt is a másik oldal propagandistái találták ki, hátha nő egy kicsit a depresszió. Miért kell megemlékezést tartani minden évben erről az eseményről? Én tudom, már mondtam, de nem kellene. Minden komoly veszteségünkről egy nap? Van belőlük elég. Tudjuk, hogy minden ünnep, megemlékezés politikai hátterű: akarunk üzenni vele. Ezzel is.Ne tegyük.

Ha valaki megemlékezik róluk magában, az kegyeleti aktus. Ha a TV, akkor az politika: a magyar úgyis szomorúságba kergetett nép, ne hagyjuk magunkat. Miért pont a erről kell megemlékezni minden évben? Arról nem beszélve, hogy állandóan 200 ezres veszteségről beszélnek, holott ez a szám kb. a fele volt. De ugye a propaganda nem szokott minden csekélységgel foglalkozni.És persze a katonai vezetés hibáiról mindenképpen meg kell emlékezni, sokszor, hisz ennek is üzenete van: ez a nép ostoba a vezetőivel egyetemben.

Sajnos a liberális megmondók tökéletesen átvették a kommunisták szerepét, azonosulnak velük. Persze a papával könnyű azonosulni. :-))) Így még sok idő kell, hogy ez a régről itt maradt csökevény eltűnjön.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/api/trackback/id/tr678402486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Georges 2016.05.08. 20:42:48

Nagyapám is megjárta!
Ittam minden szavát, amikor mesélte.
Minden tiszteletem az övé!

Le Orme 2 2017.01.13. 21:32:06

Okos gondolatok, teljesen egyetértek velük.
süti beállítások módosítása