Ez nagyon könnyű kérdés, minek is vetek fel ilyen egyszerű gondolatokat. Természetesen semennyire. Hogy megvilágítsam a problémakört, kidolgoztam egy egyszerű modellt, aminek segítségével bebizonyítom az állítást. Persze mint minden modell, a valóságot ez sem írja le tökéletesen.

A Földre ezer évvel ezelőtt az UFO-k hoztak egy szert és ezt mondták:

--Itt van a csodaszer, korlátlanul rendelkezésetekre bocsátjuk. Ha rálocsoljátok a földetekre az tízszeresen fog teremni, de csak 150 évig. Utána ezer évig semmi sem fog teremni. A ti dolgotok dönteni.

Vajon mi történt volna? Azt hiszem, a következő forgatókönyv nem rugaszkodik el a valóságtól:

Sokáig nem használják a szert, mert értik a csapda lényegét. Sokszor jön azonban valaki, aki felveti a lehetőséget. Egyik módszerük: fellázítják a szegényeket:

-A gazdagok jól élnek, nem akarják, hogy nektek is jó legyen! Nem is igaz, hogy a csodaszer tönkre teszi a földeteket, csak kitalálták, mert (és mindegy, hogy itt mi jön).

Odamennek egy nagyravágyó, periférikus országot irányító királyhoz is, akit megkörnyékeznek:

-Ha ezt rálocsolod, te leszel a világ ura! Tízszer ennyi katonád lesz, legyőzöl mindenkit!

Aztán ezek közül valamelyik célba ér: elég, ha egyszer rászánod magad, nincs visszaút.

Ha rálocsolod, akkor tényleg tízszer több embered lesz, mivel ennyivel több lakost tud ellátni ugyanakkora föld. Ezekből előbb-utóbb katona lesz és elfoglalják a mellettük lévő királyságot. Mire ezek:

-Eddig nem akartuk rálocsolni, de elveszünk, ha nem tesszük!

De van egy kis királyság valahol a szélen, Bergengócia, akik a jövőre gondolnak és tudják, hogy ha eljön a 150 év, akkor mindenki elpusztul, ezért ők nem alkalmazzák csodalevet. Ez csak egy kis félreeső hely, nem is túl nagy, ezért tegyük fel, hogy őket nem rohanják le.

De eltelik a 150 év! Ott van a világ lakossága húsz millióan és termés nincs! Nézik, nézik a vetést, de nem látnak semmit. Egy kis csíra vagy levélke lehetne -- de csak a puszta föld.

Ott állnak húsz millióan és most mit csináljanak? Van még termőföld valahol? Igen, ott van Bergengócia, menjünk, foglaljuk el! Tíz millió embernek nem nehéz feladat ez. Persze sokan egymást is elpusztítják a harcokban, mert csak százezer embernek ad helyet ez a ország. Dúlnak a harcok az területért (az őslakókat az elsők között irtották ki), de az egyik ország vesztésre áll, de egyébként is mindenki éhes. Ekkor a vesztésre állóhoz odamegy a tanácsadója:

-Őfelsége, elpusztulunk mind, a másik király, Reltih fog nyerni, hacsak ...

-Hacsak?

-Hacsak nem vetjük be a szert az új földön.

-De akkor elpusztulunk mindannyian, nem látod?

-Gondolj bele, Felség: csak egy kis részét locsoljuk le, abból tízszer annyi lesz ám! Aztán nyerünk és a maradék földön mi fogunk túlélni, nem a gonoszok!

Nem folytatom a mesémet, mindenki el tudja képzelni a végét...

Első kérdésem: miért van ez így? Egyszerűen azért, mert az ember --fontos: csoportosan-- NEM KÉPES HOSSZÚ TÁVON GONDOLKODNI. Egyénileg igen, az egyes ember tudja (legalábbis egy részük), hogy ha megtakarít pénzt, akkor majd lesz öreg korában nyugdíja. De a sok ember együtt erre már nem képes. Mint az állatok. Igen, ebből a szempontból állatok vagyunk. A lokális maximumot keressük. Ha vannak is okos emberek, a végén mindig a butábbak fogják megszabni az irányt. A kapzsiság

Másik, fontosabb kérdés: lehet-e ezen változtatni, biztosan így kell ennek lenni? Nincs-e megoldása az egyenletnek? Ugye elég elszomorító a mese, azt üzeni, hogy küzdhetsz bárhogy a végén úgyis elbuksz. Miden modellben egyszerűsítések vannak: korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre a szer, 100%-osan meddővé teszi a talajt, nincsen egy rejtett szeglete a világnak, ahol túlél egy kis populáció stb. Tehát a való életben van esélyünk, csak a modellben nincs. De tegyük fel, hogy nekünk kell döntenünk, mi vagyunk az egyik király a mesében és kellően okosak vagyunk ahhoz, hogy átlássuk a helyzetet. Mit tennénk?

Én egy jó megoldást találtam, de ha valakinek van másik, akkor azt szívesen megvitatom.

Tehát: a király elég sok földjére ráönti a szert, hogy elég erős legyen. Egy kis elzárt területen megtart érintetlen földet, amelyet a papság őriz. Őket egész életükben arra nevelik, hogy meg kell tartani ezt a szegletet a jövőnek és lehetőleg el kell rejteni ezt a földdarabot a SAJÁT népük elől. És a legfontosabb: az ország vezetését a papoknak adni. Gondoljunk bele, ez talán jó megoldás, de talán nem. Ennél jobbat viszont egyelőre nem tudok.

Mikor kigondoltam ezt a kis mesét, még nem tudtam, hogy van ilyen szer. Később villant be, hogy ez nem is akkora fikció, hiszen az olaj majdnem kielégíti a szer fogalmát!