Két ellentétes élményemet szeretném megosztani. Magyar ember külföldieknek szóló műsorba csak véletlenül botlik, velem is így történt. Tanulságos volt.

1. Kaltenberg Sörház

Véletlenül ugrottunk be ismerőseimmel. Az óriási kongó termekben nem akartak leültetni a pincérek, mondván, hogy nincs hely. ??? Aztán később megértettük: több száz (!) kínai, japán meg még ki tudja milyen turista özönlött be. Aztán elkezdődött a műsor: a pincérnők (??) beöltöztek táncosnak, és elkezdték a "magyar néptáncot" ropni. Erősen hangsúlyos az idézőjel, mert azt mindennek lehet nevezni, csak néptáncnak nem. Az igénytelen jelző dicséret rá nézve. Az öltözet a leggiccsesebb piros topánkás, piros pártás, gyöngyös, ócsított anyagú borzalom. Nem is folytatom. A külföldiek a megfelelő adag bor elfogyasztása után vígan vigyorogva fényképezkedtek az "előadóművészekkel". Azt est fénypontja ezután jött:"... and now, the Hungarian tsardash...", és rázendítettek a Megy a gőzös Kanizsára (!!!!!) c. örökzöldre, és elkezdtek vonatozni!!! Megáll az eszem!! OK, parasztvakítás kell, hogy levegyék a turistákat, de ez már bűncselekmény! A korfui görög est ehhez képest világszínvonal volt, pedig ezek után látható, hogy a turista a világon mindenhol a levehető birka kategória. ( Azt azért megjegyzem, hogy azért mentünk ide, mert helyben főzik a sört, és ez érződik is rajta. Sörözni még mindig ajánlom.)

2. Budakeszi vadaspark, étterem

Sok idő eltelt azóta, és megint csak véletlenül botlottam ilyen élménybe. Hasonló helyzet: töküres étterem, alig kiszorított hely, majd 330 turista beözönlése (portugálok??). Két terem, két külön (!) cigányzenekar, állítólag minden este. Az egyik egy fiatal gyerek, jól játszik, hangosítás nélkül. Egy-két népszerű szám, a pincér egy méterről spricceli az üveglopótökből a bort a poharakba: egy csepp sem megy mellé. Igen, parivaki, de nem mindenki tudja megcsinálni. Aztán cserél a 2 zenekar, átjön a hangosításos banda, öregebb prímás. Nyomja a kunsztos Pacsirtát meg a Brahms Magyar táncot. Jól tekeri, tényleg tud valamit, az emberek tapsolnak. Ez már önmagában színvonal. És akkor bejönnek a táncosok! Tényleg leesett az állam! Több tájegység táncai szerepeltek: minden tájegységhez a hozzá tartozó ruhával és a zene is passzolt! Kalotaszegi, valami felvidéki, rábaközi, cigánytánc stb. Megrökönyödve ültem ott.

Lehet, hogy a gagyin is lehet keresni, nem tudom. De itt az élő példa, hogy az igényes is megéri! Nem lehet központilag meghatározni, nem lehet turistaszórakoztató-hatóságot létrehozni. De kellene. És ne mondják, hogy nem éri meg, mert az csak kifogás. Ide buszokkal szállították az embereket, nem a belvárosban volt, mégis kijöttek. Csak gratulálni tudok, a másik meg szégyellje magát. (Elképzeltem, ahogy görcsölnek, hogy valami szórakoztatót kiagyaljanak. Ahogy próbálgatták a lépéseket. Pedig csak meg kellene nézni a régi öregeket, megvan filmen. Vagy bemenni az első táncházba. Az szórakoztató és már ki van találva, csak ismerni kéne a magyar kultúrát.)

Egy kicsit visszajött a Magyarországgal kapcsolatos hitem, jó érzéssel aludtam el aznap este.