Legalábbis az irigy prolibunkók szerint.

Tegyük egy kicsit tisztába az ő ügyét!

Bármikor Balázs neve szóba kerül az internetes fórumokon, akkor előjön, hogy elcseszte a karrierjét és pénzéhes, meg mit tudom én milyen negatív dolgok. Fel nem foghatom, hogy miért van ez, de azért ötletem van. Mielőtt tovább mennénk, egy alapvetést tennék:

Ha Európa-bajnokságon már lőttél 2 gólt a portugáloknak és játszottál már legalább 108-szor a válogatottban, akkor esetleg van jogod Balázst bírálni. Addig bár megemlítheted, hogy nem értesz bizonyos dolgokkal egyet vele kapcsolatban, de azt sem habzó szájjal, hanem szerényen!

Karrier

Kezdeném a karrierjével kapcsolatos vádakkal.

Ehhez felidézek egy történetet, amit tőle hallottam. Mikor kiment Hollandiába, akkor az első napokban azt mondták neki, hogy ha egy focista szervezetében gyulladás van, akkor sokkal kisebb teljesítményre képes. És biztosan van benne. A fogaiban. Úgyhogy pár napot a fogászaton töltött, és mindent kijavítottak rajta. Ezen ő akkor nagyon meglepődött, sosem hallott ilyenről. Ezt azért fontos tudni, mert megvilágítja, hogy a magyar futballszakma még 12 éve is kőkorszaki színvonalon mozgott. Egyszerűen annyira lemaradtunk a világtól, hogy ilyen apróságokról sem volt halvány fogalmunk sem. És ilyen színvonalon álltak (részben még állnak) az edzők, az erőnléti edzők, a pályakarbantartás, a klubmarketing, a gazdálkodás, a biztonsági szolgálatok stb.

És a menedzserek is.

Mikor az Anzsit választotta, biztos vagyok benne, hogy a menedzsere szava is döntő volt. Azért elbeszélgetnék vele egy bézbólütő kíséretében. :-)))) Jó, nem, de morcosan megkérdezném tőle, hogy milyen tanácsokat adott? Bár utána Balázs Moszkvában játszott, és szakmailag azt sem nevezném bukásnak. De valahogy kiment a nyugati "divatból", onnan már csak lefelé vitt az útja, Buraspor, arabok. Nem tudjuk, hogy volt-e több egyáltalán a karrierjében. Lehet, hogy nem, és jól választott. PBKU, ahogy szoktam mondani. :-) Pénz beszél, kutya ugat. De lehet, hogy igen, és elvesztegette a tudását. Nincs jogunk megítélni őt. De még egyszer mondom, hogy minden alacsony színvonalon állt akkoriban, és a menedzserek tudása is. Igen, én is szerettem volna, ha a Milanba meg a Bayernhez igazol, de így történt. Szóval a karrierjét illető kritikáknak van, hangsúlyozom, minimális alapjuk

Pénz

Nyilván a fórumokon azért támadják sokan, mert sok pénzt keresett. Szerintem ez Gerára meg Királyra meg Dárdaira is igaz, ezért nem értem, hogy miért pont őt pécézték ki az irigyek.

Jut eszembe az egyik népdal:

Irigyeim sokan vannak
mint a kutyák úgy ugatnak
csuhajja, de csuhajja
/: dobok nekik egy-egy csontot
had ugassák ki magukat
csuhajja, de csuhajja:/

Újfent egy sztorit osztanék meg, amit viszonylag régen olvastam. Akkoriban Dárdai még játszott a Herthában. Tudjuk, hogy nem volt kiemelkedő játékos, mindig az igahúzó szerepét vitte. Néha kirakták a keretből, mikor jött egy új edző, de szorgalmával mindig visszaverekedte magát. Így ő lett klub legtöbbet játszott játékosa. És a Hertha elég csóró csapatnak számít a Bundesligában. Viszont egy akkori újság megírta, hogy Dárdai mennyit keresett akkor: havi 33 millió forintot! Egy csóró csapat nem világhíres játékosa. Aki nem volt akkoriban focirajongó, nem is ismerte a nevét! Ezt csak viszonyítási pontként mondom. Mikor pár éve, évtizede szidták az NB 1-es játékosokat, hogy túl sokat keresnek a teljesítményükhöz képest, akkor az minimum megmosolyogtató állítás volt. Ez egy ilyen sport, ilyenek a fizetések. Ez van. A magyar NB 1-es labdarúgóknak még a német harmadosztály is maga volt a Kánaán. Egyszer olvastam egy interjút egy talán válogatott játékossal, hogy ott legalább megkapják a fizetést rendszeresen. :-(

Szóval Balázs pénze nem kirívó, megdolgozott érte. (Ráadásul a prolik azt hiszik, hogy a sok pénz nagyon jó dolog ,de erre most ne térjünk ki!) Azonban ne feledjük, hogy nálunk negyven évig kommunista agymosás volt, ahol a proletárt állították ideálnak az emberek elé, és minden nap azt harsogták, hogy az a jó és igazságos társadalom, ahol nincsenek gazdagok. Bár most hosszan lehetne elemezni, hogy milyen a jó társadalom (és majd egyszer ezt is megteszem), annyiban bizonyosak lehetünk, hogy a kommunizmusban azért nem voltak gazdagok, mert mindenki csóró volt. Nem egyenlően gazdag, hanem egyenlően koldus. (Bár a pártelitnek volt pénze rendesen, de egyrészt ezt tilos volt az emberek felé közvetíteni, másrészt pedig nyugati mércével még ők is csak a felső középosztály anyagi szintjét ütötték meg.) Ez a hamis világkép lehet az oka, hogy sokan támadják őt. De azt még most sem értem, hogy miért nem Gerát például, de biztos volt valami egyedi semmiség, ami miatt kijelölték őt célpontnak. Talán az, hogy Gera vagy Király pénzéről sosem esett szó a sajtóban, az ő Anzsihoz szerződése kapcsán pedig átlagembernek mesésnek tűnő számok jelentek meg. Lehet, hogy innen eredeztethető az ő fekete báránysága.

Válogatott

Ez a legfájóbb pont.

Balázs mindig jött, mikor szólította a haza.

Ezt sosem feledjük el neki! Tudok olyan nevet mondani, pl. Huszti, aki jöhetett volna, de akinek tényleg fontosabb volt a klubja, mint a válogatott. Ezek után minden szidalom egy korbácsütés. Mivel érdemelte ki?

Emberek! Dzsudzsák Balázs a legtöbb magyar válogatottsággal büszkélkedhet (Királlyal karöltve), ami 108 lejátszott mérkőzést jelent! Hogy merészelitek őt ilyen alpári módon bántani??? Ez tisztességtelen és galád eljárás.

 A mai napon készült vele ez az interjú, melynek apropója, hogy hazaszerződött Debrecenbe:

 https://index.hu/sport/2020/09/23/dzsudzsakkal_visszaterhetnek_debrecenbe_a_regi_szep_idok/

Ebben mondja:

"Nem biztos, hogy bizonyos sajtótermékek egy 108-szoros válogatott játékoshoz méltón bántak velem. Én soha nem engedtem volna meg ezt magamnak senkivel szemben. De ezt most már lezártam, itt vagyok, és senkit nem szeretnék eltolni magamtól. Egyszer, majd ha eljön az ideje, és befejeztem a futballt, talán kibeszélem vagy kiírom magamból. De most vettem egy nagy levegőt, és Debrecenben tiszta lappal beleállok a futballba!"

Látszik, hogy bántja őt ez a hozzáállás, amit nem érdemelt meg.

Mindenkinek figyelmeztetésül üzenném: sosem leszünk nagyszerű, csodás és boldog ország, ha a saját tehetségeinkkel így bánunk! A jó országhoz az szükségeltetik, hogy a jó embereinket ne eltiporjuk irigységből, hanem felnézzünk rájuk, és inspiráljanak bennünket, hogy szárnyaljuk őket túl. Ha ez majd nem is fog sikerülni, de az életnek azon a szegletében, ahol ami helyünk van, nagyszerű dolgokra leszünk majd képesek.