A magyar (és európai) általánosan elterjedt keresztény gondolkodás (ami az agyában akkor is működik, mikor letagadja, azért legalább 1000 éve mégiscsak áthatja Európát) kihasználásával jól működő "segítségipart" hoztak létre. A liberális téveszmék terjesztéséért vagy csak pénzkereseti lehetőségekért, de általában persze mindkettőért.
A keresztény belső indíttatás azt mondatja az emberrel, hogy ne hagyja az út szélén megfagyni a szerencsétleneket. Erre alapoznak a fent említtettek.
De nézzük konkrétan a házfoglalósok mit mondtak :"miközben a fővárosban körülbelül tízezren élnek az utcákon, kétezer önkormányzati lakás üresen áll". És? Miközben sokan jó kocsikkal járnak, nekem BKV-val kell? Miközben sokaknak havi 500 ezer a fizetésük, nekem a harmada? Miközben sokaknak a maximumhoz közeli a felvételi eredményük, nekem az alját súrolja?
Olvastuk Marxnál: mindenki képességei szerint teljesítsen, mindenki szükségletei szerint részesedjen. Matematikailag kimutathatóan hülyeség. De ne menjünk ilyen magas tudományokba, mint a matematika. Kipróbáltuk mi ezt már (bár akaratunk ellenére). Sajnos láttuk már, milyen az, ha elválik a teljesítmény és az érte kapott elismerés. Ezzel lehet kikapcsolni az evolúciót. Láttuk, hogy ez már rövid távon is milyen eredménnyel jár. Mondjuk NDK és NSZK. Pedig az csak pár évtized volt.
A segítségipar legnagyobb baromsága az afrikai segélyezés rendszere. Tegyük fel, hogy van egy ország, amely egy millió embert tud eltartani. De az ő kultúrájuk nem olyan, mint a német, hogy inkább legyünk kevesen, de éljünk jól, hanem inkább legyünk jó sokan, de mindenki éhezzen. Szóval nem fogják viszza mesterségesen a születések számát, mint a németek vagy mi. Ha rendszeresen küldesz oda plusz élelmiszert, akkor öt millióan lesznek, de ugyanúgy mindenki éhezni fog. Ezután az ENSZ és társai hangosan zsarolják a pénzes országokat: ha nem segítetek, akkor sokan éhen fognak halni. Igen, pontosan annyian, mint amennyivel mesterségesen felduzzasztottátok a lakosságot.
Akkor ne segítsünk?
Természetesen de, de hogyan?
Sok gondolkodás után arra jutottam, hogy a kivételes csapások esetén van értelme a segítségnek. Pl. a fenti afrikai országban az egyik évben lesz egy hatalmas szárazság és meghalnának fél milliónyian. Az ENSZ odamegy, kisegíti őket élelemmel, vetőmaggal, aztán a következő évtől megy minden a maga útján. OK, ez segítség. Vagy Tarlós úr kiépítette a hajléktalanoknak szánt rendszert. Na, az segítség volt -- amíg az abortuszbizottság (AB) szét nem verte. Azóta hányan fagytak meg? De ott nem lehetett inni, meg mosakodni kellett. Ehelyett életveszélyes épületeket odaadni hajléktalanoknak az jó ötlet, ugye? Ilyet csak liberális barátaink tudnak kitalálni.
Mi a helyes segítség költség-haszon háttere?
Kitörni a szegénységből iszonyú NEHÉZ, majdnem lehetetlen feladat. Rengeteg hínár visszahúz. De ha nagyon elszánt vagy, akkor elindulhatsz egy HOSSZÚ úton, ami olyan hosszú is lehet, hogy csak a gyereked éri el. Ha valaki pénzt ad neked, hogy ne szenvedj annyira, de akkor már nem ad, ha úgymond nincs rá szükséged, mert megtetted a legnagyobb lépést, azaz elkezdtél dolgozni, akkor tulajdonképpen azért adta a pénzt, hogy maradj ott, ahol vagy. Ez a veszély a buta segélyezésben, hogy nagyobb kárt okoz, mint hasznot. Azaz "megéri" szegénynek lenni. És a magyar rendszer ilyen: éheznek a gyerekeid, ezért pénzt ad, de emiatt nem az lesz, hogy jól laknak a gyerekeid, hanem lesz még tízszer annyi éhező. Ehelyett az iskolát, a tanulást, a munkát kéne támogatni. Ha elkezdesz dolgozni, akkor kapsz segélyt. És láss csodát! A közmunka rendszere így működik! De ez nem véletlen. Lehet, hogy ez már paranoia, de a szerintem a magyar rendszer nem véletlenül volt ilyen.
Szóval: segíteni lehet, sőt kell. DE ÉSSZEL!
