Tegnap hallottam egy kedves ismerősömtől egy történetet, ami egy idős házaspár rokonukkal esett meg.

A házaspár egy közeli hozzátartozója birkákat tenyészett. Na nem nagyban, csak úgy párat (pár tízet) a saját szórakozására. De ő már nagyon öreg lett, úgyhogy a fiatal (70 feletti :-) ) házaspárra maradt a juhok ellátása. Volt egy aranyos kis kos a nyájban, amit ők neveltek fel. Mikor kicsi volt, cumiból szoptatták, nagyon megszerették. Ő is szerette őket, kezes bárány volt. Felnőtt és akkor is minden rendben volt. Történt azonban, hogy a nyájban megdöglött a vezérkos. És a kis aranyos kosunk átvette a helyét. Onnan teljesen megőrült. Ő lett főnök. A vége az lett, hogy egyik este a férfinak nekirontott hátulról. Többször átment rajta, megtaposta. A feleség odament segíteni, eltörte a lapátot a fején. Aztán nagy nehezen bemenekültek a házba. Egy vadász ismerősük jött a segítségükre, és a megérdemelt golyót a fejébe röpítette. Nem történt végzetes bajuk, de a kezük kék, lila, a férj szemgödrébe belelépett ez az állat, az most is karikás.

De mit is tanulhatunk ebből a kis történetből?

Aki hülye, az persze semmit. De tömören annyit mondhatunk, hogy a tesztoszteron nulla IQ-val párosítva maga a katasztrófa. (Nem tudom, a juhoknál tesztoszteronnak hívják-e a nemi hormont, de a lényeg nem a név). A férfiak dolga, hogy megbasszák a nőstényeket és övék legyen a világ. Ez a természet törvénye, amit csak ideiglenesen lehet felülírni. Persze, felszállhatsz repülővel ideig óráig, de a gravitációt tartósan nem győzheted le. Nyilán adódik a hasonlat a délről özönlő fekete bevándorlókkal. Ők aztán IQ-ban nem túl erősek, viszont tombol bennük a tesztoszteron. Tök mindegy, hogy rendes voltál vele, mindegy, hogy felnevelted, segítetted. A lényeg, hogy átveszi az irányítást az anyatermészet, ha nem tudod rációval felülírni azt.

Rohadt nagy ötlet tömegesen ideimportálni őket.

 Jutalomfalat:

ewe (angol szó). Jelentése: anyajuh. Kiejtése jú.

:-)