Már régóta próbálkozom azzal, hogy az érzelmi síkot teljesen kizárva elemezzem ezt az országot. Mint mondjuk ha egy kenyai független elemző lennék. Most megpróbálom, de azért egy kis érzelmi indulatot így is beleviszek.
Szóval bármennyire is fáj, ki kell jelentenem, hogy Románia sikeres ország. Legalábbis volt eddig. Ez a siker eléggé nagy balesetet szenvedett az utóbbi évek többmilliós kivándorlása miatt, de lehet, hogy ezt is túl lehet élni, ha nem folytatódik tovább. Még így is maradtak elegen, és még a visszavándorlás is beindulhat. Persze mindenki nem fog visszamenni, de csökkentheti a kárt.
A lényeg: nemrég láttam egy hosszútávú statisztikát, hogy 1960-2010-ig (ez 50 év) melyik országokban volt a világon legnagyobb a GDP-növekedés. És Románia az 5. volt ezen a listán!!! Ezek alapján egy elég sikeres nemzet képe bontakozik ki: 1850-es években megalakult, utána nem sokkal sok területtel gyarapodott, majd egy nagyon, de nagyon lepra országból (1914-ben a GDP-jük azt hiszem, a magyar huszada volt!!!) csináltak egy sima lepra országot, nyertek BL-t stb. Valahogy nekünk mindig a 2. hely sikerült. :-) Úgy néz ki, hogy a kommunizmus minket irtózatosan meggyengített (lásd ezt), de őket meg segítette. Ceausescu egy szar mezőgazdasági országból egy szar ipari országot hozott létre (0 államadóssággal!), amit azóta sikeresen továbbfejlesztettek. Ha megnézzük a GDP statisztikákat, akkor évek óta előttünk vannak, ami azt jelenti, hogy fokozatosan csökken a 2 ország között a különbség.
(Nézzük csak a 13 utáni éveket!
2013 2014 2015 2016 2017
HU 2.1 4.0 3.1 2.0 4.1
RO 3.5 3.1 3.9 4.8 7.3
Egy kivételével mindig előttünk voltak, de a 7,1% elképesztően brutálisan sok. A rendszerváltás óta SOHA, még egy negyedévben sem volt ekkora növekedésünk. És 13 óta nagyon büszkék vagyunk Viktorékra, hogy nagyon jól mennek a dolgaink.
)
Mondjuk ez az országon nem látszik, de vélhetően annyi történt, hogy az olcsó munkaerőre rárepültek a nyugati cégek. (Egy erdélyi ismerősöm, és itt most egy elrománosodottabb területről van szó, napi 4 órát ingázik + a gyárban még lehúz 8 órát elég alacsony fizetésért. De ő nagyon örül neki. ) Az is lehet, hogy a sokat emlegetett "közepes fejlettség csapdája" fel fog náluk lépni. Ez azt jelenti, hogy egy szintig könnyen eljutnak, de onnan majd nem nagyon fog menni a növekedés. Ez azért valószínű, mert a növekedésből nem költenek sokat az infrastruktúrára. Nálunk a 4G lefedettség már a németnél is jobb, épülnek a gyorsforgalmi utak, de ott utak aztán tényleg nincsenek. Ezek a fejlesztések jelenleg nem biztos, hogy sokat számítanak (bár a BMW nem véletlenül nem Romániát választotta), de ahhoz a bizonyos ugráshoz szükséges lesz majd.
Természetesen mint Trianonnak a legfőbb haszonélvezője, nekünk hatalmas, fájdalmas szálka a szemünkben Románia. Mindig felmerül a kérdés, hogy mi lesz Trianonnal, mikor kapjuk vissza legalább részben az elcsatolt területeket? Ez kimondatlanul is ott van mindegyikünk fejében.
Biztos mindenki emlékszik Antall József kijelentésére, miszerint ő 15 millió magyar miniszterelnökének érzi magát. Hát igen, 1990-ben még 2,5 milliós volt a romániai magyarság száma, most meg olyan 1,5 lehet. És ezeknek a magyaroknak a nagy része már öreg, nekik ott már gyerekeik nem lesznek. Gondoljunk csak bele, ha ott mindenkinek lett volna 4 gyereke, akkor most lenne ott 4,5 millió magyar. Húsz év múlva meg mondjuk 8. más lenne a helyzet. Másik élményem, hogy mostanában sokat túrázom, és tkp. azt látom, hogy iszonyatosan sok hely van az országban. Simán elférne itt vagy 50 millió ember. És még akkor sem lennénk szűken. Ugyanis Trianon óta nagyon megváltozott a világ: előtte a termőföld jelentette a megélhetést, ma már az huszadrangú, a GDP pár százaléka jöhet ebből. Most a lényeg, hogy legyen olajad (vagy most már inkább földgázod), atomerőműved és főleg legyenek OKOS gyerekeid. Mit is akarunk mi visszavenni, ha még erről a kis területről is kihalunk????
Mert persze jó lenne, ha nem történt volna meg. De megtörtént, és akkor nem az a megoldás, hogy mindent vissza. Próbáltuk, nem ment. Látjuk, hogy a nagyhatalmak rohadtul utálják a határok megváltoztatását. A rendszerváltás után szétrepedt országokat még csak-csak (azt is nehezen) elfogadták (Csehország, Szlovákia, Jugoszlávia stb.) de még a ruszkiknak sem sikerült a Krímet meg a többi szerzeményüket elismertetniük. Transzisztia meg a többi ilyen terület félhivatalosan vegetál, az útlevél- meg minden helyzet zavaros. Akkor mi mit akarunk pontosan? Egy ismerősöm beszélgetett Tőkés Lászlóval, aki négy szemközt megmondta, hogy olyan 40-50 év múlva nem lesz már magyar Erdélyben. Nem volt vidám beszélgetés. Most gondoljuk el, hogy a jelenlegi helyzetben visszakapnánk egy elszakított területet. Úgy hogy persze a demokrácia alapkövetelmény. Bárhányszor nyert a Fidesz kétharmaddal, tudjuk, hogy ez nem óriási többséget jelentett, hanem a választási rendszer logikájából adódott. Most a visszacsatolt románok kire szavaznának egy választáson? Vagy a szegény ukránok? A jelenlegi szellemi hátországgal óriási csapás lenne a teljes magyarság részére egy ilyen kaland. Basszus, még egy nemzeti Hunyadi-filmet sem tudunk összehozni a liberálisok miatt. Majd biztos ezt tudnánk megcsinálni sikeresen!
Akkor mi lehet a program?
Idézzük fel a megoldáshoz a Kossuth--Széchenyi-vitát! Ha röviden akarjuk összefoglalni, akkor egy fiatal "basszunk oda" megoldása versengett egy idősebb ember "jó alapos, sok munkával őröljük fel ezeket a bunkókat" iránymutatásával. És az előbbi nyert, mert egyrészt Kossuth hírlapíró volt, azaz ő volt a sajtó, meg mert ez mindig népszerűbb, mint gürizni. Ahogy egy ismerősöm vicce is mondja:
-Megmondjam, hogy hogyan tanulhatsz meg egy idegen nyelvet, jól, gyorsan, kevés munkával?
-Sehogy.
Ez nem olyan vonzó, mint kijelenteni, hogy pár nap alatt felforgatjuk a világot, miénk lesz a győzelem, és kész. Pedig ha valamit megtanultam az életben, akkor az az, hogy A MUNKÁT NEM LEHET MEGSPÓROLNI. Nem népszerű, de csak ez működhet. Kossuthé nem működik, ezt már többször megtapasztalhattuk. Tehát a program, hogy jó sokan kell lennünk, és az ottani magyarságot megpróbálni megőrizni. Magnak. Hogy lehessen hozzájuk tapadni egy új honfoglaláskor. Lehet, hogy elfogynak és nem sikerül, de meg kell próbálni. A jelenlegi országvezetés ezt az utat járja, mikor megadta minden magyarnak az állampolgárság lehetőségét.Küzdj a szülőföldeden, de ha már nem megy, akkor ne Svédországba menj, hanem hozzánk. Ebből a 2 programpontból a 2. már teljesült is. De az első? OK, küzdünk, mint malac a jégen, de most 1,4-es mutatónál járunk. 2010 óta feltornáztuk 1,1-ről. Az álom a 2,1, ami a stagnálást jelenti. De ebből sosem lesz nemhogy 50, de még 15 millió sem.
Lenne még egy út, a bevándorlás. Természetesen ezt csak értelmes módon, magyarokkal lenne értelmes, de nekünk nincs sok tartalékunk, akik jöhettek, mér eljöttek, meg ugye ez ellentmond a 2. pontnak, hogy maradjanak ott.
Pl. Lengyelország a háború végén 16 milliós volt, most meg 38, közben már beköltözött 1 millió ukrán, ami egy nagyon hasonló nyelv, ők hamarosan asszimilálódni fognak. A csehek már most egymillióval növekedtek a különböző bevándorlókkal (most itt nem a hihetetlenül értékes jelenlegi tömegmigránsokra kell gondolni, hanem a jól képzett mindenféle nemzetbeli munkásokra.)
Ha össze kellene foglalnom, akkor gyakorlatilag lehetetlen ez a népességbeli növekedés. Amíg nem vagyunk sokan, addig pedig nem javaslom a trianoni határok megváltoztatását. Először tegyünk rendet itthon!
Akkor térjünk vissza erre a sikeres országra! Szerintem a vesztük ugyanaz lesz, mint a sikerük: a nyugatbarátság. Ugye Románia létének értelme (legalábbis a pánszlávizmus korában), hogy elválassza a déli szláv területeket Oroszországtól. Most az USA használja őket támaszpontnak. Egyszer már Sztálin le akarta darálni őket, még ő akarta nekünk visszaadni Erdélyt, de végül a német segítséget fogadtuk el. (Ami racionális döntés volt akkoriban.) Ha egyszer berágnak a ruszkik és lehetőségük lesz rá, Ukrajnához hasonlatosan szét fogják darabolni Romániát. Mert utálják. A románok meg teszik azt, amit mindig is: most éppen az amcsiktól vesznek méregdrága fegyvereket, amikkel az USA akarja sakkban tartani az oroszokat. Gazdaságilag nem racionális, költhetnék utakra is, de az ő történelmi tapasztalataik azt mondatják velük, hogy ne legyünk önállóak, szolgáljuk ki a gazdit, mert mindig az a kifizetődő. A miénk azt mondatja velünk, hogy legyél csökönyös forradalmár, ne hagyd a hatalmasokat. A tanárnéni is mindig utálta, hogy visszapofáztam, Esztikének meg adta a piros pontokat. Most ő takarít valahol, én meg nem.
Ki tudja, mi a jó stratégia?
