Most éppen a koronavírusról kéne írnom, mert ez a menő. De ugye nem szeretem az aktuális témákat, mert nincs időbeli távolságunk, hogy objektívebben szemléljük, megértsük őket. (Már százszor leírtam: ha közelről nézzük, akkor csak egy elektront látunk, ha távolabbról, akkor egy sejtet, ha meg egy méterről, akkor meg egy kutyát. Ezért nem szabad semmit túl kis távolságból szemlélni: egyszerűen nem fogjuk megérteni.) Talán Trianon már nincs olyan közel, azzal foglalkozhatunk. :-)

Szóval: nagyon jó volt Orbán év eleji sajtótájékoztatója. Akinek van fölösleges két és fél órája, megnézheti:

https://mandiner.hu/cikk/20200109_ez_volt_orban_nemzetkozi_sajtotajekoztatoja

Ismeri mindenki a viccet, hogy mit mond a kamikázeoktató a tanítványainak:

- Jól figyeljenek, mert csak egyszer mutatom meg! :-)

Orbán is ilyen: mindig mindent elmond, de csak egyszer. És sokan észre sem veszik, mert a sok hülyeséggel vannak elfoglalva (aktutálpolitika), meg nem is értik, hogy mi jár egy normális magyar ember fejében. És átsiklanak fölötte, mert azt hiszik, hogy nem fontos.A centrális erőtérről is csak egy mondatot ejtett, de az minimum egy évtizedes korszakot határozott meg. (Mondjuk arra azért felkapták a fejüket sokan, de akkor sem értették meg teljesen.)

Ebben a sajtótájékoztatóban is volt egy nagyon fontos kérdés a székely autonómiáról, a Pesti Srácok tette fel, 1:37-tól kezdődik. Megpróbálom a lényeget nem szó szerint, de azért viszonylag pontosan idézni:

"A múlt elesett a hatalmunkból, de a jövőnek urai lehetünk - Széchenyi mondása, én széchenyista vagyok. A történelmi emlékezet fontos, az évfordulók fontosak, az igazságnak el kell hangoznia. De ezzel már olyan sokra a jövőt illetően nem megyünk. Ha ezt a száz évet megnézzük, akkor nem az a legnagyobb baj, hogy Magyarország elszenvedett veszteségeket, hanem sokkal rosszabb, hogy ezek után kialakult egy olyan helyzet, ahol Magyarországot folyamatosan izolálni akarták. Magyarország folyamatosan magára maradt, nem tudott kialakítani regionális együttműködést. Ezt hívom én úgy, hogy száz év magyar magány. Semmilyen bizalmi viszonyt nem tudtunk kialakítani, se a kommunizmus előtt, de a kommunizmus alatt sem. Enélkül pedig nincs jövő. Azt tekintem a legnagyobb eredménynek, hogy az elmúlt években véget tudtunk vetni a száz év magyar magánynak. És számos relációban, nem mindegyikben, a történelmi tapasztalattól függetlenítve a jövőre vonatkozó szoros együttműködést tudtunk kialakítani. Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Szerbia ilyenek. Az együttműködések összefüggésében lehet gondolkodni a jövőről. A megemlékezések kapcsán okos mértéktartásra kérek mindenkit. "

Mellbevágó.  

Elemezzük akkor egy kicsit!

 1. Akinek van egy kicsi esze, rájön, hogy teljesen igaza van. Ugyanis Trianont visszacsinálni már nem lehet. Egyszer próbáltuk, nem tehettünk mást, de nem jött össze. Közben a viszonyok is megváltoztak, azaz elég kevés magyar van az utódállamokban. Demokratikus berendezkedés esetében ez tkp. működésképtelenséget okozna. A nemzeti oldal még így is billeg a hatalomban, éppen csak hogy megvan a többség. Most gondoljuk el, hogy több millió román, szlovák, hogy a többi országról már ne is beszéljek, mit okozna egy választáson. Ráadásul a nagyhatalmak, akik döntöttek Trianonról, a mai napig ódzkodnak bárminemű határkiigazítástól. Plusz kéne még hozzá egy jó kis háború, abból meg köszönöm, de nem kérek, de szerintem semmilyen józan ember sem kívánja.Egyszerűen bele kell nyugodni, és kész.

2. Közben meg iszonyú az egész, mert tkp. az a helyzet, hogy a megrablott áldozat olyan helyzetben van, hogy még kussolnia is kell. Sajnos ez nem igazság-nem igazság kérdése. Ha jó pofát vágunk, akkor lehet, hogy szóba állnak velünk, de azért mindig ott lesz bennük, hogy azért a magyarokkal vigyázzunk! Igaz, amit Orbán mondott, hogy jóban vagyunk ezekkel az országokkal, de meddig fog ez tartani? A horvátoknak elintéztük az uniós belépést, de már a MOL-ügy is mutatja, hogy a hála nem diplomáciai kategória. Az első pillanatban ellenünk fordulhatnak, ha olyan szél fúj náluk. Példának itt van Ukrajna, ahol egy hirtelen hatalomváltás után egy pillanat alatt megszűnt az addigi relatív jó viszony. Elég egy kormányváltás.

3. Jó kérdés, hogy akkor mit lehet tenni? Azt szoktam mondani, hogy menjetek el vidékre, és nézzétek meg, hogy milyen üres az ország. Bár Trianon nagyon fájó seb (a mai napig nem tudok elolvasni, megnézni erről szóló visszaemlékezéseket, megemlékezéseket, mert annyira fáj), egy vigaszunk lehet: pont abban pillanatban lett a termőföld másodlagos vagy harmadlagos szempont, mikor bekövetkezett az országvesztés. Ma a termelés lényege az olaj, a nyersanyagok, de főleg az EMBER. Ha akarnánk, simán lakhatnánk ebben a kis megmaradt országcsonkban is harmincmillióan, és még éheznünk sem kellene. Ja, hogy még a megmaradt tízmillió is fogy? Akkor meg mit akarunk háromszor ekkora országot? Majd ha megérdemeljük, majd ha mindenhol az lesz a probléma, hogy nem férünk már el, ha majd a románok panaszkodnak, hogy már megint egyre több magyar lakik a városukban, majd akkor visszatérhetünk a kérdésre. Szóval Trianon vissza nem csinálható, de legyőzhető, az előbbi programmal. Szerintem ez olyan kemény munka, hogy nem sok esélye van megvalósulni. De csak ez az egyetlen út. Viszont sokan inkább berúgnak a kocsmában, és vesszen Trianonoznak, mert ez sokkal kellemesebb a szívnek. 

Volt egy furcsa élményem a 2004-es népszavazás kapcsán. Persze fiatal voltam és naiv, de első gondolatom az volt, hogy természetesen, aki magyar, az nemmel szavaz. ????? Aztán mikor elmondtam az ismerőseimnek, lehurrogtak sokan, hogy akkor én is szoci vagyok meg nemzetellenes? Aztán nem igazán hangoztattam az álláspontomat, nehogy megverjenek a székely ismerőseim. :-) Szóval mit is gondoltam én akkor? Az volt a meglátásom, hogy ha megadjuk az állampolgárságot a külhoni magyaroknak, akkor igazából segítjük a leszakadt részek magyartalanítását. Ha könnyebb lesz eljönni, akkor mindenki eljön, és akkor hogy csináljuk vissza Trianont? Amiben tévedtem, hogy közben beléptünk az EU-ba, úgyhogy aki el akar jönni, az úgyis eljön, csak legfeljebb nem Magyarországra, hanem egyből távolabb. És akkor legyen egy biztos pont, ahová bármikor jöhetnek: Magyarország. Egyébként jól láttam, hogy a kettős állampolgárság megerősíti a trianoni folyamatokat, csak amit akkor még nem értettem, hogy Orbán már akkor tudta, hogy Trianon revíziójáért nem érdemes küzdeni. Ő már akkor elfogadta ezt, én meg egy kicsit lemaradtam.

Ami viszont nagyon jó, hogy ezt a sajtótájékoztatót nem sokan látták, és főleg nem értették (mármint ezt a részét). Szegény kérdező a Pesti Srácoktól alá akart kérdezni a miniszterelnöknek, oszt jól pofára esett, mert egy kicsit kioktatta őt Viktor. A Fidesz táborában és úgy általában a nemzeti oldalon sokan vannak még, akik azt hiszik, hogy Trianont vissza lehet csinálni (mármint pontosan a visszájára). Ha ők felfognák ezt az üzenetet, lehet, hogy elgondolkodnának, és elfordulnának a Fidesztől. Megnézném az arcát egy székelynek, ha ezt így feketén-fehéren meg kellene értenie és élnie.

A saját tábort megbonthatja ezt a kérdés, ezért talán jobb is, ha sokan nem értik. 

Kemény lesz ez a századik évforduló. Szerintem én három napra bezárkózom a szobába három üveg pálinkával, és majd csak akkor jövök ki, ha már nem erről lesz szó a sajtóban. Különben a szívem szakad majd meg minden egyes nap.