Sosem szerettem az önteltséget, mert hibákhoz vezet, így a címbéli kérdésben lévő állításban sem vagyok 100%-ig biztos, de szerintem a jelek jó irányba mutatnak. Meg is próbálok érveket felsorakoztatni mellette. Persze a jövőről csak egy biztos dolgot tudunk: hogy nem lehet látni. Azaz lesz, ami lesz, de azért bizakodjunk. Ha meg nem, akkor jöhet elalváshoz az üveg vodka, mint 2002-ben a választás éjszakáján. :-)

(Aznapi vicc, még kora délutánról: -Mi lesz a vacsora?  Meggyesbukta! Haha, nagyon jó vicc volt. :-( )

Érvelésem azon alapul, hogy összehasonlítom a feltételeket egy korábbi választásnál adottakkal. OK, de melyikkel? 2018 és 2014 nem jöhet szóba, mert ott részletekben indult az ellenzék, azaz az egyéni körzeteket meg lehetett nyerni bőven 50% alatti eredményekkel. 2010 speciális volt Gyurcsány orbitális baromsága miatt (utólag is: köszi :-) ). Marad a 2006-os és a 2002-es. A 2006-os viszont annyiban nem hasonlít a mostani helyzetre, hogy akkor nem a Fidesz várhatta kormányzati pozícióból a választást. Azért ismerjük el, hogy a konzervatív Magyarországon a kormány valamilyen szinten előnyből indul a konformizmus okán. Ezt nem tartom feltétlenül hibának, hiszen egy változással többet kockáztatunk, mint egy váltással. Így ha nem totál lehetetlen az éltet, akkor az emberek inkább a folytatásra szavaznak. Szerintem a legjobb összehasonlítási alap a 2002-es választás. Írtam már, hogy Viktor a két forduló között mondta, hogy a 2. forduló azoknak való, akik meggondolták magukat. És ez a 2. forduló majd 22-ben jön el!

Azt a választást a Fidesz elvesztette. Igaz, nem sokon múlott, de elbukott. Most felsorolom a körülményeket, amik megváltoztak azóta, és mindegyik a Fidesz-győzelem irányába. Ezért gondolom, hogy 22 is meglesz majd nekik. Akkor kezdjük!

Először is eloszlatnék egy népszerű téveszmét, miszerint az embereket meg lehet győzni a választáson, hogy kire szavazzanak. Kevés embert igen, ennél több embert is meg lehet ÉVTIZEDES munkával, de itt sem a többségről beszélünk. A választás ugyanis CSALÁDI kérdés. Állítom, bár bebizonyíthatatlan, hogy ma azok a családok a fideszesek, akik 46-ban kisgazdák voltak. Ezért volt hiába a kitelepítés, az agymosás a történelemkönyvekben, a terror: a végén a tudat megmaradt. Szerencsére. Ezért volt "könnyű" :-), na jó, inkább nem lehetetlen a Fidesznek a megerősödés: történelmi osztály állt mögötte. Nem a semmiből alakult ki, ahogy azt sokan hiszik. Ha viszont elfogadjuk ezt az állítást, akkor már látszik, hogy nem olyan meredek a 22-es választást a húsz évvel azelőttiből levezetni. Mert csak mérsékelt mozgások történtek. Ott volt erős a Jobbik, ahol régen az MSZP, mert alapvetően a prolik voltak a bázisuk. Ezért nem nehéz most a munkásőrpárt (DK) mögé beállniuk. A sok mozgás, amit láttunk a pártok versenyében az előző 30 évben, valójában arról szólt, hogy a pártok mozogtak, megszűntek, irányt váltottak, de az emberek nem (nagyon). Még egy apró bizonyításféle: nézzük meg a 2019-es önkormányzati választásokat! Összefogtak ellenünk, mint 2022-ben, és kb. ugyanott nyertek nagyjából: Szombathely, Eger, Budapest stb. Győrben meg Debrecenben még véletlenül sem.

Tehát nagyjából ugyanaz várható most is, mint akkor az alábbi sok, apró különbséggel. Akkor vegyük sorra őket!

1. Aránytalan körzetek

A baloldal (most hívjuk így egyszerűsítve a baloldal + liberálisok összefogását) hagyományosan a nagyobb városokban erős. És 2002-ben a népességmozgások miatt a budapesti körzetekben SOKKAL kevesebb választópolgár választhatott meg egy képviselőt, mint most. Vegyük figyelembe, hogy nem sokkal nyertek, tehát ilyen kisebb, de fontos részletek is számítanak. Volt olyan körzet, ahol feleannyi ember küldhetett egy képviselőt az országházba, mint máshol. Ez igazságtalan volt egyértelműen.

2. Túlzottan kompenzációs rendszer

Az ellenzéki kerekasztalon kialakítottak egy rendszert a választásokra. Fogalmuk sem volt, hogy hogy fog működni, mert Magyarországon élő ember még nem látott igazi választást akkor. Úgyhogy másolták a németektől és valamit még vuduztak rajta. Nem lett rossz, az biztos. Azonban a balosok két részletben indultak: a 2. fordulóban legyőzték a Fidesz jelöltjeit együtt, de az SZDSZ meg megkapta az első fordulóból a kompenzációs szavazatokat. A választási törvény kiagyalói nem látták előre évtizedekre, hogy mit okoz a rendszerük, tehát ez nem volt szándékos vagy igazságtalan, csak egyszerűen azokban az években a baloldalnak kedvezett.

3. Városi választókörzetek

Mint tudjuk, a városokban általában a baloldal van többségben. Az új választási törvény a körzeteket úgy alakította ki, hogy nem nagyon van tisztán vársosi körzet, hanem egy nagyváros egy része a mellette lévő falvakkal van egybekapcsolva. Természetesen ebben szándékosság van. Persze ha tehette volna, a baloldal úgy alakította volna ki ezeket a körzeteket, hogy a Fidesznek legyen jó. :-) Ez a Fidesznek kedvez egyértelműen. Nagyon sok múlhat ezen, mert ugye a körzet nem arányos, pár szavazat is dönthet az elsőségről.

4. Kétfordulós választás

Ez ugye segítette a baloldalt a kompenzáció miatt, azonban a könnyűvé tette az összefogást: a 2. fordulóban már látszódtak az erőviszonyok, könnyen el lehetett magyarázni a képviselőjelölteknek, hogy lépjenek nyugodtan vissza, nem veszítenek semmit (akkoriban az első 3 jutott be a 2. fordulóba). Most elvileg megvalósult a teljes összefogás, de ne tudhatjuk, hogy egyrészt minden körzetben tényleg megvalósul-e (azért lehetnek nagy összeveszések), másrészt mennyire hajlandó átszavazni egy kisebbségben lévő választópolgár. A régi rendszerben könnyebb volt neki, mert egyszer már támogatta a saját pártját, aztán meg egye fene alapon az MSZP-t, csak nehogy a Zorbán nyerjen. De most egyáltalán nem szavazhat a sajátjára. Lehet, hogy úgy dönt, hogy azért ez már nem éri meg neki.

5. Társadalmi csoportok megnyerése

Ne feledjük, hogy az előző évek jó kormányzása jelentős társadalmi csoportokat nyert meg a Fidesz számára. Említhetném a cigányság részeit, akiknek a közmunkaprogram még úgy is tetszik, hogy dogozni kell ( :-) ), vagy a most házasuló fiatalokat, de talán a legegyértelműbb a katonaság pálfordulása. 2002-ben nem volt szerintem egy ember sem a hadseregnél, aki ne lett volna baloldali: ők azt látták, hogy a régi rendszerben megbecsült volt a szakmájuk, a rendszerváltással pedig mind megbecsültségük, mind a felszerelésük minősége porba hullott. (Az érzelmeknél tök mindegy a valóság, ugyanis a rendszerváltást az MSZP vezetői tervezték meg, hajtották végre, és a hadsereg már a nyolcvanas években is a tönk szélére sodródott, de ugye ha egyszer az agyakba ez égett be, azt az Isten sem fogja onnan kitörölni.) Nem véletlen, hogy a jobboldal MINDEN VÁLASZTÁSON 2,2 millió szavazót tudhatott magáénak (2010 az extrém kivétel), és 2018-ban megtörtént a csoda! Egyszerre lett 2,6 millió szavazója a jobboldalnak, ami ugrásszerű, történelmi növekedés. Ez a nagy társadalmi csoportok támogatásának változásából ered. Remélem, hogy nem egyszeri változás volt. Majd két év múlva meglátjuk.

 6. Médiafölény

Aki emlékszik, hogy mi ment a TV-kben akkoriban, így utólag nem is csodálkozik, hogy akkor kikaptunk. Tulajdonképpen minden fontos sajtótermék a kormányt gyalázta, aki el sem mondhatta az álláspontját. Szerencsére ez az állapot már megváltozott. Most már mondhatjuk, hogy a hagyományos sajtóban megvan az 50-60%-os rész. Azonban a facebook és társai sejtjük, hogy hová állnak majd azokban a napokban. Maradjunk annyiban, hogy tényleg egy fele-fele szituáció van, ami óriási előrelépés.

 7. Határon túli szavazatok

Ne felejtsük el, hogy bevezetésre került a határon túl élő magyarok szavazati joga azóta. OK, csak listára szavazhatnak, ami kis súllyal esik a latba, de azért fix 200 ezer listás szavazat azért nem hangzik rosszul. Persze jó lenne, ha nem ez döntene (meg az egy szem német nemzetiségi képviselő, aki persze fideszes :-) ), de ha kell, egye fene, elfogadom, csak nyerjünk.

8. MIÉP és SZDSZ

Hogy minden tényező ellenünk esküdött, látható abból is, hogy a MIÉP minimálisan maradt le a parlamenti küszöbről, az SZDSZ meg átvitte azt. Ha pl. bejut a MIÉP, akkor ők simán támogatták volna Orbán kormányát továbbra is.

Ehhez a ponthoz írnék egy elgondolkodtatót. Lehet, hogy összeesküvéselmélet szaga van, de némi alappal. Aki volt már szavazókörben, tudhatja, hogy a végső összesítés után különféle hülye nevű rubrikákba kell beírni az eredményeket, A, B, C, ilyenek. Ha ebben a pillanatban felcseréled a beírt számokat, pl. a MIÉP és az SZDSZ eredményeit (ha az SZDSZ kevesebbet kapott, mint a MIÉP és nincs a MIÉP-nek delegáltja abban a szavazókörben), akkor a hasonló eredmények miatt szinte fel sem tűnik. Miért mondom ezt? Mert a 2002-es választás után nem sokkal volt valamilyen népszavazás (EU???), ahol az igenek sokkal többen voltak, mint a nemek, és minden szavazókörben. És pont a mi választókerületünkben történt, hogy két helyen kimagasló eredménnyel győztek a nemek! Ilyen nem lehet, kiáltottak fel sokan, és újraszámlálást kértek. Kiderült az igazság, hogy tényleg fel voltak cserélve a számok. Kérdem én! Lehetséges, hogy egy körzeten belül kétszer is előfordul ilyen VÉLETLEN? Vagy csak a kezek voltak bejáratódva a csalásra, és senki sem szólt nekik, hogy most feltűnő, nem kéne, már nyertünk? Ellene az szól, hogy sok embernek tudnia kellett volna erről, és az ugye nem szokott titokban maradni, mellette meg az egymáshoz közeli távolságban megtörtént 2 eset szól. Mindegy, a vége akkor is az, hogy a MIÉP-szavazatokat akkor elbukta a jobboldal.

9. Elaludt a Fidesz

És akkor jöjjön a legvégső, és legfontosabb tényező! A naiv mesekönyveken felnőtt jobboldal, és a dörzsölt izraeli kampánytanácsadó, Ron Werber küzdelme. A két forduló között felébredő Orbán a második fordulóban megmutatta, hogy ha feltüzeli a szavazótáborát, akkor a teljes választást megnyerheti. Sokan -akár fideszes ismerőseim is- számonkérik mostanában a Fidesz szánalmasan primitív kampányfogásait, hogy őket ne nézzék hülyének! Sajnos volt olyan idő, mikor nem néztük hülyének a szavazókat, hanem felnőtt, értelmes embereknek, akik patikamérlegre teszik az egyes pártok tevékenységét, és az annak alapjáén ítélnek. :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) :-) 

Ha akkor nem játszanak mindent vagy semmit a szocik, akkor talán ma lenne esély egy kicsit együttműködőbb hozzáállásra az ellenzékkel. De ez a vonat elment 2002-ben. Egyszer volt Budán kutyavásár! - ahogy a mondás tartja. Nem fogjuk még egyszer ezt a szívességet megtenni nekik, nem lesz elalvás, puhánykodás. Igenis gusztustalanul a választás előtt megígérjük a nyugdíjasoknak, hogy kapnak 19 500 forintot, ha a Fidesz nyer, rémisztgetjük őket migránsokkal stb. nem leszünk még egyszer balek "úriemberek"!

Ha összeszámoljuk, akkor kilenc olyan tényezőt soroltam fel az előbbiekben, amelyből akár egy is elég lehetne a 2022-es sikerhez. Húsz éve is a határán voltunk a győzelemnek, és ha ahhoz még ezeket a tényezőket hozzávesszük, biztosan átbillen a mérleg nyelve. OK, még álmunkban sem gondoljuk, hogy milyen ocsmányságot fognak ezek kitalálni addigra. Borkai meg Szájer ügye sejteti, hogy mindenképpen személyes lejáratókampányokban fognak utazni vélhetően. De az előbbi 9 érv szerintem elég erős ahhoz, hogy egy kicsit bizakodóak legyünk.

És ha a csodafegyverrel, az összefogással is kikapnak, akkor nagyon, de nagyon nem lennék a helyükben, mert ezen kívül nincs már jó ötlet a választások megnyerésére. Még nekem se lenne a helyükben. :-)