Meglepő téma egy közéleti blogtól, de valamennyire mégis országos ügyet érintő kérdésről lesz szó. A hétvégén ugyanis jártam a kerekdombi strandom (nem nagy durranás, de ez elérhető nekünk könnyen), és bár kevesen voltak, RENGETEG GUSZTUSTALANUL KÖVÉR embert láttam. Mint Gombóc Artúr a csokoládéval, volt mindenféle fajta: tökéletes gömb alakú asszonyság, brutálisan narancsbőrös combok, a férfiaknál meg a pöcsig lelógó pocak. Mi, magyarok, HALÁLRA ZABÁLJUK MAGUNKAT. Az étteremben (ami csodálatosan idézi a Kádár-időket) egy adag ételt ketten tudtunk megenni, még így is sok volt. Természetesen mindenki egy az egyben ette őket, a már ismertetett eredménnyel. (Persze minden fogás fixen sült krumplival, úgyis csak azt veszik az emberek.) A medencéből láttam, hogy egy ember három szelet kenyeret eszik meg ebédkor (valamihez ette), de olyan gyorsan falt, hogy pillanatok alatt tüntette el azt. Az esztétikai összetevőtől most tekintsünk el, mert az nem társadalmi probléma. Viszont ez a nagy zabálás EGÉSZSÉGÜGYI kérdés is. Sokszor egyszerűen csak meghalnak bele az emberek, viszont a nagyobb kínszenvedés, hogy rengeteg betegséggel kell együtt élniük, melyekről ráadásul csak ők tehetnek, simán kikerülhetnék őket. Nem sorolom fel, de a magas vérnyomás, cukorbetegség, ízületi panaszok nagy része ebből származik.
Vizsgáljuk meg, hogy mi az oka ennek, hogyan lehet ellene tenni?
Először is megemlítek három okot, amelyiket mindenki hallott már, sőt nagyrészt el is fogadott, azonban szerintem nagy marhaságok. Az igazi okok nem ezek. Persze apró tényezőként szerepet játszhatnak, de ezek mellett is le lehet adni a kilókat. Mielőtt belekezdenék, azért azt tudni kell, hogy az emberiség az évezredek során szinte sosem szembesült azzal, hogy túl sok élelem lenne. Azaz az evolúciónak ezt a problémát nem kellett kiszűrni, hiszen az nem is létezett. És elképzelhető, hogy a jövőben sem lesz ilyen. Az a vacak 50-100 év, amióta ez problémát jelent, meg evolúciósan bakfitty, ahogy Rózsa Sándor mondaná. :-)
Szóval a 3 mítosz:
-a magyar ételek zsírosak, egészségtelenek,
-mozgásszegény életmód,
-kevés zöldséget, gyümölcsöt fogyasztunk.
Én meg elmondom, hogy mitől hízik meg az ember: attól, hogy többet eszik, mint amit felhasznál. Hihetetlenül nagy okosság, mi? Pedig tényleg így van. Mikor megkérdezték tőlem, hogy mivel fogytál le, akkor azt mondtam mindenkinek, hogy körömpörkölttel. Ugyanis mindent szabad enni, a lényeg, hogy
INPUT< OUTPUT.
És akkor fogyás van. Az hogy a magyar ételeket szidják, nem újdonság, mindennel ezt szokták csinálni, ami magyar. Bezzeg a hihetetlenül fogyasztó olasz tésztaételek, azok egészségesek. Marketing az egész. A fogyásnál egyébként nagy lendületet adott egy interjú egy orvossal, aki foglalkozásszerűen ad tanácsot fogyni vágyó embereknek. Az egyik legmeglepőbb az volt, mikor kijelentette, hogy a mozgás jó dolog, de bakfitty: az igazi lényeg a bevitt mennyiség. Gondoljuk el, hogy egy jó kis zsíros kenyérrel fél napig arattak anno a férfiak. Ugyanis az élelmiszerben viszonylag SOK energia lapul. Csak számolja ki valaki, hogy ha megeszik egy-két sütivel többet, akkor öt kilométert kéne futnia, hogy leadja. Kis mérlegelés után rájövünk, hogy inkább akkor ne együk meg azt a pluszt, jobban járunk. Nem lehet egész nap futni, mert mást is kell még tennünk az életben, plusz nem is bírnánk. És persze a zöldség és a gyümölcs is fontos, mint minden, azaz a SOKSZÍNŰSÉG. Többféle élelmiszerben általában minden tápanyag, nyomelem stb. bizbasz benne van, amire szükségünk van. Egyszer olvastam, hogy egy ember be akarta bizonyítani, hogy elég az élethez a sült krumpli, aztán megvakult. Most mit mondjak erre? Tehát: jó a mozgás, hasznos, együnk zöldséget, gyümölcsöt, halat, körömpörköltet stb. De a lényeg: hogy keveset együnk!
Na jó, együnk keveset, de hogyan??? Mert többször előfordult már velem is és mással is, hogy a fogyókúra még csak-csak sikerült, de utána visszamennek a kilók. Ehhez elmesélek egy történetet, ami az anyukámmal történt meg.
A kommunisták bár szerettek volna kisöpörni minden régi elemet, de a szakértelem hiánya miatt egy ideig megtartottak bizonyos embereket a régi posztjukon., Így lett anyukámnak is egy úri kisasszony tanárnője a gimnáziumban. Egyik nap anyukám barátnőjét hétfőn feleltetni akarta, aki persze nem tanult semmit, mire ezt a szöveget találta ki:
-Ne haragudjon, tanárnő, de nem tudtam tanulni hétvégén, mert szombaton lagziban voltunk, és úgy teleettem magamat, hogy egész vasárnap rosszul voltam.
Mire a tanárnő kerek szemekkel elcsodálkozva kérdezte:
-Lányom, te annyit szoktál enni, hogy jóllakj????????? :-))))))
Azt ugyanis csak a parasztok csinálják, hogy addig esznek, amíg jól nem laknak. És ez a kulcs: az emberiség múltja az éhezésről szólt, így a gyomorból a jelzés, hogy elég, már csak akkor jön, mikor már tényleg nem fér be oda semmi. Ez a mai embernél kb. az a pont, mikor a háromszorosát megette, mint amire szüksége van. Tehát egy trükk van: megtanulni, hogy az étkezést akkor hagyjuk abba, mikor még éhesek vagyunk.:-)))))))))
Nem egyszerű feladat, de próbáljuk ki bátran, hogy abbahagyjuk időben. Mindeni ilyenkor meg van ijedve, hogy most aztán rosszul lesz, éhen fog halni. Megígérem neki, hogy nem fog. ;-) Még sosem halt éhen senki. Higgyük el, hogy amíg jó nagy tartalékunk van, addig nem fogunk meghalni, ne aggódjunk! :-) Tudom, hogy piszok nehéz, de csak ez az EGYETLENEGY járható út van. A többi mind baromság. A hiperdrága csoda fogyasztó diéták, a gyógyszerek (egyik ismerősömnek nagyon nem akarta felírni az egyik ilyen szert a doki, de erősködött. Nem tudni, de ezek után lett rákos :-( ), Norbi Update, fehérjediéta meg a többi.:-) Ezt az egy dolgot kell begyakorolni, és minden rendben lesz. Fontos kitétel még, hogy lassan együnk, hisz így kevesebb étel megy le egy adott időegység alatt, és sokszor együnk, hogy ne éhezzünk meg nagyon, mert minél nagyobb a feszültség, annál jobban belelendülünk a zabálásba, és annál nehezebb idő előtt abbahagyni. Az éhség egyébként fél óra múlva mindig elmúlik, bármennyit is ettünk előtte. Ennél jobb tanácsot nem tudok adni, de legalább nem keresek rajta, így talán elhihető, hogy őszintén mondom. :-)
Két dolgot említenék még: az egyik, hogy miért pont a magyarok esznek ennyit? Ennek oka az lehet, hogy a kommunizmusban ez volt az egyetlen élvezet, amit valamilyen szinten megtehettünk. A hatalom még rá is játszott, hogy mi vagyunk a gulyáskommunizmus. Emlékszem, hogy még nagyon kicsi voltam, és volt valamilyen betelefonálós műsor a TV-ben, ahol az illetékes elvtárs megválaszolta a kérdéseket. Mikor kérdezte az egyik érdeklődő, hogy Romániába miért csak 2 szál kolbászt meg mittudomén mennyi sonkát lehet bevinni egy alkalommal, akkor apám felugrott a fotelből, és beintett, hogy l*faszt, kéne a románoknak a magyar kaja, mi? :-( Szóval volt egy ilyen érzés, hogy itt milyen jó az élet. Ez lehet talán az egyik oka, hogy a nagy zabálás nemcsak hogy az élet értelme, hanem még sosem hallottak arról, hogy nem szabad addig enni, amíg jóllaksz.
Ami viszont biztos, hogy ezt a problémát csak az egyén szintjén lehet megoldani. Persze mehetnek reklámok, meg hírességek beszélhetnek róla, de fel kell ismerni az egyes embernek ennek a szokásnak a primitívségét. A stressz és a dohányzás után ez a leggyilkosabb betegség, erőltessük meg magunkat egy kicsit! Tudom, hogy nagyon rosszul hangzik, hogy soha, de soha többé már nem lakhatunk jól, de egy idő után ez már nem lesz téma. AZ ember hozzászokik, és akkor csak simán keveset fog enni. Próbáljuk ki!