A legostobább dolog a világon: nyugdíj
2023. március 24. írta: fofilozofus

A legostobább dolog a világon: nyugdíj

Most egy olyan kérdést járnék körül, amiről mindenki azt hiszi, hogy természetes dolog és kellene léteznie. Van, látjuk minden nap, ezért el sem gondolkodunk rajta, hogy van-e értelme, van-e szükség rá? A címből már kiderült, hogy a nyugdíjról szeretnék elmélkedni.

Nehéz kérdés, ezért sok mindent át kell gondolni. Először is beszéljünk róla, hogy hogyan alakult ki!

Nyugdíjas állás -- szokták mondogatni manapság az emberek. Arra szoktak célozni vele, hogy nem kell megszakadni benne és a nyugdíjig nem rúgnak majd ki. Hát ez óriási félreértés. A nyugdíjas állás azt jelentette régen, hogy NYUGDÍJ jár vele. Mert az egyáltalán nem volt magától értetődő. Ha elment egy angol vasmunkás vagy egy magyar kubikos dolgozni, akkor jó pénzt kereshetett vele, vehetett belőle a családjának ételt meg a kocsmában elkölthette, de azt soha, senki még csak gondolni sem merte, hogy majd ezért a munkavégzésért öregkorában még pénzt is fog kapni, miközben neki az égvilágon semmit sem kell csinálnia. Ha ezt elmondtam volna akkoriban valakinek, biztosan megszakadt volna a röhögéstől, hogy csak viccelek, ilyen nincs. És mégis lett. De hogyan? A külföldi rendszereket annyira nem ismerem, de itthon egyértelműen az állam jeleskedett ezen a téren. A MÁV híres volt erről, de --most nem néztem utána-- az állami állások is ilyenek lehettek: posta, köztisztviselők stb. Óriási vonzerő volt ez mindenkinek a szemében: nem kell dolgozni és kapsz pénzt, csak jó lehet. Azaz a politikusok kezdték bevezetni. De miért? Nagyon egyszerű: megígérték ezt a dolgozóknak, és mindjárt vonzóbb lett az adott munkakör, tömegesen tódultak az emberek, és közben NEM IS KELLETT TÖBBET FIZETNI ÉRTE. Mit csinál egy politikus, ha akar valamit, de nincs rá pénze? Hát igen, HITELT VESZ FEL. Mert a nyugdíj valójában egy GIGANTIKUS hitel: most elköltöm, aztán majd valaki csak kifizeti, de az már nem az én gondom. Gondoljunk csak arra, hogy a 2000-es években a katonáknak, rendőröknek ugyanígy fizettek: elmehetsz 40 évesen nyugdíjba, csak most dolgozz nekem bagóért. Nagy ötlet, biztos mindenkinek eszébe jutnak a dzsentriregények Mikszáthtól meg Móricztól: most egy kicsit még elkártyázzuk, oszt a gyerek meg rohadjon meg, csináljon, amit akar. Van egy volt tűzoltó ismerősöm, aki 40 évesen elment nyugdíjba, és akkor azt mondogatta, hogy figyeljétek meg, kétszer annyit fogok nyugdíjban tölteni, mint munkában. A múltkor újságolta, hogy elérte ezt az időt...

OK, azért mert valami hitel, még lehet jó. Ez igaz, de megtanultuk, hogy annyira rossz dolog a kamat meg a hitel, hogy csak olyanra érdemes hitelt felvenni, ami többet fog nekünk fialni, mint a kamatok. Kérdezem: ez a nemzetgazdasági méretű hitelfelvétel miért is hoz többet a konyhára, mint nélküle? Nem látom be, hogy mitől növelné meg ez a rendszer a termelést. Mert ha veszek pl. egy új markológépet, akkor az többet hoz, mint a kamatok. Vagy egy atomerőmű vagy más beruházás. De ez mitől is beruházás??? Ha meg nem az, akkor meg ne vegyünk rá fel hitelt. Mert az olyan, mint a svájci frankban felvett autóhitel.

Ha meg akarjuk tüzetesebben vizsgálni, hogy mi a rossz benne, akkor kétfelé kell bontanunk a rendszereket. Az egyik a felénk is ismert felosztó-kirovó rendszer, a másik pedig az amerikai mintájú pénzügyi megtakarításos rendszer. Először vegyük a hazait!

Nálunk ugye egyszerűsítve a következő a helyzet (elméletben): minden dolgozó befizeti a maga járulékát és azt elosztják az összes nyugdíjas között. Ezért vicces, mikor az idősebbek mondogatják, hogy "levonták tőlem évekig az adót, most kérem vissza a nyugdíjat". :-) Persze. Amit 1963-ban levontak húsz forintot, abból nyilván rettentő magas nyugdíjat lehet ma adni. De persze hülyeség az egész, mert nem a levont összeget takarították meg, hanem egyszerűen akkor elköltötték (feltételezzük, hogy csak a nyugdíjak kifizetésére, bár ez nem igaz), és arra számítottak, hogy majd 60 év múlva a fiataloktól levonjuk (mármint hogy a jövőbeli kollégák levonják), és odaadjuk az öregeknek. Bár sok igazságtalan eleme van ennek a rendszernek (amibe most ne menjünk bele, hogy a nyugdíjarányokat hogyan tartsuk meg pl.), de van vele három óriási probléma.

Az egyik az, hogy ez a rendszer csak akkor működik, ha nagyjából állandó a lakosság létszáma. De ha nagy méretű demográfiai csökkenés van, mert nem születnek gyerekek, vagy nagy a kivándorlás vagy csak lesz egy háború, és meghalnak a fiatalok, akkor ez a rendszer egyszerűen NEM MŰKÖDŐKÉPES. Jó ötlet fél évszázados időtávban gondolkodni, hogy majd minden ugyanolyan lesz akkor is mint most. Mert ha nem, akkor nem működik a zseniálisan kigondolt tervünk. :-)

A másik  gond, hogy létrehoz a társadalomban egy olyan réteget, ami abszolút az állam kegyire van  utalva. Ha megnézzük a Fidesz politikáját, akkor láthatjuk, hogy sokat egyensúlyoznak ebben a háborús, bizonytalan helyzetben, de a nyugdíjemelés menetrendszerűen jön. Még 2002-ben megtanulta Viktor, hogy a választást hogyan lehet a fellázított nyugdíjasok segítségével elveszíteni. De ugyanígy megnyerni is lehet. Mikor a múltkor megjegyeztem közeli nyugdíjas hozzátartozóimnak, hogy egy kicsit túl sok már a nyugdíjemelés, nagyon felháborodtak. pedig nem is költik semmire, de azért fájna, ha nem emelnék. Ez nagyon veszélyes helyzet, mert nagyjából semmilyen más tényezője nincs a választási sikereknek, mint az eltartott réteg pátyolgatása. Floridában is -- ahol szintén sok az öreg, mert Amerikában Florida nyugdíjasállamnak van elkönyvelve, ezért sokan oda költöznek idős korukra-- nemrég volt egy kisebb helyi népszavazás, hogy mire költsenek pénzt és nem emlékszem, hogy mi volt a másik, de nem az iskola nyert. :-) Ez tényleg demokrácia, és azok irányítanak, akik sokan vannak.

A harmadik fő gond, hogy szerintem maga a nyugdíjrendszer az oka a demográfiai hanyatlásnak. Régen tiszta haszon volt egy gyerek, mert a szülő azt látta benne, hogy nemsokára majd neki fog dolgozni, (Ez azelőtt volt, hogy korlátossá vált volna a földterület.),  és idős korában majd eltartja. De most csak a költség van vele. Azonban ha nekem nincs gyerekem, akkor sincs semmi baj, mert majd másnak lesz, és azok majd eltartanak engem. :-)))) Persze a másik is így gondolkozik, és ő is majd a más gyerekeire alapoz. Azaz GAZDASÁGILAG nem ösztönzi a gyerekvállalást. Azért írtam nagybetűvel azt, hogy gazdaságilag, mert van még elég sok más tényező is. Ezért nem nulla gyerek születik, hanem csak kevés. Mert a szép gondolatok, a nemes gondolkodás jó dolog, de a végén láthatjuk, hogy az nem ellensúlyozza a pőre anyagi szempontokat. Törökországban, ahol a hatvanas évek óta minden évben egymillió fővel nő a lakosság, ott lehetne ilyen nyugdíjrendszer, mert úgy látszik, hogy az egyéb szempontok felülírták a gazdaságiakat, de a nyugati világrendben, ahol a nők feladata a gazdaságban dolgozás a gyereknevelés helyett, nem működőképes. De még az is lehet, hogy egy normális országban is lecsökkentené ez a jó kis nyugdíjrendszer a demográfiai növekedést. (Igen, jól látták, a normális ország az, ami életképes, és nem pusztul ki magától. Mi csak vegetálunk a 9,6 milliós lakosságunkkal, ami nemsokára már csak 8 lesz, miközben Kína 8. legnagyobb városa, Vuhan is 8,5 milliós. Ja, és a 108. legnagyobb városa az első, ami 1 millió fő alatt van. Szekszárd magyar vármegyeszékhely a maga 31 ezer lakosával ott egy utca lenne, csak szólok.)

 

Azt hiszem, eléggé látszik, hogy mi a rossz a magyar nyugdíjrendszerben. Akkor az amerikai a legjobb (egyébként ott is van állami nyugdíj, de most a csak tisztán megtakarításelvű változatról szeretnék beszélni, egyszerűsítve hívjuk amerikainak), ott nincsenek ilyen gondok, mindenki megtakarítja magának a sajátjából, és minden rendben lesz.

Bár ott a 2. problémát kiküszöböli a rendszer , de a többi ugyanúgy megvan, és van neki egy másik nagy hibája.

Vegyünk egy olyan képzeletbeli példát, hogy mindenkinek ott vannak a megtakarításai a bankban, és minden fiatal hirtelen meghal a Földön. Ki fogja az öreget betolni az MR-készülékbe? Ki fog főzni rá? Nyilván senki, mert a pénz ellenértékét a FIATALOK TERMELIK MEG. Tehát nagyon jól néz ki, hogy majd én beteszem a bankba, és abból kapom a nyugdíjamat, de abban a rendszerben, mint a miénkben is, a fiatalok száma ugyanolyan fontos. Ha ők kevesen vannak, akkor nyilván felmennek a szolgáltatások árai, a kevesebb fiatal többért tol be az MR-készülékbe. Munkaerő nélkül nincs nyugdíj. Gyerek nélkül meg munkaerő. Persze lehet Indonéziában is szülni és importálni gyerekeket, de az nem a mi jövőnk, nem a mi társadalmunk. Ez már nem a nyugdíj kérdése, erre a területre most ne tévedjünk át, majd egy másik bejegyzésben. Ez a rendszer annyival jobb, hogy a belső arányokat igazságosabban tartja meg, mert ha 1960-ban az egyik kétszer több dollárt keresett, akkor elvileg most is kétszer akkor a nyugdíja, míg a magyar rendszerben jó kis politikai alkuk eredményei a nyugdíjarányok. De annak a rendszernek is van nagy hibája. Egyszerűen akkora pénz halmozódik fel, amit ki kell adni kamatoztatásra, hogy havonta ezermilliárdos tételben kell valahova, bárhova befektetni. És ha megbukik egy bank, akkor ugrik a nyugdíjad, mint ez sokszor előfordult. :-) Mondjuk 1960-tól gyűjtögeted a pénzed, és mikor elmennél nyugdíjba, a céged tönkremegy és magával sodorja a nyugdíjpénztárat is. Akkor mit csinálsz? Ráadásul a sejtésem alapján ennek a rendszernek nagyon rossz a hatékonysága, mert a sok léhűtő bróker jól megcsapolja a megtakarításokat. Biztosak lehetünk benne, hogy a "profi" befektetési döntéseit nem túl olcsón hozza meg. Ráadásul kis csoportok kezébe óriási vagyont ad, amivel szabadon manipulálhatnak embereket, de akár országokat is, beleszólhatnak a választásokba. 

 

De akkor mi a jó szerintem?

Két megoldást fogok felvázolni: egy általánosat és egy személyeset. Ez utóbbit nem lehet törvénybe iktatni, csak egy személyes stratégia.

Mi volt évezredekig a rendszer? Hát ugyanaz, mint most: a gyerekek eltartották a szülőket. De mindenki a magáét. A mai magyar nyugdíjrendszerben is ugyanez történik, de az összes gyerek tartja el az összes szülőt. Jól összekeverik a kapcsolatokat. Persze az már nem működőképes, ami régen volt, mert elköltöznek a gyerekek, és nem mindenki a mezőgazdaságban dolgozik ugyanazt. De egy állami rendszer megoldhatná ezt: minden gyerektől levonják a nyugdíjjárulékot, és automatikusan átutalják a szülőknek két részre osztva. Ha már csak az egyik él, akkor az összeset ő kapja. Ha egyik sem, akkor nem kell fizetni. Persze lenne egy minimumszolgáltatás mindenkinek, a heverőn henyélő ingyenélőnek is, meg persze egy csomó apró kiigazítás. De az alapelv az lenne, hogy a saját gyerekeid tartanak el. Most mások szüleit tartjuk el, akik azt mondták a gyerekeiknek, hogy "menj el ebből az országból, mert ez szar hely". Ja, de azért a nyugdíjamat fizessék ezen a szar helyen is. Meg "nem csinálok gyereket, mert drága". OK, tegyed. De ne várj másoktól nyugdíjat. Képzeljük el, hogy mindenki akkor lenne gazdag öregkorára, ha sok gyereke születne, és akkor elmehetne 55 évesen nyugdíjba, és nagyon jól megélne. Vajon akkor is ilyen szánalmasak lennének-e a gyerekszületési számok? Ja, nem olyan nő kéne senkinek, aki a diszkóban jól rázza a seggét, hanem olyan, aki szeretne sok gyereket szülni, hogy jól éljen. Hát igen, szép álmok. Mondanom sem kell, hogy még részlegesen se merik bevezetni Orbánék, hiszen demokrácia van, mindenki megszavazza, hogy most éljen jól, aztán a többi nem számít. Pedig sokszor hallottam a sajtóban, hogy kellene valamiféle kompenzáció a gyerekek után, de se híre, se hamva. És persze már hallom a sírást, hogy mi lesz azokkal, akiknek nem lehetnek gyerekeik. Semelyik rendszert sem a kivételekre alapozzák. Ilyenből kevés van (és még kevesebb lenne, ha normális időben próbálnának meg a nők szülni, és nem 35 évesen jutna először eszükbe), és egy gyerek felnevelése akkora, de akkora költség, hogy ők simán félretehetnék idős korukra nyugdíjpénztárba, és akkor lehetne nyugdíjuk. De mondom, ez csak a kivétel lenne.

És akkor a személyes stratégia.

Én azt látom a világban, hogy ha valakinek valamiből sok van, akkor nem tud vele gazdálkodni. A milliárdosok szórják a pénzt, nincs is számukra értéke, kicsúszik a kezükből, a nyugdíjasoknak meg semmire sincs idejük. :-) Sokkal több időd van, ha elmész dolgozni, mert akkor rendszer szerint élsz, és megbecsülöd az idődet. Azt mondta a nemrég elhunyt Haribo-elnök, hogy aki dolgozik, nincs ideje meghalni. :-) Ő 90 éves koráig dolgozott. Azt gondolom, hogy idős korra kell egy saját ingatlan, hogy ne kelljen fizetned bérleti díjat a nyugdíjadból. Ez alap. És kell egy 4 órás állás, ahol fontosnak érzed magad. Ne feledjük, hogy szellemileg nagyon megterhelő, elkeserítő helyzet, ha nem dolgozol semmit. És a mai világban olyan nagy a munkaerőhiány, hogy simán kapsz munkát idősen is, és amennyi neked kell, megélsz belőle. Persze jók még a megtakarítások is, azok is kellenek, de nem akkora összeg, hogy 30 évre előre eltedd az összes felmerülő költségedet. Ha meg már olyan öreg leszek, hogy nem tudok napi 4 órát sem dolgozni, akkor meg már kiadásom se lesz szinte semmi sem: nem megyek nyaralni, nem akarok autózni. Szóval én a saját ingatlan, kevés munka, közepes megtakarítások hármasban hiszek.

Azért 20 év múlva újra elolvasom ezt a cikket... :-)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/api/trackback/id/tr9518079360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MEDVE1978 2023.03.25. 10:59:24

Rengeteg mindennel nem értek egyet.

Az első kérdés az, hogy miért van nyugdíjrendszer? A mai európai típusú nyugdíjrendszer egyik nagyon gyakran emlegetett előképe a XIX. századi német társadalom. Nagyon jól lehet látni, hogy ezt a társadalmat pontosan az jellemezte, amit a poszt írója a "nyugdíj előtti rendszer miért nem működik"-ként emlegetett. A XIX. századi német társadalomban ugye nagyon gyors az iparosodás, ezzel a tradicionális vidéki, családi és kisközösségi életmód felbomlása, a lakosság nagyon jelentős részének városokba költözése. Erre az egyik reakció a társadalombiztosítás és így a nyugdíj is. A XIX. században erősödik meg a nyelv és kultúra alapú összetartozású közösségek szerepe, tehát a nemzeti gondolkodás is. Közösségként tehát egyre inkább a nemzetre tekintenek és annak jólétét és virágzását határozzák meg célként, szinte mindenhol Európában.
Egy olyan közösség, ahol az öregek és a betegek kérdése nem kezelt nem működik. A nyugdíjrendszer egyik szerepe tehát pont a társadalmi feszültségek csökkentése, tehát az, hogy aki nyugdíjrendszer nélkül vesztes lenne, az ne sérüljön. Márpedig ma nyugdíjrendszer nélkül a társadalom egy jelentős része vesztes és kiszolgáltatott lenne idős korára, ami brutális társadalmi feszültséget szülne, szétrobbanthatná a teljes közösséget. Bár nem nyugdíj, hanem közmunka / segély, de ha ez a típusú juttatás a vidéki leszakadt területeknek elmaradna, az rettenetesen nagy problémát okozhatna, a bűnözés sokszorosára nőne. Hasonlóan, ha megfosztanánk embereket a nyugdíjuktól és a gyerekeikre bíznánk az eltartásukat, akkor ez nagyon jelentős részüknek maga a halálos ítélet lenne. Ez nem meglepő hiszen, ha visszatekintünk a történelmi példára, mondjuk egy háromszáz évvel ezelőtti vidéki éltmódra, akkor az öregek élethosszig dolgoztak valamit. Lehet, hogy a papa már nem tudott kimenni a földekre, de ettől még élethosszig etette mondjuk az állatokat, csinálta a háztájit. Ha már nem volt hasznos, akkor a mama tartotta életben, de ha ő már mondjuk meghalt, akkor senki, mert a gyerekeik éppen dolgoztak, nem volt lehetőség arra, hogy egész nap velük legyenek.
Ma ugyanezeket a funkciókat a társadalombiztosítás látja el: egészségbiztosításként, nyugdíjként, szociális ágazatként - öregek otthonaként.

MEDVE1978 2023.03.25. 11:15:05

"Az egyik az, hogy ez a rendszer csak akkor működik, ha nagyjából állandó a lakosság létszáma."

Ez így van vagy akkor, ha növekszik. Természetesen ez egy nagyon szigorú felfogás. Általánosságban szerintem a történelem azt mutatja, hogy ha kis kiegészítéssel működik egy rendszer, akkor az államnak azt érdemes meglépnie, ahelyett, hogy drasztikusan változtat rajta vagy megszünteti.

"A másik gond, hogy létrehoz a társadalomban egy olyan réteget, ami abszolút az állam kegyire van utalva. "

Alapjában ez is igaz. De ettől ez még egy demokratikus jelenség. Itt ismét visszatérek a társadalom kohéziójára és arra, hogy a feszültségek szétrobbantják-e. "Csak" annyi történik, hogy a nyugdíjasok meghatározó nagyságú réteggé válnak. Azt meg lehet állapítani, hogy ebben az esetben a demokrácia nem "hatékony", mert az idősek minimumként az állandó jövedelmet és bizonyos szintű jólétet várnak el és nem feltétlenül szívügyük a fiatalok problémáinak megoldása. Abszurd helyzetben ez mondjuk fordítva is megtörténhetne: a fiatalok túlsúlyba helyeződésével, ami vélhetően pont az ellentétét hozná magával. De ettől függetlenül demokratikus kereteken belül nem nagyon lehet más döntést hozni, nem lehet figyelmen kívül hagyni ennyi ember véleményét, mert az a társadalom széteséséhez vezet.

"A harmadik fő gond, hogy szerintem maga a nyugdíjrendszer az oka a demográfiai hanyatlásnak."

Ez szerintem így tévedés. Ez így olyan, mintha azt mondanám, hogy a németek azért vesztették el a háborút, mert megsemmisült a hatodik hadsereg Sztálingrádnál és elveszítették a csatát. A németek emellett legalább még száz okból veszítették el a háborút.

A demográfiai hanyatlásnak legalább ennyire oka a női egyenjogúság, a jólét általános növekedése, az általános képzettségi állapot javulása, a szekularizáció, az individualizáció stb. Ez csak legfeljebb a kirakós egyik kicsi darabja, főként azért, mert szerintem az emberek nem tudatosan arra készülve csináltak / csinálnak gyereket, hogy az később eltartsa őket.

MEDVE1978 2023.03.25. 12:19:41

A fenti gondolatmenetből következik a megoldás is. A lényege az egésznek a társadalmi feszültség csökkentése, az együttélés megkönnyítése. Ebből kifolyólag azt kell elérni, hogy egyik nagyobb társadalmi réteg se legyen túl kiszolgáltatott, mert az végletes problémákhoz vezethet. Meg lehet nézni a latin-amerikai országokat ebből a szempontból. Venezuela végét az jelentette, hogy az addig nincstelen indiánokkal nem törődött a kormányzat, egészen addig, amíg megszavazták, hogy legyen miniszterelnökük. Aki aztán úgy ahogy kell vágta tönkre az egész országot, így lett Venezuelából a térség szegényháza.

Valószínűleg a felosztó kirovó rendszer nem fenntartható a csökkenő létszámú / öregedő társadalmakban. Erre rendszerszintű választ kell találni:

1. A nyugati elitek kedvenc válasza erre a bevándorlás, a munkaerő és járulékfizetők importálása. Az egyértelmű probléma ezzel, hogy a bevándorlók kulturálisan sokszor nem kompatibilisek, nem asszimilálódnak, ami az ismert nehézségekhez vezet.
2. A második a természetes szaporodás javítása, visszaállítása lenne, hogy több gyerek szülessen, ezzel több járulékfizető is legyen. Sajnos ez még inkább nem működik, nagyjából két okból: az egyik az, hogy még ha helyre is áll a természetes szaporodási ráta és nem fogy tovább a társadalom, akkor is egy elöregedő minta marad (egyszerűen az orvostudomány fejlődésével egyre tovább élnek az emberek = egyre több nyugdíjkiadás lesz). A másik egyszerűen az, hogy a fejlett országokban nem sikerült érdemben javítani a belső okokból való szaporodási mutatókat. Belső okokon itt azt értem, hogy a meglévő lakosság szaporodjon, ne pedig a részlegesen asszimilálódott bevándorlók. Bár a francia demográfiai mutató 2 körül van, ami egészségesnek lenne mondható, ennek egyértelmű része az, hogy az arab vagy néger franciáknak vagy 3-4 gyereke, a fehéreknek, meg 1,4.
3. Megoldás lehetne az egészséges élet. Ez lényegében abból áll, hogy nem baj, hogy a nyugdíjkorhatár emelkedik, hiszen egy 60 éves ember olyan egészséges lenne, mint egy 40 éves. Sajnos az orvostudomány ennyire nem fejlődik gyorsan, egy 70-80 éves ember általában már beteg és nem alkalmas teljes értékű munkavégzésre.
4. Végül a megoldás a társfinanszírozás. Ebben az értelemben a nyugdíjrendszer ugyanúgy a társadalmi egyensúly fenntartásának eszköze, mint az egészségügyi vagy szociális szféra. Így az állam egyéb bevételeiből kell -egyre nagyobb mértékben - finanszírozni ezt is.

Hozzáteszem, hogy ha a technológiai fejlődést figyeljük, akkor ez a vita hamarosan teljesen átalakulhat. Ugyanis a robotika, AI fejlődésével a munka fogalma is teljesen átalakulhat, ahogy a tömeges munkavállalásé is.

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2023.03.26. 10:44:23

@MEDVE1978: "A nyugdíjrendszer egyik szerepe tehát pont a társadalmi feszültségek csökkentése"

Ebben teljesen igazad van. De ugye nem részletes nyugdíjtörvényt írtam le :-), hanem egy koncepciót. Pl. bele lehetne íni a szociális védelmet. Azaz pl. mindenképpen kellene nyugdíjminimum, amit mindig kap az ember, meg ha nincs gyereke akkor pl. lehetne kötelezően nyugdípénztári tagságot előírni. Nyilván sok részletszabályt kéne meghozni, ezekre nem tértem ki.

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2023.03.26. 10:46:01

@MEDVE1978: Abban nagyon igazad van, hogy a jó kormányzás azt jelenti, hogy egyik jelentős társadalmi csoportnak sem hagyják eszkalálódni a helyzetét. Mert olyankor általában baj lesz.

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2023.03.26. 10:48:45

@MEDVE1978: " Ugyanis a robotika, AI fejlődésével a munka fogalma is teljesen átalakulhat, ahogy a tömeges munkavállalásé is. "

Nem látunk a jövőbe, de a múltban sokszor úgy látszódott, hogy a technika fejlődésével egyre kevesebbet kell majd dolgozni. Aztán mégis inkább a többletköltés nyert. Persze lehet olyan dolog, ami nem úgy történik a jövőben, mint a múltban. De az ember természete alapvetően sosem változik, ezért sanszos, hogy megint ugyanez fog történni. Azaz a robotika nem váltja ki az embert. Meg azért a robotokról még akarok írni egyszer, ugyanis messze nem olyanok, mint azokat az ember elképzeli. Sokkal, de sokkal bénábbak, legalábbis jelenleg.

MEDVE1978 2023.03.27. 10:15:58

@fofilozofus:

A jövőt érintően leginkább az a kérdés, hogy továbbra is fennáll-e / mennyire gördülékeny és rövid időtávon működik-e az a szabályszerűség, hogy a technológiai fejlődés hatékonyabbá teszi a munkavégzést > a hatékonyabb munkavégzés miatt átmenetileg emberek veszítik el a munkájukat > de ezzel együtt a gazdaság szerkezete átalakul és a munkanélkülivé vált embereket "felszívja", újra munkához jutnak. Ez nagyon jól működött az emberi történelem során és még az ipari forradalom óta is működőképes. A jelenség azonban egyre tökéletlenebb: míg az ipari forradalom idején a mezőgazdasági munkásból ipari munkássá változás nem okozott olyan drasztikus sokkot (a futószalagos munkák viszonylag könnyen és gyorsan betaníthatók voltak), azóta egyre magasabb képzettségi szint szükséges. Ez azért problémás, mert a képzés idő- és erőforrásigényes, így nehezen lehet a társadalom egészére hatékonyan kiterjeszteni. A romák például a XIX. században még széles körben alkalmazásban voltak, fegyverkovácsként, kereskedőként, szolgálóként, egyszerű szegényparasztként stb. Jelentős részük azonban nem volt képes alkalmazkodni és sokuk máig sem talált munkát, generációs szegénységben él. Vagy az USA rabszolga feketéi. Rengeteg fekete próbált a polgárháború után "kistermelőként" boldogulni, azonban ez nem sikerült, ezért a városokba áramlottak, ennek egyik késői hatása a mostani gettósodás.

Ehhez egy másik aspektus az, hogy az emberiség fenntartásához szükséges munkamennyiség egyre csak csökken. Ez azt jelenti, hogy mivel az élelmiszertermelés, ipari gyártás és kulcsfontosságú szolgáltatások elvégzése a technológiai fejlődés miatt egyre kevesebb élőmunkát, emberi kapacitást igényel, ezért a többi munka kicsit "bullshit" jellegű, anélkül jól vagy nem sokkal rosszabbul működne a rendszer.

Így könnyen elképzelhető egy olyan helyzet, ahol mondjuk annyira meglódul a technológiai fejlődés, hogy az egyensúly már rövid távon teljes mértékben felborul és rengeteg passzív, nem foglalkoztatható munkaerőt generál. Ha például viszonylag olcsón nagyon jó mesterséges intelligenciákat lehetne gyártani, az tömeges munkahelymegszűnést eredményezne és azt, hogy valamivel ezeket az embereket foglalkoztatni kell, de legalábbis biztosítani azt, hogy megéljenek. Egy ilyen történés annyira drasztikusan változtatná meg a status quot, hogy a teljes társadalmat / gazdaságot más alapokra kellene helyezni, így a nyugdíj relevanciája / szerepe is módosulna.

Billy Hill 2023.04.04. 17:27:19

@MEDVE1978: "egyre magasabb képzettségi szint szükséges. Ez azért problémás, mert a képzés idő- és erőforrásigényes, így nehezen lehet a társadalom egészére hatékonyan kiterjeszteni."

Illetve nem mindenki alkalmas arra, hogy magas szinten képezzék.
süti beállítások módosítása