Azt mindannyian tudjuk, hogy Orbán Kötcsén használta ezt a kifejezést még a 2010-es győzelem előtt, mintegy előrevetítve a jövőt. Sokan valamiféle néppárti meg centrumdolognak tartják, részben az is, de ez csak az igazság egyik fele. Mielőtt belemennék a részletekbe, szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem valamiféle általános elvről van szó, hanem KONKRÉTAN a mai magyar politikai berendezkedésről (fideszestől, jobbikostól együtt) , csak erre vonatkoztatható a centrális erőtér.

Egy nagyon fontos, de mindenki által ismert alapvetésből kell kiindulnunk. Tudom, hogy nehéz elhinni, de érdemes a választási adatokat újból átnyálazni ebből a szempontból. Az állítás a következő: a kezdeti, zűrzavaros időktől eltekintve, mondjuk 1998-tól kezdve, a - nevezzük így - polgári oldalra MINDIG ugyanannyian szavaztak: 2,2 millióan. Mindegy volt, hogy esik vagy fúj, kisgazda-Miép-Fidesz-MDF-KDNP testesítte-e meg az adott pillanatban, de a nemzeti, polgári jobboldalnak ennyi szavazója van és volt. Se kevesebb, se több. Aki nem hiszi, járjon utána, most ezt kiindulópontként tekintem, nem akarok róla bővebben írni. Egy nagy kivétel volt, a 2010-es választás, akkor a Fidesz ennél sokkal többet kapott, de az egy egyszeri eset volt, Feri bácsi elintézte nekünk, köszi (lesz még erről szó). Sok embert megtévesztenek a százalékok meg a győzelmek stb., de ha megnézi a szavazók számát, akkor viszonylag konstans értéket kap. Érdekes egyébként, hogy évtizedek alatt mennyire kevéssé változik az emberek gondolkodása, értékrendje, pedig hány millióan meghaltak azóta! Általában ha az elmúlt időkben pártot váltottak a választók, akkor sem azért, mert megváltozott a beállítódottságuk, hanem mert a pártjuk megváltozott alóluk. Ez a nagy állandóság is csak azokat lepi meg egyébként, akik nem tudják, hogy az értékeket, a véleményeket (és még majdnem mindent) a CSALÁD hordoz magában, így tök mindegy, hogy a nagymamám szavazott, mikor én még 18 év alatti voltam, vagy én, mikor ő már nem él.

Ha megnézzük, akkor ez a 2,2 milliós szám nagyjából olyan 45%-os eredményt ad a választásokon. (Kb. 8 millió szavazónak mondjuk elmegy a 60%-a, akkor pont ki is jön.) Ez bizony nem többség, de nagyon megközelíti. Azért örülne neki sok pártvezér közel s távol, de nem abszolút többség. Akkor mitől függ, hogy nyer-e ez az oldal vagy sem? Nem nehéz a válasz: hogy összefognak-e ellenünk a többiek!

Igen, ilyen egyszerű.

És akkor miért nem fognak össze? Ez egy kicsit bonyolultabb, de ennek is van magyarázata, de előtte nézzük meg a 2002-es választást, ami óriási bukta volt a Fidesznek (csak úgy tudtam elaludni, hogy 1 fél üveg vodkát elnyalogattam bánatomban). Ha emlékszünk még, akkor 2 fordulós volt a választás, és volt az ellenzéknek 2 pártja, az MSZP és az SZDSZ. A 2 párt elindult külön-külön, majd a 2. fordulóban összefogtak a Fidesz ellen. Így a 2. fordulóban együttes erővel tudtak nyerni, de a LISTÁS SZAVAZATOKAT bezsebelték külön-külön, az SZDSZ meg a kompenzációsak egy részét. (Tegyük hozzá, hogy így is cinkes volt, hogy mindent megígértek, a választási rendszer is őket támogatta, de a MIÉP éppen kiesett. Hogy mondta Orbán? "Semmit sem kaptunk, amit kértünk, de mindent megkaptunk, amire szükségünk van." Ez nagyon szép, szakrális.)

Szóval: most miért nem fognak össze a többiek?

Két magyarázata van. Az egyik a Jobbik léte. Nem tudom, hogy ez tudatosan a Fidesz trükkje volt az ellenzék megosztására és saját maguk centrumba helyezésére vagy így alakult, de nagyon támogatja a Fideszt, az biztos. Képzeljük el az egyéni szavazókerületeket, ahol egy 45% Fidesz, 25% Jobbik, 25% MSZP eredmény esetén is a Fidesz viszi a kerületet, pedig 50% nem rá szavazott! Ha összefognának, akkor vége lenne a centrális erőtérnek. És itt jön a másik magyarázat: a választási rendszer. Most nincs 2. forduló, itt vagy összefogsz az elején, de akkor nem lesz listád, azaz a pártod eltűnik vagy nem fogsz össze, és külön-külön kevesebbek vagytok. És itt jön a képbe a 2010-es, különleges választás, hogy egyszer az életben a régi rendszerben is sikerült 2/3-ot elérni a Fidesznek, amelyet még egyszer hálásan köszönünk a mi Ferinknek. ;-) Emiatt sikerült átírni a választási rendszert olyanra, ami a Fidesz fix 2,2 millió szavazójára, és a jelenlegi történelmi helyzetre lett kitalálva. Ugye megnövelték az egyéni mandátumok arányát a listához képest. Persze az Országgyűlés létszámának csökkentésével meg is lehetett indokolni, különben csak úgy hozzányúlni nem lehetett volna.

Hát ez a centrális erőtér: választási rendszer + ellenzéki tagoltság + relatív többségű kormánypárt.

Akkor nézzük, hogy hogyan lehet megdönteni:

1. A választási rendszer megváltoztatása

Hehehe, 2/3 nélkül, ugye? Van valamilyen próbálkozás az elnöki rendszer bevezetésével, de nem hiszem, hogy ezért az emberek tömegesen mellé állnának. Ugye a klasszikus elnöki rendszer lényege, hogy az nyer, aki ABSZOLÚT többséget kap. Ebben szinte biztosan elbukna a Fidesz.

2. Ellenzéki tagoltság megszüntetése

A pártok összefogásáról volt már szó, az a listák miatt szinte lehetetlen. A másik lehetőség, hogy megszűnik az egyik nagy(obbacska) párt. Mivel az MSZP és a Jobbik szavazótábora kb. ugyanazokból áll, ez nem lehetetlen. (Ezen sokan meglepődhetnek, de most nem a párttagokról beszéltem a Nagy-Magyarország felvarrós dzsekijeikben, hanem a SZAVAZÓKRÓL, ami más tészta. Nézzük meg, hogy ott erős a Jobbik, ahol régebben az MSZP is az volt). A Jobbik erősen tartja magát, de az MSZP megszüntetésével (Soros Gyurkáék könnyen el is intézhetnék, de szerencsére ennyi eszük és bátorságuk nincs) lehetne egy nagy ellenzéki pártot csinálni. Azonban ott vannak még a liberálisok, a Dobrev Klára párt (DK) a munkásőrökkel, ezeket mind egyesíteni kellene JELÖLTSZINTEN. Ami lehetetlen feladat, de hihetetlenül hasznos lenne az ország szempontjából, hiszen fantasztikus kormányzáshoz vezetne. Ha megnézzük az időközi és települési választásokat, ahol nem számít a pártlista, akkor láthatjuk, hogy ezeken a helyeken a Fidesz nincs akkora fölényben. Azért megnézem majd Veszprémet meg Tapolcát 2018-ban, hogy ki fog nyerni.

3. A kormánypárt többségének jelentős csökkentése

A sajtótámadásokkal ezt akarják elérni, de mint mondtam, ez családi kérdés, sokkal jobban be van betonozódva az emberek agyába, mint hinnénk. Ne feledjük, hogy az MSZP sem azért bukott, mert utálták sokan a jobboldalon, hanem mert A SAJÁT SZAVAZÓIVAL B*SZ*TT KI. (Ugye a liberális gazdákat a szocialista szavazókkal kellett volna megtámogatni, nem lennék a helyükben én sem). A vizitdíj bevezetése olyan kb., mintha a Fidesz eltörölné a családi adókedvezményt meg megszüntetné az egyházak támogatását, közben meg bevezetné a buziházasságot. Ha nem lesz ilyen marha, akkor ez az eset sem fog bekövetkezni. Ugye itt nem kell a gazdáknak megfelelni, így könnyebb.

OK, eddig arról volt szó, hogy hogyan működik, de nem tettük fel a kérdést, hogy JÓ dolog-e?

 Itt 3 érvet tudtam összeszedni:

1. Erkölcsileg helyes

Ha mondjuk közvetlen elnökválasztás lenne, akkor -mint mondtam- a Fidesz simán kikapna, mert sokan utálják. Nem azért, mert olyan jó lenne az ellenjelölt (lásd: Medgyessy), hanem mert annyira utálják Viktort. Komolyan, ez jó az országnak? Ezt értem az alatt, hogy erkölcsileg ez egy jobb rendszer: arra szavazol, akit szeretsz, nem a kisebbik rosszra.

2. Ez a magyar történelmi hagyomány

Bár sok időről nem beszélhetünk, de a dualizmusban is kvázi egy párt irányította az országot és a Horthy-érában is. Egyszerűen a magyarok nem szeretik (érdekes egyébként) az ellenzékieskedést (minek kötelednek, dolgozzanak inkább), ezért is nyer szinte mindig a regnáló polgármester Magyarországon.

3. A verseny többnyire rossz dolog

Igen, tudom, hogy a pénztárgépagyú közgazdászok minden hullámhosszon nyomatják, hogy a SZENT VERSENY mindent megold, én azt látom, hogy a jó emberek oldanak meg sok mindent. És a versenyben sokszor a rossz nyer. Ha már van egy jó vezetésünk, ne cseréljük le egy rosszabbra. A demokráciákban folytonosan támadják a vezetést, mert ők is akarnak lóvét, de csak kisebb részükről feltételezhető, hogy kormányozni is tudnának. Kíváncsi vagyok, hogy Matolcsy helyett kit találna pl. a Jobbik. Biztos megérné a csere...

A fenti, hosszú gondolatmenetet rövid összefoglalással zárnám: a centrális erőtér nagyon stabil, sokáig így marad ez, de örüljünk neki. Meggyőződésem, hogy egy hosszú, prosperáló időszak következik most a rosszízű csatározások lezárultával. Átvette egy frissebb nemzedék a kormányrudat, és valószínűleg majd csak egy sokkal későbbi nemzedéknek fogja átadni. (Jut eszembe: szegény szüleink generációja, nem adatott meg nekik, hogy beleszólhassanak a sorsukba, csak 2002-ben, de akkor jól elrontották).