Először is tisztázzuk, hogy nincsenek Habsburg uralkodók! Ugyanis ők kihaltak férfiágon III. Károly magyar király (ez csak a magyar megnevezése volt, mert pl. cseh királyként II. Károly, német-római uralkodóként pedig VI.) halálával 1740-ben. Ezután Habsburg-Lotharingiai néven futtatták tovább a Közép-Európát fosztogató vállalkozásukat. Mária Terézia ugye már női ág. Ilyen alapon az Árpád-ház sem halt ki, mert ott is női ágon ment tovább a királykeresés. (Persze az eszme nem genetikailag, hanem nevelésileg megy tovább, úgyhogy eszmeiségben (elnyomás, szomszédos országok kifosztása stb.) ment tovább a business, míg mi olyan hülyék voltunk, hogy az egész országot odaadtuk idegeneknek csak azért, mert volt egy Árpád-házi vérvonalacska is bennük.)
Lásd:(
)
Persze ez nem véletlen, hogy ezt a Lotharingiait valahogy mindig lehagyják, így aztán az egyszerű halandó még mindig Habsburgoknak nevezik őket, sőt sokan nem is tudják a fenti történetet. Szóval mi volt a Lotharingiaiak utolsó, végzetes ajándéka?
A vezető
Ehhez először fel kell ismerni, hogy milyen fontos a vezető. Most gyorsan összeszedtem pár példát, de érdemes ilyeneket kutatni, hátha még jobbak is akadnak.
Itt egy óvodai csoport kapcsán írtam a zöld pöttyről. A lényeg, hogy ha bármilyen módon kijelölnek valakit vezetésre, akkor onnantól mindenki hallgat rá. Elképesztő, de így van. Nekem ez a felismerés elég nagy megrökönyödést okozott, mivel gondoltam, hogy léteznek egy társadalomban közös célok, elismert lelki vezetők, jó gondolatok, de nem. Csak a kijelölt vezetőre hallgatnak tömegesen az emberek, más nem számít. Azaz a jó puccsistának a legfontosabb, hogy elhitesse, hogy legitim módon jutott a hatalomhoz.
Akkor nézzük azt a pár példát!
Szovjetek: ez nem biztos, hogy így volt, de szerintem inkább igen, mint nem. A cár helyébe lépő kormánytól puccsal megszerezték a kommunisták a hatalmat. Elhitették a néppel, hogy ők most a legitim vezetők. Utána hiába szállt ellenük az egész fehér hadsereg, sőt szinte az egész ország, meg tudták tartani a hatalmukat, hiszen ők voltak A kormány.
Szent Korona: a király az volt, akit a Szent Koronával az esztergomi érsek megkoronázott. Nem véletlen, hogy Mátyás is visszavásárolta őrült összegért a koronát. És utána az összes rendeletét utólag kihirdette. Ez egy "bélyegző" volt, innen lehetett tudni, hogy ki a király. Gondolom, már régen is voltak olyan időszakok, hogy nem lehetett tudni, ezért vezették be ezt az egyértelműsítő rendszert.
Jobbik: ez még jobb példa, mint az eddigiek. Emlékszem, 2006-ban ott verte a dobot Novák Előd, a rendőrök meg őt. Ő és a hozzá hasonló ős-jobbikos, kemény jobboldali emberek alapították a Jobbikot, és ők is építették fel a semmiből. Ők adták a vidéki, a Fidesz után a legerősebb bázist. És most egy ember, a vezető, kirakta őket. Kb. mindet. És utána az lett a vezető, akit ő megnevezett (mint pl. Merkel esetében történt nemrég), és mindegy volt, hogy ki alapította a pártot, ki dolgozott sokat, a VEZETŐ mindnek kitehette a szűrét. Így működik a világ, nagy tanulság.
Említsük meg "forradalmainkat" is. Azért tettem idézőjelbe, mert 48-ban és 56-ban is bár az utcán indultak az események, egy törvényesen kinevezett kormány állt a forradalom élére, ami ezután már nem is forradalom volt, hanem "kormányváltás". Hiszen a nép által kívánt emberek kerültek a hatalomba, nem kellett senkit sem megdönteni. 48-ban a király kinevezte az első felelős magyar kormányt, és 56-ban is törvényes keretek között lett Nagy Imre a minisztertanács elnöke. És akkor vegyük Szálasi ügyét! Csak annyit kellett mondania (persze kényszer alatt) Horthynak, hogy Szálasi az új vezető, onnan mentünk az orosz tankoknak, pedig Horthy még fegyverszünetet kötött velük. Onnantól az utolsó emberig küzdöttünk. Ez azért emblematikus eset, mert nem volt ez a dolog legitim, de annak látszott, és az már elég volt.
A legjobb példa azonban a Stauffenberg-összeesküvés. Készült erről egy film is, Valkűr hadművelet néven. Az ötlet az volt, hogy felrobbantják Hitlert, és közben egy másik központból előre kidolgozott forgatókönyv szerint továbbítják a hamis parancsokat az összes hadseregnek. Tudjuk, hogy Hitler végül nem halt meg, és így elkezdett parancsokat küldözgetni. A fordulópont a film szerint az volt, mikor az üzenettovábbítási központnak döntenie kellett, hogy a hadseregparancsokságról érkező üzeneteket továbbítja a hadseregeknek vagy a Führer bunkeréből. Hezitálás után az utóbbit fogadták el. Azonban ebből is látszódik, hogy az embereknek ki kell találniuk, hogy kihez kell igazodni. Utána már ahhoz igazodnak. Az csak liberális és idióta idealisták fejében igaz, hogy az emberek többségének akarata érvényesül. Sajnos nem. Ha a hatalom elég elvakult és jól szervezett, akkor azt csak kívülről lehet megdönteni, belső felkeléssel nem. Ha mégis sikerül, akkor valamelyik feltétel nem volt adott. Pl. nem volt elég elvakult vagy szervezett.Talán sikerült valamennyire értelmes érveket felsorolnom. És akkor most jöjjön Trianon!
Hogy legyünk vezetők?
OK, ha vezetők vagyunk, akkor mindent mi irányítunk. Már csak legitimnek kell látszódnunk. Hogyan? Biztos több módszer is van, van, mikor a sajtó befolyásolása a legjobb, de a tuti az, mikor az eddigi legitim vezető nevez ki minket. Ha két emblematikus pillanatot szeretnénk kiragadni, akkor vegyük Mussolini és Hitler hatalomra kerülését!
Ha a római menetelést nézzük, akkor egy kisebbségi, de parlamenti erő vezetőjét kinevezte a király miniszterelnöknek. Onnantól vége volt a dalnak. és pontosan ez történt Németországban is. A nácik nem szereztek többséget, de kemény intrikákkal, trükkökkel, meggyőzéssel sikerült elérni, hogy Hitler legyen a kancellár. Eddig volt többesélyes a történet, a többit már tudjuk.
Tehát a legkényelmesebb módszer, ha a legitim "elnök" (most ez lehet király vagy köztársasági elnök) kinevez téged. A legnehezebb pedig, ha forradalommal jutsz oda. Ez utóbbi annyira nehéz, hogy nem is működik.(Érdemes lenne ellenpéldákat keresni.)
Az Osztrák-magyar Monarchia felbomlása
OK, körbejártuk a témát. De hogy volt ez nálunk? Azt ugyanis tudjuk, hogy a magyar államhatalom szétesett '18 novemberét követően, és csak az Antant (azaz a románok) tudják visszaállítani a rendet, egy olyan kompromisszummal, hogy megjelölik Horthyt, akinek joga lesz irányítani az országot. (Ebben az esetben ők adták a "zöld pöttyöt"). Azt tudjuk, hogy nevetséges mennyiségű katonával foglalták el az országunkat úgy, hogy a háború végén egy ellenséges katona sem volt az országhatáron belül. Ha nem számoljuk a nemzetiségi katonákat, még akkor is több százezres volt a magyar haderő. Akiket leszereltek, mihelyst hazaértek. Itt egy cikk, amelyben jobboldali történészek szerint sem lehetett volna megvédeni az országot 18-ban, mert annyira felbomlott minden, hogy nem lehetett épkézláb embert találni, aki harcolt volna. És ezt Szakály mondja, nem Ungváry Krisztián áltörténész, baloldali, liberális, magyarellenes propagandista.
Én másképpen látom a dolgokat. Először is megtanultam az önkormányzati munkában, hogy aki nem a kisvállalkozói szférában dolgozik, annak a legkedvesebb szófordulata a NEM LEHET. Igen, nem hiszem el az akármennyire is hiteles történészeknek, hogy valamit nem lehet megcsinálni, főleg akkor, ha meg sem próbálják! Istenem, mennyit hallottam már ezt a szót! Ezek az emberek nem abban szocializálódtak, hogy valamit ötletességgel, kitartással meg tudjanak oldani. Ilyet sosem láttak. Másik ellenérvem pedig az, hogy a káosz nem ok, hanem okozat. Ha egy keménykezű magyar kormány van (aminek a létrejötte természetesen nem lett volna egyszerű), akkor az MINDEN, ismétlem minden botránykeltési kezdeményezést elfojthatott volna. Az agitátorokat odaengedték a beérkező katonavonatokhoz, az utcán a csőcselék tombolt. De csak azért, mert hagyták. Ezért kellett Károlyit odatenni, mert ő eléggé gyenge volt ahhoz, hogy hagyja a káoszt, és később rezignáltan átengedje az országot a vörösöknek. Ő volt a régi Medgyessy Péter, akinek a szerepe pont ugyanaz volt, mint az övé: előkészíteni a talajt az igazinak, Kun Bélának (Gyurcsánynak). De tegyük fel, nem sikerül megszervezni a hadsereget, de akkor is ott lehettünk volna a béketárgyalások ÉRDEMI, előkészítő szakaszában. De nem, a kommunistákkal nem állt szóba akkor senki, és a románok meg csehek bedobhatták az össze-vissza hamisított nemzetiségi térképeiket úgy, hogy senki sem szólt, hogy ez nem igaz.
Elég legyen már ebből a sok szócsépélből! Mi a lényeg?
EZ:
Elég szomorú, hogy erről az emberről nem sokan tudnak, pontosabban nem tudják, hogy milyen fontos szerepe volt az utolsó napokban. Most hagyjuk, hogy ő volt a "legmagyarabb" Habsburg a marketinglegendák szerint, és azt is , hogy főnemesként a prolidisznó nyilasokat támogatta később.
A lényeg ebben a mondatban található:
"József főherceg, mint homo regius, IV. Károly király jóváhagyásával a radikális ellenzék vezérét, Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnöknek,"
Remélem, érti mindenki. Így kapta meg Károlyi a zöld pöttyöt a fejére. Ugyanolyan "okos" volt, mint az olasz király és a német köztársasági elnök: azt nevezte ki, aki a leghangosabb volt. Lehet, hogy nem volt más választása (bár a nem lehetről már kifejtettem a véleményemet), és az is lehet, hogy ebben az időpontban még nem tudta, hogy mi lesz a következménye, de hogy ROSSZ DÖNTÉST HOZOTT, az biztos. Mert a döntést az ország sorsáról nem a "nép" hozta meg, hanem ő.
Köszönjük meg szépen a Habsburgok utolsó ajándékát!