Mint minden évben, idén is gyújtottunk egy gyertyát Bandi bácsi sírjánál a temetőben. (Elavult, őskori szokás, felvilágosult városi emberek ilyet nem csinálnak. Vagy egyelőre még igen, de nem lesz ez már menő sokáig. Ebben hasonlít a locsolkodásra, az is elavult, ellenben helovínkor édességet gyűjteni kifestett arccal, töklámpással felvilágosult, minőségi szórakozás. Egy ismerősöm gyereke mesélte, hogy a tanárok szervezték nekik a "mókát". Szerencsére az én gyerekem tanára inkább a locsolkodást szervezte meg idén, az összes mucsai, vidéki lányhoz kijöttek locsolni. Plusz pont az egyházi iskoláknak.;-) )
Már rég le akartam írni ezt az elgondokdtató, szomorú történetet némi tanulsággal fűszerezve, de ez a látogatás késztetett rá, hogy meg is tegyem.
Szóval kisgyerekként mindig hozzájuk mentünk először locsolkodni apámmal, mert ők kint laktak a retekben, a falu szélén. Letudtuk, aztán apám már a közelebbi rokonoknál vételezhetett komolyabb mennyiségű lazítót. :-) Bandi bácsi felesége, F. néni egy kicsit mindig félelemmel töltött el, szinte láttam rajta, hogy ha valamit nem jól csinálok, még szólnia sem kellett. A szigor, rend még elfogadható is lenne, de mindezek mögött --mint utólag rájöttem-- ott volt az óriási fösvénység. A dzsentrik nem ismerték fel a 19. században a gazdasági törvényszerűségeket, ezért veszniük kellett: kártyaadósságok, váltók tüntették el ezt az osztályt. Sajnos a paraszti világ pont az ellenkezője volt: hamar felismerte, hogy hogyan is működik a magántulajdonon (és főleg magán földtulajdonon) alapuló kapitaizmus. Tökéletesen kioptimalizálta az eljárásokat, így a fösvénység, az egykézés óriási teret nyertek. Bandi bácsiéknak is egy gyerekük volt csak, M. Mert több az pazarlás lett volna. Hozzáteszem, hogy bár a szabályokat jól kiismerték, de csak rövid távon voltak helyesek ezek a megfigyelések. Hosszabb távon pl. elfogytak az emberek alóluk (pl. Kalotaszegen románok jöttek hosszabb távon az egykézők helyett), vagy a felgyűlt földtulajdont egyszerűen elvették a kommunisták később. (Az evolúciós algoritmus azonban lokális, mindig csak a rövid távú hasznot nézi. Egyszer majd ezt is kifejtem részletesebben.) Mondta anyukám, hogy Bandi bácsiéknál ne egyek annyit, mert F. néni a múltkor megjegyezte neki, hogy Lacikának (ez lennék én álnéven) milyen jó étvágya van. :-)))))) Egyek inkább a következő helyen, ilyenkor úgyis mindenkinél sok étel van. Megígértem, de ugye az első hely mégiscsak első hely... :-))))) Megjegyzem, hogy Bandi bácsiék többen voltak testvérek, de mindegyik testvérnek csak PONTOSAN egy gyereke volt. Mikor Bandi bácsi házasodott, kimondhatatlanul örültek a szülei, hogy "magunkfajta" lányt vett feleségül a közeli utcából. Ismerték, hogy jó a családja, biztos annak is örültek, hogy okosan fog gazdálkodni. Suba subához, guba gubához, ahogy hallottam a családból. Egy jó történet az is, hogy Bandi bácsik egyik testvére elment egy harmadikhoz egyszer látogatóba. Beszélgettek, és aztán menni készült, de véletlenül egy másik ajtón nyitott be, pedig már kiáltottak is neki, hogy nem arra kell menni. És akkor meglátta ott a félig töltött hurkákat, kolbászokat: éppen diszót dolgoztak fel (öltek?), és nem akarták, hogy kóstolót kelljen adni a testvérnek. :-))))) (Mit égetem itt magam a rokonsággal? :-) ) Azt hiszem, nem ment többet.
És akkor itt jön a már nem vicces rész, mikor a fösvénységből a legsötétebb bűn lesz. M. férjhez ment, és terhes lett. Azonban akkor vezették be Magyarországon a GYES-t (vagy az elődjét?, mindegy), és M. pont úgy szült volna, hogy nem járt volna még neki ez a juttatás. Az anya(?) rábeszélte az abortuszra. Úgyis korai ez még, és több pénz is jár érte! A hülyének is megéri. Gondolom, nem meglepő fordulat, hogy M.-nek többé nem lehetett gyereke.
És akkor ugorjunk az időben olyan hetven évet!
Anyukám kitalálta, hogy látogassuk már meg Bandi bácsit a ...-i öregotthonban. Kezdetben oda adta be a lánya, ahol egész életében lakott, de állítólag az nagyon DRÁGA volt, ezért egy közeli faluban helyezte el az öreget, ami azért olyan közel nem volt, hogy sűrűn meg tudja látogatni. Ez az öregek otthona kifejezés egy kicsit eufemisztikus, elfekvőnek nevezném inkább. Ott várták az öregek a halált. Bandi bácsi már alig hallott, egy keveset tudtunk vele beszélgetni, de többször elmondta, hogy nem tudta elképzelni, hogy ki akarja őt meglátogatni, azt hitte, hogy valami tévedés lesz. Arra nem gondolt, hogy mi. Látszott rajta, hogy nagyon jól esik neki.
A hazafelé út nagyon szomorú volt. Erősen kutattam az okait annak, hogy miért történt ez, miért nem lehetett a családja körében, miért nem látogatták meg a nem létező unokák, miért nem fogadta be valamelyik másik, nem létező gyereke? És a válasz nyilvánvaló volt: hozott HETVEN évvel ezelőtt egy döntést, a párválasztást, ami az egész további sorsát meghatározta. Ez a végzetszerűség fájt a legjobban, hogy csak egyszer kellett rosszul döntenie, ráadásul társadalmilag helyeselt módon tette, és ez sodorta oda, ahová került. Hetven, rohadt hosszú évvel később! Aztán pár hónap múlva meghalt.
Nem tudom, mi a tanulság, van-e vagy több is van, mindenki döntse el. Mindenesetre azt az elvemet megerősíti, hogy az életedben hozott több tízezer döntés nem fontos, vehetsz olcsóbb terméket, amiről kiderül, hogy kár volt, vagy állhatsz az előnyösebbnek vélt sorba a pénztárnál, és aztán bosszankodhatsz, hogy a tiéd lett a leglassab, de ezek mind nem számítanak. Azonban az életedben lesz öt fontos döntés, azokat kell jól meghozni.
---------------------------------------------------------------------------
Pár hónappal később talákozott anyukám M.-mel, aki elég kötekedően firtatta, hogy minek mentünk el az apjához meglátogatni? M. ugyanis hamar levette, hogy csak azért mehettünk el (ő legalábbis csak azért tette volna), hogy Bandi bácsitól megszerezzük az örökséget. :-)))))))))))))))))))))))))))
Drága Bandi bácsi, nyugodj békében!
