Reneteg dolgom akadt, ezért egy ideig hallgattam, de már nagyon szerettem volna a gondolatcunamit enyhíteni :-), de most egy hónapig megint biztosan nem érek rá. Úgyhogy gyorsan jöjjön a téma!

Kezdeném azzal, akik nem fértek be ebbe a felsorolásba különböző okokból. Az egyik ilyen Horthy Miklós. Róla írtam már (Horthy Miklós bácsi). Ő egy egyszerű ember volt, nem voltak nagy gondolatai, tettei. Mikor léphetett volna, már öreg volt, így csak simán bevitt minket egy elcseszett világháborúba (amiből egyébként a baloldali történészek hülye véleménye ellenére úgysem maradhattunk volna ki), de igazán szép a kiugrás pancser kivitelezése volt. A jó szándékát azonban nem kérdőjeleztem meg soha. Ő azért nem került ide, mert nincs túlértékelve. Bizonyos jobboldali emberek, elég sokan istenként tekintenek rá, de a teljes társadalom és a történelemoktatás nem. Ezért ő nincs túlértékelve. (Azért mondjuk egy-két szobrot megérdemelne.)

A másik ilyen meglepő személyiség Szent István. Ő korszakos uralkodó volt, és megérdemel minden dicséretet. Az ő esetében inkább arról van szó, hogy szerintem neki inkább a családját, az őseit kellene méltatnunk, ők voltak az igazi zsenik. Annyit tegyünk, hogy mikor István érdemeit hangoztatjuk, akkor gondoljunk Gézára, Taksonyra és Árpádra is. Tehát neki ilyen listán semmi helye.

Ha már Horthyt megemlítettem, akkor Kádárt is nyugodtan mellé tehetem. Ő is ugyanazért nem került fel erre a listára: a baloldaliak nosztalgiával gondolnak rá, de a hivatalos történelemoktatás és a jobboldal nem, így ő sincs túlértékelve általánosságban.

Természetesen ez egy teljesen szubjektív lista, és ha valaki ötleteket ad még, akkor át is szerkeszthetem, de vitaindítónak ennyi elég lehet. Akkor kezdjük!

3. legtúlértékeltebb magyar személyiség: Dózsa György

Ha jól belegondolunk, akkor biztosan állíthatjuk, hogy szinte minden magyar településen van róla utca elnevezve, de szobrok is jelentős számban készültek róla. Romániában pedig még település is viseli a nevét. (Gheorghe Doja). Vagy: az Újpest FC neve is "Újpesti Dózsa" volt sokáig. Azt tudjuk, hogy miért e kitüntetett figyelem: a kommunisták, még a román kommunisták is saját elődeiket látták a parasztvezérben (mondjuk a vérengzések alapján joggal). Az erőltetett "osztályharc" kezdeteit vélték meglátni az akkori eseményekben. De mit is tett valójában?

Az összeserelgett keresztes hadat, amely főleg parasztokból állt, minden rendszer nélküli fosztogatásokra használta. Minden áron a török ellen akart menni, de mivel nem értettek vele egyet az urak, ezért inkább őket támadta meg. Mi a francért??????? Vélhetően belesodródott egy nem átgondolt döntése után az egyre mélyebbre vezető szakadékba. A székelyeknél a hibádat elismerni nagyon kínkeserves folyamat, általában nem szokott sikerülni. Ezért is van szerintem a viszonylagos sok késelés még most is. Hogy pontosan miért is csinálta ezt nemes létére, már sosem fogjuk megtudni, de biztos, hogy személyes hatalomvágy, elvakultság fűtötte. Értelme nem volt, az biztos. Ezután született "az 1514. évi LX. törvénycikk, mely megtiltotta a papoknak, tanulóknak, hajdúknak és parasztoknak a fegyverviselést". A nemesek és parasztok között a gyanakvást nagyban fokozta. Sokak szerint hozzájárult a Mohácsi vészhez, mivel a nemesek nem merték mozgósítani a parasztokat a háborúhoz (Hunyadi Jánossal ellentétben).

Akit részletesebben érdekelnek a történések

Ha elnézőek vagyunk, akkor önző volt, ha realistábban értékelünk, akkor kártékony figura volt.

Egy biztos: túlértékeli őt a mai történelemírás.

2. legtúlértékeltebb magyar személyiség: Mátyás király

Na ez meglepő! Hiszen gyerekkorunkban láttuk az igazságos Mátyás meséket, csupa jót tanultunk róla: megszervezte a Fekete Sereget, sok adót szedett be, de egységesítette az országot, letörte a kiskirályokat stb. stb. Ez mind igaz is!

De vizsgáljuk meg tetteinek az időtállóságát! Sokak szerint egyik nagy hibája az volt, hogy a török ellen a nyugattal hadakozott. Igaz, hogy sok pénzből fenntartotta a Fekete Sereget, ami korszerű és hatásos haderő volt, de alapvetően cseh és nyugati terjeszkedésre használta fel. Azonban a törökkel is háborúzott, és a végvárrendszert is befejezte, tehát ezen a téren nem teljesen jogos a kritika.

Valójában a legnagyobb hibája az volt, hogy ezt a nagy szervezettséget nem tudta rendszerbe foglalni. A rossz házasságai miatt nem volt utódja, aki meg volt (nem törvényes), azt sem tudta elfogadtatni. Életében nem tett semmit, pontosabban sikeresen nem tett semmit az eredményeinek a továbbvitelére. Ha belegondolunk, az átkozott Habsburgok egy olyan rendszert építettek ki, ami 500 éven át fennmaradt! Az ő halálakor pedig szétesett perceken belül mindaz, amit épített. Gondoljunk bele, hogy 1526 és 1490 között 36 év telt el, és egy szétesett ország nézett szembe a kor legerősebb hadseregével. Mátyás idejében esélyük sem lett volna, de 36 év után, ami nem olyan sok idő, semmi sem maradt a "régi" dicsőségből. Valahogy úgy élt, mintha nem fordult volna meg a fejében, hogy egyszer meg fog halni. Semmit sem biztosított be, vagy ha igen, akkor azt nem jól. Ja, és elfogadta, hogy ha örökös nélkül hal meg, akkor Miksa örökli a trónt.

Ha a röviden kellene összefoglalnom: nagy ígéret és lehetőség a magyarság számára, amiből rövidesen csak a nagy csalódás maradt. Szerencsére István nem ilyen rendszert épített, az kibírt 500 évet. A következő lehetőségünk ő lett volna, de nem tudott élni vele. Tehetségét, az ország lehetőségeit elpazarolta nyugati kalandokra. A támogatói azt mondják, hogy azért kalandozott nyugaton, hogy így megerősödve majd a törökkel is szembe tudjon szállni. Lehet, de nem sikerült, mert túl nagy falat volt a csehek, németek elfoglalása. Esetleg a német-római császári cím is tervei között szerepelt.

Egy biztos: túlértékeli őt a mai történelemírás, mert a tettei alapján ítéli meg, nem az öröksége alapján.

És most következzen az első:

A legtúlértékeltebb magyar személyiség: Kossuth Lajos

Talán a magyar történelem legmeggondolatlanabb nagy hatású szereplője, aki fejjel vitte a falnak az országot. Majd lelépett a pénztárral, kinevezte főbűnösnek a zseni Görgeit, és továbbállt nyugatra, ahol baromi jó beszédeket tartott.

Nem tagadom, tényleg népszerű volt a maga korában. Ezért is tudta legyőzni Széchenyit. Kettejük vitája emblematikus jelenete volt a reformkornak. A vitát akkor Kossuth megnyerte, a többség mellé állt. Ő azt mondta, bízzátok rám, majd én megoldom, megmutatjuk ezeknek az osztrákoknak. Aztán meg lelépett, mikor lehetett. Széchenyi meg megőrült, mert látta a bekövetkezését mindannak, amitől félt. Ő egy óvatos, lépésenkénti utat képzelt el. De népszerű az ilyen? Dehogy. Melyik politikusra szavaznak inkább? Aki azt mondja, hogy ha jól dolgozunk, akkor ötven év múlva nagyon jól járunk, vagy aki azt mondja, hogy holnaptól minden jobb lesz? Ugye mindenki tudja a választ?

Az ő esete is hasonlít Mátyáséhoz abban, hogy nagyot kockáztatott: ő a teljes függetlenséget célozta meg. És semmi bírálatot nem tehetnénk, ha sikerült volna. De nem jött be. És mi, magyarok, tudjuk, hogy az elbukott harc után jön a legkegyetlenebb megtorlás. 56-ban is ez volt a helyzet, de ott két perc alatt kellett dönteni, nem előzte meg egy reformkor, ahol alaposan kiérlelték a véleményeket szabad vitában.

A kultuszát nagyban növelték a kommunisták. Elég ha a Kossuth-díjra gondolunk vagy 1948-ban a százéves évfordulós felhajtásra. De tőlük függetlenül megvolt ez az óriási kultusz. Elvégre a Kossuth-nótát sem a kommunisták írták és a temetésére sem ők mentek el félmilliónyian. Kegyetlen játéka a sorsnak, hogy mikor megnyerte a vitát, akkor nem volt igaza, jobb lett volna a Széchenyi-féle utat választani, mikor meg ellenezte a Kiegyezést, akkor meg nem hallgattak rá. :-))) Tudom, hogy iszonyú sok idő 51 év, de 1918-ban a csehek végül megkapták, amit akartak a birodalom felosztásával. Igaz, nekik nem volt választási lehetőségük, ennyivel könnyebb dolguk volt. De talán nem is kellett volna kiegyezés, ha 48-ban nem veszítjük el ilyen mértékben a szabadságunkat. Vagy nem volt jó megoldás, mert ilyen is van. De többször nem jött be nekünk ez a forradalmasdi, ne játszunk ilyet a jövőben.

Egy biztos: túlértékeli őt a mai történelemírás.

Szeretnék javaslatokat arra nézve, hogy kinek lenne itt a helye, és esetleg kinek nem, aztán megvitatjuk (szeptemberben).

Jó nyaralást!