Egy újabb szívszorító személyes történet következik a Bandi bácsi után.

(Ha valaki szeretné az írás tartalmával összecsengő történetet filmen is látni, akkor nézze meg az Én, Tonya című elég jó filmet.)

Az én drága néhai féltestvéremet hívjuk most Anikának, őróla fogok írni.

Történt egyszer, hogy apám rettentő fiatalon megismerkedett Anika anyjával. Nagy szerelem, első gyerek. Szegénységben éltek. Nem rettentő nagyban, hanem olyan tisztesben. Aztán elvitte apám a nejét a gyárba dolgozni, ahol ő is melózott, hogy ketten keressenek. És akkor ott a felesége megismerte a mérnök elvtársat, aki nem olyan sima szakmunkás volt, mint apám. Úgyhogy le is lépett vele. Szuper lakótelepi lakás, nem pottyantós budi, gondolom később Lada, nyaraló. Nemrég túrázás után a gyár felé vitt az utam. Megálltam a parkolójában, nem volt jó érzés.

Én Anikával inkább csak a nyári szünetekben találkoztam, mivel nagyon nehéz lett volna megoldani a hetenkénti, kéthetenkénti láthatást. De akkor egész hosszan. Nagyobb volt nálam, és mindig megvert, úgyhogy nagyon utáltam. :-) De persze ezek csak sima gyereki súrlódások voltak, semmi komoly. Sokat játszottunk, beszélgettünk.

Teltek az évek, és egyszer jött a hír, a nyolcvanas évek vége felé, hogy Anika férjhez megy Németországba! Akkor már apukám nem élt. Ez nagy szó volt, még állt a vasfüggöny. Óriási előrelépés egy keleti lánynak nyugatra kerülni! Nem volt akkoriban internet, email, úgyhogy csak nagy ritkán kaptunk hírt Anika felől. És a 90-es évek elején jött a megdöbbentő üzenet: Anika meghalt, kiugrott a tizedikről...

Anyukám egy kicsit sírt, pedig neki csak ismerőse volt, én fiatal felnőttként nem fogtam fel az egészet. Utána csak ritkán néztem be ...-re a temetőbe, hogy meglátogassam.

----

És akkor nagyon sokára meghalt a nagymamám is, és megörököltük a házat. A kusza jogi helyzetet azonban meg kellett oldani. A közjegyző mondta, hogy mivel Anika férjezett volt a halálakor, természetesen a férje a jogos tulajdonosa a ház 1/12 részének. Sok sikert kívánt az ügy kibogozásához. :-) Szerencsére tudtuk a nevét, és hogy melyik német városban élt, így a szülein keresztül sikerült elérni őt. És éppen két hét múlva jött Magyarországra a szomszéd városba!!!!! Gyorsan el is hívtuk hozzánk. Nagyon kedves volt, azonnal lemondott a részéről a házban, mondta, hogy neki ahhoz semmi köze. A szülei kitelepített svábok voltak, úgyhogy tudott magyarul, de törte rendesen, valahogy elmakogtunk. Megígérte, hogy felkeres majd, de azóta sem találkoztunk soha. Sajnálom, és már a szülei címe sem él. Sajnos elég tucatneve van (de magyar :-) ), nehéz így megtalálni.

És akkor jöjjön a lényeg!

Megkérdeztük, hogy mondja már el, hogy hogy is halt meg Anika? Drogozott? Vagy mi történt? Ő azt mondta, hogy szinte kizárt, hogy drogozott volna, de valamilyen pszichés betegsége volt. Pár szomorú történetet mesélt, hogy miket tett. Őrültnek hívják az ilyet, de most nem részletezném. De ő sincs teljesen képben, mert Anika egy idő után már nem vele élt, elköltözött új ismerősihez.

-És mondd, Thomas, mi a te foglalkozásod?

-Villanyszerelő.

És akkor ott kapaszkodnom kellett a székbe, és erőlködnöm, hogy el ne sírjam magam. A feleségem is rám nézett, ő is ugyanarra gondolt. Thomasnak nem mondtunk semmit, nem kell szomorítani szegény rendes fiút.

Elképzelem, mikor elment ...-re az új Volkswagen Golfjával, mekkora menő lehetett, német villanyszerelő! És Anika elment vele külföldre lakni, a gazdagságba. És ott rájött, hogy mérnök elvtárs is van a világon, nem mindenki melós.

Ilyenkor mindig elfog az érzés, hogy nincs is olyan, hogy idő, nincsenek emberek, csak ugyanazok a történetek ismétlődnek örökkön örökké.

Annyit hozzátennék még, hogy megnéztem ... külterületén a cselédtelepen a választási eredményeket valamelyik évben. Innen származik Anika anyja, innen hozta el apám. 100 fő szavazóból 99 MSZP, egy SZDSZ.

Nem törhetsz ki.