Nemrég olvastam egy nyúlfarknyi hírt, hogy lemondott az osztrák tökmindegymilyen miniszter, mert plágiumgyanúba került. Már vártam az ehhez kapcsolódó cikket, amely a magyar mélymucsáról szól, és a bezzegnyugat fényességéről, és mit ad Isten, hamarjában meg is kaptuk:  :-)

https://euculti.blog.hu/2021/01/10/orban_plagiumbotrany_kezelest_is_tanulhatna_ausztriatol

Érdemes elolvasni a benne lévő naivitás miatt, és mert annyira emlékeztet fiatalságom éveire, mikor bármelyik hülye MDF-es miniszter baromsága miatt az SZDSZ csillogó szemű lovagjai (akkor még nem mindenki tudta, hogy Dagobert bácsi mintájára DOLLÁRTÓL csillognak azok a szemek) fennhangon követelték, hogy mondjon le, mert bezzeg a fejlettnyugaton aztán ez történik. És tényleg, meglepődve olvastunk olyan eseteket, mikor lemondott az egyik miniszter, akinek tulajdonképpen semmilyen köze sem volt az esethez. Mittudomén, kisiklott egy vonat, és ő "vállalta a felelősséget". És lehet, hogy éppen két hete volt hivatalban. :-) Elvileg ugye lehetne az, hogy fejétől bűzlik a hal, és a főnök mondja meg magas szinten a dolgokat, bele tud szólni a stratégiai döntésekbe, és nem adott elég pénzt a sínekre vagy a mozdonyvezetők képzésére, és emiatt történt. Megértenénk, ha Czinege Lajost menesztették volna, aki húsz éve ott volt, de a két hete hivatalban lévőre miért vonatkozik? Ez baromság. Mindjárt megmondom az igazi okát, de azért előtte járjuk körül egy kicsit a témát!

A hatalom három alappilléréről itt írtam, ebből érdemes kiindulnunk. Röviden: annak van igazi hatalma, akinek ez a három dolog a rendelkezésére áll: államhatalom, pénzhatalom és médiahatalom. Ugye ezek egymásra is hatnak, ugyanis részben egymásra átválthatók, ezt most nem részletezném.

Hogy alakult ennek a három dolognak az elosztása az idők folyamán?

Kezdetben voltak valamiféle fejedelmek, akiknek volt pénzük és államhatalmuk (pl. kivégeztethettek bárkit), és ha ügyesek voltak, akkor a sámánok is azt mondták, amit ők. De idővel kicsúszott a pénz és a média a kezükből. A gazdálkodás fejlettségének növekedésével (kereskedelem, bányászat) megjelentek a hatalmas pénzintézetek (pl.Mediciek vagy a Fuggerek), és ha ők rosszul kezelték a pénzt (ami azért előfordult sokszor), akkor onnantól a gazdag bankárok markába kerültek. Valljuk meg, ez sokkal többször előfordult, mint azt az iskolai történelemkönyvekben leírták volna. Mindig csatákról meg háborúkról tanultunk (vagy legalábbis ez maradt meg jobban), pedig a gazdaságnak nagyobb szerepe volt. A média pedig még korábban kicsúszott a kezükből, hiszen a lelkek és az információáramlás fölött a pápa uralkodott. Nem volt véletlen, hogy VIII. Henrik házassági mizériája kapcsán, csak úgy mellesleg saját egyházat alapított :-). Ja, és begyűjtötte a katolikus egyház földjeinek 99%-át magának. :-) Aztán az I. világháború után a vesztes országokban még az államhatalom is kicsúszott a kirűlyok kezéből.

Ez a hosszú történelmi folyamat (nyugaton, beleértve minket is, mondjunk inkább fehér embert) a demokráciában csúcsosodik ki. Itt ugyanis a politikai vezető már tulajdonképpen egy hihetetlenül gyenge báb: pénze nincs, médiája nincs, egyedül az államhatalom van a kezében, de az is széttagolva: köztársasági elnök, kormány, országgyűlés, bíróság, alkotmánybíróság, népszavazás, önkormányzatok stb. Olyan államhatalma most senkinek sincs, mint a királynak volt. Ha megnézzük, Gyurcsány pl. azért tudta magát újból az ellenzék vezetőjévé feltornázni, mert volt pénze. Gondolom, több tíz munkatársat meg tudott fizetni, akik akkor is figyelték a sajtót, elmentek pártgyűlésekre, irányították a megvásárolt sajtótermékeket, mikor ő nem volt kormányfő. Vagy vegyük inkább Berlusconit! Neki saját médiacége van, és persze sok pénze. Ő lehetett egyedül saját jogán politikai vezető. De egy Hiller István, ha megbukik mint politikus, akkor utána semmilyen komoly eszköze sincs, amivel hatni tudna a világra, a pártjára, semmire.

Nem tudom, hogy ez tervezett folyamat volt-e (az utolsó lépés, a demokrácia eléggé valószínű, hogy az volt, az előtte lévő lépések meg inkább spontánnak látszódnak innen nézve), de a vége az lett, hogy a politikus valójában egy paprikajancsi, kiszolgáltatott a szellők fúvásának, ám minden szart rá lehet kenni, hiszen hivatalosan ő vezeti az országot/várost/bármit. Jól ki van ez találva. Emlékszem, egyszer kampányoltam a polgármester mellett. Becsöngettem egy házhoz:

-Kicsoda? Kovács János? Polgármester?

-Na annak nem adom, a múltkor sem engedett át a zebrán.

:-))))))

Ezek alapján megérthetjük, hogy Brüsszelben miért viselkednek úgy a politikusok, ahogy: nekik fizetés kell, hogy megéljenek, lehetőleg jó színvonalon. Minden nap azon rettegnek, hogy éppen mit írtak róluk, mert bukhatják a választókörzetüket, a miniszteri széküket. Kiszolgáltatottak egy szóval.

És ez a válasz arra, hogy miért mond le egy közelekedési miniszter egy baleset után: mert tök mindegy, ki van ott, nem számít semmit. Persze neki, a családjának, meg esetleg pár embernek a környezetében fontos, hogy miniszter-e vagy sem. Ha vezető, megengedik neki, hogy sok apró kérdésben döntsön, de STRATÉGIAI KÉRDÉSEKBEN semmi beleszólása a dolgokba. Azt föntebb döntik el. Pl. nem mondhatja meg, hogy egy országba tömegesen letelepítsenek-e muszlim bevándorlókat vagy ne. Az Igenis, miniszter úr és még sok vígjáték szól a pipogya politikusokról, akiket az orruknál fogva vezetnek. És nem véletlenül, hiszen oda általában olyan emberek mennek, akik vállalják ezt a szolgaszerepet, nincs semmi elképzelésük, és csak jól akarnak élni.

És az a jó ebben, hogy azokat nem is ismerjük, hogy kik a fő döntéshozók. Pl.: meg tudja mondani valaki, hogy ki Magyarország miniszterelnöke, hogy ki Ausztria kancellárja, vagy ki a francia köztársasági elnök? Persze. És ki a magyar RTL Klub vezetője? Vagy inkább a tulajdonosának itteni helytartója? Na ki vele, hogy hívják? Vagy ki volt a francia vízszolgáltató vezetője, mikor még nem vásároltuk vissza a közműveket, aki évente 20%-os mértékben emelte az árakat ORSZÁGOS inflációt gerjesztve?

Nem tudjuk. Az alsóbb szintű vezetők, pl. a vezérigazgató talán még kiguglizható, de hogy ki hozza a főnöktől a híreket, és ki sugdossa a fülébe a jóindulatú kötelező érvényű "tanácsokat", azt már biztosan nem tudhatjuk. Szájer elvesztette a fizetését, a díszpolgári címét, mindent egy buzibáros akcióval. Kérdem én, Soros fia mikor fog megbukni egy ilyen miatt? Az ő nevét mikor fogják (merik) a vezető belga lapok lehozni? Soha. Ő nem bukhat meg, hiszen nincs is semmilyen tisztsége.

Igazi hatalma annak van, akinek az említett három tényező a kezében van. OK, van a nyugati háttérhatalmi elit, Putyin, Kína, Irán, Észak-Korea meg még pár általam nem ismert csoport. Igen, Orbán közéjük tartozik, csak kispályás változatban: se atomfegyverünk, se bányáink. És pont ezért utálják őt, mert nem tudják úgy irányítani, ahogy szokták a politikai vezetőket nyugaton. Most majd választáson akarják megdönteni, meglátjuk, mire mennek (most nem akarok erről írni, mert az is egy hosszabb lélegzetvételű cikk lenne. Csak egy kérdés: vajon a Gyurcsány-család titkosszolgálati múltjának lehet köze ahhoz, hogy sikerült egyesítenie az ellenzéket?)

Még tisztázzunk egy kérdést, hogy kik ők? Soros személyesen?

Természetesen nem. Soros a magyar kormány PR-akciója, hogy jól kézzelfoghatóvá tegye az "árnyékhatalmat". Ha van egy arc, akkor az egyszerű emberek kötni tudnak hozzá dolgokat, elvont fogalmakkal meg nem tudnak mit kezdeni. Soros csak egy arc, de ő nem egyenlő ezzel a nyugati világ feletti uralkodóosztállyal, csak része. De akkor kik ők? Nem sokat tudunk róluk, de én úgy tudom elképzelni, hogy ez nem egy egységes valami, hanem emberek, vállalatok laza csoportosulása, akiket igazából csak az érdekeik tartanak össze valamennyire. Ha felmerül a világon a vámok lebontása, a munkavállalók szabad áramlása, akkor ők támogatják, mert sokat akarnak keresni. Még egyeztetéseket is tarthatnak: az egyik részük szorosabban, a másik lazábban kapcsolódik. Az igazi közvetítő rétegük a közgazdasági egyetemek közössége, ahol nekik tetsző elveket táplálnak a hivatalnokaik agyába. Ott tenyésztik a hozzájuk hűséges elitet, akik jól meg fognak élni abból, ha kiszolgálják őket.

Remélem, hogy a címben feltett kérdésre a válasz mindenkiben megfogalmazódott mostanra: Soros nem mond le, mert nincs miről, és nem kell kitől tartania. A hatalmas vagyona garancia arra, hogy sérthetetlen legyen, a csóró politikusokkal ellentétben. Ő azt csinál, amit akar, csak az igazi hatalommal rendelkezők korlátozzák. Már azon is tombolt, hogy valaki ki merte plakátolni az ocsmány pofáját. Ő persze bármelyik politikusról adathat ki az újságjában képeket, cikkeket. Neki szabad.

Csak annyit akartam elérni, hogy tisztázódjon mindenki fejében, hogy a politikusoknak mi a szerepük a modern nyugati demokráciákban. Remélem, sikerült valamennyire a földre rántani az ábrándozókat, akik a nagy eszmékben hiszek. Nem mondom, hogy a demokrácia teljesen rossz dolog, de nem az, aminek sokan hiszik.

Utószó

A bejegyzés megírásakor csak a lényeget felejtettem el kifejteni, most pótolnám így utólag.

Tehát akkor mi a demokrácia? Az a rendszer, ahol gyenge vezetők vannak az országok élén, kiszolgáltatva a médiának, amit viszont pénzemberek irányítanak. Így a valódi vezetők sosem látszódnak, azaz forradalmat sem lehet ellenük indítani. Ha nem tetszik az embereknek valami, akkor az aktuális bábot leválthatják, de a lényegbe nem szólhatnak bele, mert a következő is ugyanazt fogja végrehajtani. Ha mégis véletlenül -lásd Magyarország jelenleg- olyan vezető akad, aki ellentmond nekik, és urambocsá a a nép akaratát hajtja végre, akkor iszonyú haragra gerjednek, és megpróbálják elsöpörni. (Trump, Orbán, Berlusconi stb.). Olyat még véletlenül sem gondolnak, hogy a nép döntse el az irányt, hogy merre akar menni. Ezt a baromságot csak nekünk szónokolják, ahogy a kommunisták is a szabadságról papoltak, miközben mindenkinek kuss volt.

Összefoglalva: a demokrácia a valódi vezetők elrejtésének egyik technikája.