Ma kaptuk a hírt, hogy meghalt Gorbi.
88 körül Bulgáriában jártunk barátokkal egy "építőtáborban" (később ezt is elmesélem, mert nagyon tanulságos), és brahiból vettünk pár nagy méretű Gorbacsov-képet, ami sokáig a szobám falán volt. Magyarországon ekkor már szégyellték az ilyet, úgyhogy lehet hogy valami pártboltban lehetett kapni, de sima boltban, mint Várnában, nem. A sok tinédzsernaivság között ez az a dolog, ami a mai napig vállalható, és hamar el is mondom, hogy miért, miért borulok le Gorbacsov előtt.
Én akkoriban voltam 18 körül. Ha ő azt mondja, hogy nem engedünk, akkor egy tüntetésen simán közénk lőhettek volna, vagy csak simán valamilyen fronton találtam volna magam. De ő nem az agresszív átmenet híve volt, szelíden elengedett minket, közép-európai országokat. Köszönöm neki, és mindig hálás leszek a sorsnak, hogy a világ egyik fontos vezetője pont ilyen volt, és nem valami makacs dogmatikus ember, mint mondjuk Hitler, II. Vilmos, Poincaré, Clemenceau, Churchill vagy a több szarember. Ha ő igazi akarnok lett volna, akkor vagy véresen történik az átmenet vagy inkább olyan Kína-féle kommunizmus lenne itt is. Azt mondjuk nem hiszem, hogy egy kis véres puffogtatás után maradt volna minden a régiben Trabanttal, hétvégi házzal, SZOT-üdülővel. Bár az is lehet, de akkor is csak olyan 20 évet húzhattunk volna le abban a rendszerben, többet akkor sem. Ülhettem volna a Vilatiban vagy a SZÜV-ben drapp köpenyben a kartársakkal, szürcsölhettük volna az Omnia kávét, rakosgathattuk volna a tíz kilós bolgár lemezegységeket, amik áramszünet esetén összekarcolódtak, mert rájuk esett a fej forgás közben. És akkor negyvenévesen jöhetett volna a rendszerváltás. A kínai rendszer talán jobb lett volna, de ahhoz is lőni kellett volna, mert a magyar társadalom a nyugati utat szerette volna.
De nem így lett, mert Gorbi elengedett minket. Talán sokan nem is tudják, hogy ez a helyzet, amiben vagyunk mennyiben köszönhető neki. Ne feledjük, hogy a legfőbb vezetőn múlik a dolgok 80%-a. Pl. Sztálin halála után, bár maradt a rohadt kommunista diktatúra, azonnal megszűntek a tömeges kivégzések. Mert a legfőbb vezető már nem volt elmebeteg, nem akarta. Ennyire meghatározó az első ember. Tehát rajta múlt sok minden. És akkor most egy kis gúnyos mosolyt eresszünk el, mikor Hornra gondolunk, hogy ő nyitotta meg a határokat. :-) Lehet, hogy a kéz az övé volt, de az akarat Gorbié.
Elnök úr, köszönöm sok kortársam nevében is, sosem felejtjük el önt!
Ez volt a személyes vonal, de akkor most térjünk rá arra a kérdésre, hogy politikusként mi a véleményem róla. Mint a címben már jeleztem, ő az orosz Károlyi Mihály. Oroszország világbirodalom volt uralkodásának kezdetén. (most hagyjuk, hogy Szovjetunió, mert az a cári orosz birodalom volt, csak más néven) Megroggyant, ócska, a működésképesség határán, iszonyatosan rossz életszínvonallal, de világbirodalom 5000 atombombával, és könyörtelen rendőrséggel. Ha ügyesen politizálnak, a birodalmukat egyben tarthatták volna, legalábbis minimális területi veszteségekkel. A balti országokat, Moldáviát, esetleg a dél államokat elengedhették volna, de a szláv tudatúakat hihetetlen felelőtlenség volt. Ahogy Károlyi is megbízott a nyugatiakban, ő is az amerikaiakban. A máltai tárgyalásoknál is kitűnt a naivsága. Reagan megette reggelire. Az amcsik gyakorlatilag semmilyen vállalásukat nem tartották be, ők igazi imperialista gondolkodást mutattak, ő pedig ehhez asszisztált. Vélhetően mert szerette volna, ha országa is nagyjából olyan életszínvonalat biztosít a lakosainak, mint amazok. Gondolom, az idők folyamán lassan tudatára ébredt (ő mehetett külföldre sokat), hogy mennyire nulla a teljesítményük a nyugathoz képest, és utána rájött arra is, hogy maga a kommunizmus az, ami miatt nullák. (Szűrös Mátyás mesélte, hogy lehet, hogy pont a magyarországi látogatása alatt jött rá, hogy maga a kommunizmus az, ami szar. Állítólag azért jött ide, hogy megismerje, hogy itt mitől nincs élelmiszerhiány. De ez csak feltételezés.) Nagy teljesítmény egy embertől, hogy ha egész életében azt hallja, ebben nő fel, hogy ez a legjobb világszervezési modell, eljusson oda, hogy ez nem igaz. Csak arra nem jött rá, hogy ehhez nem kell a Szovjetuniót megszüntetni, elég csak a rendszert. És neki ott, akkor, a világ tetején, meglett volna minden eszköze. Nem államférfi volt, csak egyszerűen egy jó ember, aki mindenkinek jót akart. De mint tudjuk, ez nem elég. Sok példát láthatunk, elég csak IV. Károlyra gondolni, ő is a társa lehetne. Látta, hogy rossz a háború, de nem tudta megvalósítani az elképzeléseit. Gorbival is ez lehetett a helyzet. Szóval ne csodálkozzunk azon, hogy hazájában közutálatnak örvend. Ha példát kéne mondanom, ha szeretném, hogy beleképzelje magát a helyzetbe az ember, akkor javaslom, hogy tegyük fel, hogy románok vagyunk, és ismerjük Károlyi Mihály munkásságát. Akkor mit mondanánk róla? Rendes ember volt, feloszlatta a magyar hadsereget, és hagyta, hogy bevonuljunk Kolozsvárra meg Budapestre. Nélküle fele akkora lenne Románia. Igaz, a magyarokkal kibabrált, de nekünk jó fej. Igen, naiv volt egy kicsit, de ez csak jó volt nekünk. (Azért fájdalmas volt, többé nem képzelem magam románnak még öt másodpercre sem. :-) ) Ha orosz lennék, akkor én is utálnám. Persze nyugaton meg istenítik, de hát ez természetes. Gondoljunk csak a jelenleg zajló ukrajnai háborúra. Egy ország a belső határait úgy változtatja, ahogy akarja. Ha rendesen átgondolták volna az átmenetet (ami nem történt meg), akkor Ukrajna elengedése előtt átrendezik a határokat, és utána engedik el őket. De nem, vélhetően ahogy szokott az lenni politikusi körökben, semmi sincs átgondolva, csak úgy történnek a dolgok, hogy ABBAN A PILLANATBAN mi a legjobb NEKÜNK. Sajnos ilyen a világ, önkormányzati kormányzás szintjén (tapasztalat) és világbirodalmak szintjén is.
De nem én lennék, ha ebből is ne hoznék ki valami nagy általános világrengető tanulságot. :-)
Kettő ilyet is szeretnék megemlíteni. Az egyik kérdés, hogy ki képes nagy változásokra?
Tudjuk, hogy hogyan választották meg Gorbacsovot: Gromiko ajánlotta. :-) A nagy öreg róka, a profi. Gondolom, megbánta már ezerszer (mondjuk most néztem meg, 89-ben meghalt, nem tudom, addigra leesett-e neki, hogy hogy elrontotta :-) ). Én is emlékszem, hogy mi hogy választottuk meg a polgármesterjelöltet. (Ugye szinte biztos volt, hogy ő nyeri meg a városban a tisztséget (így is lett), azaz egy 20 tagú párgyűlés döntött, amiben volt 2-3 hangadó. Azaz ők döntötték el.) Volt egy nagyon határozott jelölt, akitől mindenki félt a városban meg egy halk szavú, aranyos ember. Persze, hogy ő lett a jelölt, aztán meg a polgi. És milyen lett utána? Egy makacs ember, akivel semmit sem tudsz megbeszélni, azt csinál, amit akar, elszabadul. És hány ilyen van a világtörténelemben? Vegyük Antall Józsit, de szinte bárki szóba jöhet. Egyszerűen NEM TUDOD, HOGY MI VAN AZ EMBEREK FEJÉBEN. Kivéve, ha elmondják neked. És mivel senki sem ért egyet senkivel mindenben, biztos, hogy őt nem fogja senki sem szeretni. Egyedül az üres halmaz kompatibilis minden más halmazzal. Magyarul: ki képes nagy változásokra? Aki kussol. Ő szépen mosolyog, helyezkedik, lehetőleg minél kevesebbet szól. Minden megszólalás egy plusz ellenség. Aztán nyeregben pedig kiderül, hogy mi van valójában a fejében. Vegyük csak nyugodtan Novák Elődöt, akinek ki kellett lépnie a pártból, legalábbis a vezetőségből. És vegyük a halkan lapító embereket, akik utána pozícióba kerültek. És azután azt csináltak, amit akartak. Persze kell ahhoz egy gusztustalan lelkivilág, hogy ezt évtizedekig titkolja. Vagy egy nagy adag szerencse, hogy addigra jöjjön rá, hogy szar az egész, mikor odakerül, és ne előbb.
És mi a másik nagy tanulság?
A béke visszaszorulással jár, ahol az agresszívok kiszorítják a galambokat. Aki békés, azzal azt éri el, hogy a végén megint csak agresszívok uralják a Földet. Ha békés átmenet csinálsz, eldobod a fegyvereidet, pacifizmusra neveled a férfijaidat, akkor csak annyit érsz el, hogy elfoglalják Ukrajnát az agresszívok, bevonulnak Budapestre a románok. Ha nem lövöd le a határkerítésnél a moslékországból menekülőket, akkor majd a hazádból lesz moslékország, de béke sosem lesz. Szomorú tanulság, nem tagadom. Jó kérdés, hogy hol van a határ, mikor kell a béke és a háború között átmenni a másik oldalra. De mint a világ többi dolgában, itt sincs írott törvény, neked kell kitalálnod a helyes megoldást patikamérlegen. Gorbinak nem sikerült, ő elcsúszott a jó irányába. Ami ugyanolyan hiba, mint a másik oldal. De legalább nekünk jót tett.
Elnök úr, Isten nyugtassa!