Mielőtt belekezdenék, leszögezem, hogy elég kevés tudásom van a témáról, de az evolúció és az emberek ismerete jó alapot ad a következtetések levonásához.

Először is arról, hogy miért érdemes még korlátozott ismeretek alapján is véleményt kialakítani.

Az az igazság, hogy a világ viszonylag bonyolult lett mára, számos tudományterület van, és még azok is tovább tagozódnak. Azonban az embernek ebben a világban kell élnie és DÖNTÉSEKET HOZNIA. És majdnem mindig HIÁNYOS adatokból hoz döntéseket. Egyszerűen, mert nem döntést hozni rosszabb, mint egy határozott, de nem túl jó döntés. Mert előbbi esetben minden kérdés előtt állva ott izgul a jóember, és soha nem hozza meg azokat, míg második esetben pár rossz mellett egy csomó jó is beakad. Demján Sándortól olvastam valahol, hogy ő azokat a vezetőket keresi beosztottnak, akik határozottan és gyorsan hoznak döntéseket, akár korlátozott adathalmazból. Vélhetően ezt azért szerette, mert a vezetői világban csak ilyenek vannak. Pl. ki kell választani egy építési telket a kettő közül és a másik vevő már ott toporog. Persze te fél év alatt megismerhetnéd a helyi építési szabályzatot, a környék történelmét, közvéleménykutatást is indíthatnál, hogy jól eladhatóak lesznek-e azok a lakások. Stb. De te a megérzéseidre hallgatva gyorsan döntesz, vélhetően a tapasztalataidat tudat alatt felhasználva.Szóval ez van: meg kell sejtened sok mindent az életben.

Akkor nézzük azt, amit tudunk!

Először is nagyon sok helyről halljuk, hogy már nemsokára alig lesznek használhatóak a jelenleg használt antibiotikumok. Olvastam egy szociológiai munkát, ahol elmondták, hogy 1700-ban a megszületett gyerekek fele meghalt egy éves koráig, a megmaradóknak pedig a fele halt meg 16 éves koráig. Paff, hát ez kemény! És ebben hozott gyökeres fordulatot az antibiotikumok térnyerése. Gondoljunk bele, hogy mi lenne, ha tényleg hatástalanokká válnának? Hát nagy gond, az biztos. Ezért borzolják mindenki kedélyét az újságokban egyre gyakrabban hallott hírmorzsák, hogy rezisztens bacik ütik fel a fejüket egyes kórházakban, és a régi gyógyszerek egyre kevésbé hatékonyak. Így a gyógyszergyártóknak iszonyatos kutatásokat kell végezniük, hogy újabb és újabb antibiotikumokat találjanak fel.

Én is sokat hallottam ezt a tételt, és már el is hittem, mígnem egyszer, talán a Spektrumon, nem a Mindentudás egyetemén láttam egy hihetetlenül jó előadást, ahol elmagyarázták az antibiotikumok előállításának módszertanát. A lényeg leegyszerűsítve, röviden: a fehérjék aminosavakból állnak. Több Nobel-díj is kapcsolódik ehhez a területhez, konkrétan most már bármilyen aminosavat és a blokkolóját is elő lehet állítani egyszerűen. A gyógyszer készítésnek lényege a gyógyszercélpontkutatás: ki kell jelölni olyan fehérjéket, amelyek a baktériumokban megvannak, de az emberben nincsenek. Nem egyet vesznek, mert fogalmuk sincs, hogy miért hatásos az egyik és a másik miért nem, de mondjuk vesznek 10 ilyen célpontot. Mindegyikre legyártják a blokkolót, oszt jól kipróbálják. Amelyiknek nincs vagy kevés mellékhatása, az lesz a gyógyszer. Ha olyan fehérjét blokkolnak, ami sok baciban benne van, az a széles spektrumú antibiotikum, ami meg csak egy párban van jelen, az meg a specializált.

Tudom, hogy ez egy erősen leegyszerűsített modell, de egy dolog kiderült belőle: az antibiotikum gyártása bár sok tesztet igényel, sok embert kell fizetni, a középvezetők autóit is, a logisztikát, a magas szintű sterilizálást és a reklámokat is, de mégis csak egy mechanikus folyamat. Kurvára nem kell hozzá semmit feltalálni. Nem olyan, mint a fúziós erőmű vagy a forradalmi akkumulátor, amelyek nem léteznek, és ha valaki okos ember (inkább sok) feltalál valamit, akkor lehet hogy lesznek vagy nem. Nem, ez csak munka kérdése.

Akkor nézzük meg evolúciós szempontból is a kérdést! Miért tudnak rezisztensek lenni a baktériumok? A válasz nagyon egyszerű: olyan gyors a szaporodási ciklusuk, hogy ha valamilyen mutáció miatt életben marad az egyik, akkor ő gyorsan el fog terjedni. Tkp. neki segít a gyógyszer, hogy a konkurensei helyett ő terjedhessen. Minél sűrűbb ez a ciklus, annál  gyorsabban tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez az adott élőlény. Ez igaz, viszont van ennek a mechanizmusnak egy óriási hátránya is: nincs memóriája. A régi dzsentriregényekből tudjuk, hogy ne írj alá váltót, az ismerőseinktől meg azt, hogy ne vegyél fel devizahitelt. Ők még emlékeznek a rosszra is, ezért mindenkit figyelmeztetnek a veszélyre. A baci viszont primitív állat, csak a mának él: ha az jó MOST, akkor az elterjed. Nem tudja, hogy visszajöhetnek még a rossz idők. Hiába van egy előnyös tulajdonsága egy élőlénynek, ami majd 1 millió év múlva rohadt hasznos lenne, még ma kipusztul, ha ma az nem segít rajta.

Nem tudom, valaki emlékszik-e még a Maripenre? Gyerekkoromban ha kisgyerekként elmentél az orvosi rendelő előtt, beledobták a szádba. :-) Gyakorlatilag MINDENRE ezt írták fel. Aztán persze annyira rezisztensek lettek rá a bacik, hogy nem volt érdemes használni. Aztán nemrég mondta egy gyerekorvos ismerősöm, hogy ma ez az egyik legjobb gyógyszer. Én még emlékszem a 70-es évekre, de a baktériumok már nem. Ők már régen kidobták magukból a Maripen-ellenes képességüket.

Hoppá! -- írnák egy bulvárújságban.

Azonban a Maripennek van egy óriási hátránya! Mivel minden szabadalom 20 után lejár, ez is régen lejárt már. Azaz ezért már nem lehet extra jogdíjat kérni (generikus gyógyszernek hívják az ilyet). Olcsón lehet gyártani, gondolom, megvannak még a gyártókapacitások sok helyen. Alig van rajta haszon.

És akkor jöjjön a blogomon már százszor elsütött vicc a székely bácsiról (Orbán mondta egyszer egy beszédében egyébként), akitől a következőt kérdezték:

-- Iszik-e a hal vizet?

-- Azt nem tudom, de alkalma az vóna rá -- hangzik a felelet.

Vajon akarnak-e a gyógyszergyárak sok pénzt keresni? Meg akarnak-e vezetni minket, hogy ők micsoda küzdelmet folytatnak az elemekkel? Azt tudjuk, hogy sokszor lejárt gyógyszerekhez fölösleges molekulákat csatolnak, amelyek nem csinálnak semmit (jobb esetben), de ugye az már más vegyület, ezért elindul egy újabb 20 éves jogdíjidőszak. Miért tartanak fenn vajon óriási orvoslátogatói rendszert? Csak nem azért, hogy rádumálják az orvosokat a "korszerű" (értsd: jogdíjas) gyógyszerekre?

Ők milliárdokat költenek megfeszített kutatómunkával új és új antibiotikumok létrehozására, amely folyamatot nem lehet abbahagyni, mert ugye akkor eljön a rezisztens baktériumok korszaka. Ugye ezért ne sajnáljuk tőlük a pénzt! :-)))))) Mint a permanens forradalom a kommunizmusban. Vagy inkább mint az 1984-ben az állandó háború, amit Óceánia nem tud megnyerni, és persze nem is akar.

Pedig a megoldás kézenfekvő: évtizedenként  váltogatni kell a már kifejlesztett gyógyszergenerációkat, a hülye baci úgysem emlékszik rá. Persze kérdés, hogy ez kinek érné meg? Ja, nekünk.

Végezetül összefoglalva a következőket írnám: nagy valószínűséggel a rezisztens baktériumok meséje (mármint az, hogy az összes azzá válna végérvényesen) egy nagyon jó gyógyszeripari marketingtrükk, amivel alátámasztják a végtelenített igényt saját maguk iránt. (Ez nem jelenti azt, hogy értelmes kutatóműhelyek nem dolgoznak a rezisztencia végleges megtörésén.)

Változni ez a helyzet nem fog, de legalább mi ne rettegjünk emiatt.

 Boldog új évet kívánok!