Egy tanulságos történet a múltból.

Sokféle tanárom volt, jobb és rosszabb is. Az átlag szerintem teljesen elfogadható. De volt egy, aki  derékba törte a karrieremet.

Mindig is érdekelt a történelem. Nem tudom, miért. De ki tudja, hogy miért érdekli a színház, az informatika, a vallás? Bekerültem a vármegye központjába egy középiskolába, ami ugyan reál jellegű volt, de ugye azért mindenhol lehet mindent tanulni. Nincs az még 14 évesen kőbe vésve, hogy mi lesz az emberből (Svájc kivételével :-) ).Volt egy történelemtanárom. Már a megjelenése is furcsa volt: mindig teljesen kifestve jelent meg közöttünk, és olyan arisztokratikusan, faarccal adta elő az anyagot, mintha személyesen valamelyik trónörökös felesége lenne és megtiszteltetésnek vehetnénk, hogy egyáltalán szóba áll velünk. Az osztálytársaim pedig mindig nevettek az óráin, nem értettem, miért. Egyszer csak elmesélték, hogy számolják, hogy hányszor mondja azt, hogy tehát. Utána én is megtettem, 65 körül akadtam el. :-)

És egyszer csak bejelentette, hogy városi történelemverseny lesz, tanulmányt kell írni bármiről. Én gyorsan fel is lelkesedtem, hiszen mint mondtam, nagyon érdekelt ez a téma. Szóltam is, hogy én megpróbálnék indulni. Napokig forgattam a fejemben azt az eseményt, ami különösen érdekelt, és szívesen elmélyedtem volna benne jobban. És a találkozásunkkor előadtam neki a tervemet. Mire ő viszonylag tapintatosan, de azért határozottan rábeszélt, hogy jobb lenne Kis József Kaposvár története c. munkájából felkészülnöm. (Nincs ilyen, csak példaként írom). Hát alaposan el is vette a kedvemet. Odaadta a könyvet, én pedig onnantól szinte semmit sem foglalkoztam a témával. Mikor piszkált, odavetettem valami szart a papírra, és a végén meg leadtam. Megkaptam beadás előtt, kb. tízezer helyesírási hiba volt benne javítva :-), és legépeltette. Ennyit a tanulmányról...

Egyszer csak szól, hogy megnyertem a városi versenyt, és menjek el a díjátadóra. Mi van????? Csak csodálkoztam. Erre a szarra? Ez a teljesítmény, amit le kell tenni az asztalra? Nem értettem az egészet. Viszont kaptam 1000 forint jutalmat, ami elég tekintélyes összeg volt akkoriban, legalábbis nekem. Aztán kézbe adta a zsűri döntését, amelyen méltatták a "mű" értékét, az elemzés alaposságát stb. Aláírás: Kis József, a zsűri elnöke.

Paffffffffff.

Hát ez van mögötte, bazdmeg! Ez a híres tudomány, így működnek a dolgok. A cucialista munkaminőség, a sógor-komaság kommunista változata. Egy fiatalnak meg kell tanulnia az életet, és hát az ugye pofonokkal jár, ahogy a Beatrice is énekelte:

Azért várj
Mert érni fog még sok-sok csalódás.
Egy pofon nekem, egy pofon neked!
Egy pofon neki, hát még egyet nekik.
Nem kell!

Az külön iszonyatosan égő volt, hogy a díjátadón felkértek, hogy akkor mondjak egy kis összefoglalót a pályaműről. :-( Kimentem, nyökögtem valamit, aztán gyorsan letessékeltek. Nem volt kellemes.

Eredetileg a legrosszabb tanárom lett volna a bejegyzés címe, de volt még egy talán rosszabb. Amögött nem volt ilyen érdekes történet, ezért változtattam címet. Hát ilyen egy igazi rossz tanár, gratulálok! Rombold össze a tanuló lelkesedését, mert te díjakat akarsz bezsebelni. Vagy esetleg azt hitte, hogy ez nekem is jó?????? Akkor meg még hülye is. Ennél már csak egy rosszabb pedagógusról hallottam, de ő nem engem tanított (egy híres színész feleségét egyébként). Együtt jártunk felnőtt korunkban hegedűtanárhoz, és ő mesélte nekem, hogy már gyerekkorában kért egy hegedűt, és mindent lejátszott rajta, nagyon szerette, ezért a szülei beíratták a zeneiskolába. Ahol a tanár a vonóval verte el a kezét, ha valamit rosszul játszott. 60 évesen vett ismét hegedűt a kezébe...

Hogy is mondta Orbán Viktor a 2002-es, vesztes választás után:

"Semmit sem kaptunk, amit kértünk, de mindent megkaptunk, amire szükségünk van."

Talán megköszönhetem neki, hogy végül informatikus lettem, de ez nem menti fel őt a tette alól.

Most írhatnék egy másik bejegyzést is Hogy nem lettem vegyész? címmel, de az sokkal egyszerűbb történet. A városi könyvtárban kivettem egy vastag, kémiáról szóló könyvet, és azt bújtam álló nap, annyira tetszett. De sajnos az a karrierem is elbukott, mert bementem a könyvtárba és nem volt meg a könyv második része. :-) :-) :-)