Megint egy taxisok által ihletett bejegyzés a korábbi után (http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/2013/05/03/taxidermia_207), de itt is általános következtetést vonnék le.
Régóta nyaggatták a politikusokat a taxisok, hogy korlátozzák már a szabad versenyt. Hogy ennek mi lesz a hatása, a fent említett cikkben tárgyaltam. A kérdés most a következő: miért? Miért e megszállottság, hogy ezt az önveszélyes lépést erőltetik? Szerintem az okokat a rendszerváltozás környékén kell keresni.
Az úgy volt, hogy volt az állami taxizás. Hogy egy vállalat volt vagy régiónként, az nem tudom, de nem is érdekes. A lényeg, hogy viszonylag rideg rendszer volt, nem nagyon lehetett sokat kaszálni, max. a jó borravalókért lehetett ácsingózni. (Születésemkor a kórházból hazafelé jövet a jó zsíros vidéki fuvar helyett véletlenül minket vett fel egy taxis. (Telefonon hívták, ő száguldott, hogy elérje, és elcserélte. Van ilyen. ) Mérgében majdnem anyám lábára csukta az ajtót. :-)). A rendszerváltás után pedig szabad lett a vásár, az taxizott, aki akart, annyit kért, amennyit akart, de lett is nagy verseny.
Azonban! A két időszak között volt egy viszonylag szűk idősáv, amikor még nem taxizhatott bárki, de már nem kellett államinak lenni. Na, ez volt a taxisok aranykorszaka! Könnyes szemmel mesélték, hogy kivitték a nyugati utast Ferihegyre (aranyáron), de addig sorba álltak a delikvensek a belvárosban. Nagy kasza volt, értem én, ezt sírják vissza.
De baszki, 25 év telt el azóta!!!
És ugyanúgy sírják vissza a balatoni hekkesek a német turistákat is, pedig azóta már az NDK is megszűnt! Egyszerűen ilyenek az emberek, amit meg tudok érteni, mert én is szeretem az állandóságot, főleg, ha jóm jövedelemmel is párosul. Azonban hiába szeretik az emberek, az ÉLET NEM ILYEN. Az mindig változik, bár lehetnek emberi léptékkel hosszabb időszakok, amelyekben nincs változás. Lehet, hogy sokáig tartott a feudalizmus, és akkor sokáig nem változott semmi. De az is lehet (valószínű), hogy csak innen látjuk olyan egyformának, azon belül is voltak időszakok. A lényeg: az embernek fel kell készülnie erre az életében, és azt kell mondania: eddig kiemelkedően jó volt, köszönöm a szerencsének (vagy Istennek), de ez nem az élet rendes menete, most nem rosszabb lesz, hanem eddig volt túl jó.
Na ez az, mit sosem mondanak az emberek, pedig jó volna egy kis szerénységre és realitásérzékre szert tenniük. Ehelyett kergetik a délibábokat, teljesen feleslegesen.
Mert elhiszem, hogy jó volt Krassó-Szörény főispánjának lenni, meg szemfelszedő kisiparosnak 1984-ben meg a válság előtt ingatlanügynöknek, de az idő kereke sosem fordul meg. Kár délibábokat kergetni.
Arról azonban sosem szabad letenni, hogy dolgozzunk azért, hogy újra jobb legyen! Nekünk vagy az országnak vagy a városunknak. Bár ugyanolyan már sosem lesz semmi, de ugyanolyan jó még lehet.
Akkor egy kis nosztalgiázás a végére: