Nemrég egy ismerősöm ajánlott egy filmet: Almodóvar: A bőr, amelyben élek. (https://port.hu/adatlap/film/tv/a-bor-amelyben-elek-la-piel-que-habito-the-skin-i-live-in/movie-119003)
Ez ihlette alábbi gondolataimat.
Sajnos, mielőtt belekezdenék, ismertetnem kell nagy vonalakban a film történéseit. Ha valaki előtte meg akarja nézni, akkor addig ne olvasson tovább, megéri megnézni.
A lényeg, hogy egy apának meghal a lánya, ami részben annak köszönhető, hogy megerőszakolták. Nem is erőszak volt ez, csupán a véletlenek miatt hiszi így az apa, de ez mindegy is. A lényeg egy nagyon különös, bizarr megoldás: az apa elrabolja, és fokozatosan átműtteti az "erőszakoló" fiút nővé, majd vele pótolja a lánya hiányát, párszor meg is keféli. A fiú egy ideig elfogadja a helyzetet, de a vége az lesz, hogy lelövi az apát. Különös cselekmény.
De van egy kulcsmondat, amit nehezen lehet csak észre venni, de szerintem ez a film lényege. Az átműtést végző orvos csodálkozik, és ezt mondja: érdekes, hogy nem kérte, az ilyen műtéteket hormoninjekcióval szoktuk kezdeni.
Minden művészeti alkotásnak nyilvánvalóan sok értelmezése lehet. Szerintem a film lényege, hogy mitől férfi a férfi? A filmbéli "férfi" már teljesen nőnek néz ki, minden külsődleges jegye megvan, és ennek hatására már úgy is viselkedik, mint egy nő. De a végén mégiscsak megöli a támadót. És nekem ez a válaszom: a férfi lényege az agresszivitás. Nem a jó sporteredmények, a küzdelem, nem a kinézet, hanem a védelmi képesség: meg tudom-e védeni a családomat, a közösségemet. És lehet ad absurdum mellem is, ha hormoninjekcióval nem alakítanak nővé, akkor odabaszok.
Nagyon köszönöm ezt a felismerést, mert azonnal láthatóvá tette a mai világunk legnagyobb rákfenéjét. Az előbbi, agresszivitást dicsérő mondataim hallatán bizonyára sokan megriadnak, nekem is bátorság kellett a kimondásához. És miért? Azért mert így neveltek minket, európaiakat már régóta. A II. vh. óta biztosan: a háború, az agresszió fuj, csúnya, rossz dolog.
OK, a hímek agresszívek. De mire jó ez?
A válasz nagyon egyszerű: ez a tulajdonság vezet a faj életben maradásához. Természetesen a túlzott agresszió káros, ezt tényleg lemérhettük a 2 világháborún. De a hiánya is az. Gondoljunk csak bele, hogy ha az oroszlán területére bemegy mondjuk egy gepárd, akkor az oroszlánszociológusok nyugodtan elkezdhetik, hogy szegény gepárd, neki is kell élnie, lehet, hogy magas és értékes a kultúrája. A hím köszöni szépen, és széttépi.
Ezen a ponton vigyázni kell, mert sokan azt hihetik, hogy ez jó dolog, de erről természetesen szó sincs. Ez nem jó vagy rossz, ez az élet parancsa. Ismerünk olyan keresztény irányzatokat, akik teljesen elvetették az erőszak minden formáját, és szó szerint betartották Jézus parancsait. Természetesen őket csak a történelemkönyvekből ismerhetjük... Az angol és amerikai férfiak nem számolgatták, hogy lehet, hogy a nácizmus nem is olyan rossz dolog, bizonyos dolgokban értékes stb. Kimentek a lövészárokba, oszt jól lelőtték az ellenséget. Vagy a bajonettel a belét kifordították. Sok mindent csináltak, csak egyet nem: nem gondolkodtak, nem filozofáltak.
Persze a társadalmunk nem a puszta erőre épít. Ha kocsival mész, nem az erősebbet engeded el, hanem azt, akinek elsőbbsége van. (Lehet, hogy az araboknál nem így van, de olyan magas szintű technikai társadalmat nem is tudtak létre hozni, mint mi. És nem mi megyünk oda menekültnek, hanem fordítva, úgyhogy akik elkezdenék, hogy nekik is vannak értékeik, annak most agresszíven letépem a fejét :-) ) És jól is van ez így. De ez az úriemberkedés annyira elharapódzott, hogy már az egészséges szint alá esett Európában az agresszió. Ezért van az, hogy nem tudjuk megvédeni magunkat. Nyilván itt most a migráns-nem migráns kérdésről beszélek, és a másság tiszteletéről. Ilyeneket hallunk nap, mint nap, hogy az afrikaiaknak is joguk van az élethez, meg éhen halnak a kisgyerekek stb. Egy egészséges társadalomban ilyenkor azt mondják a hímek, hogy verseny van, basszák meg, tartsa el őket az apjuk. De nem, nálunk az van, hogy szegény édibédi kis fekete kölyök, neki is joga van élni. Elárulom, hogy Hitler meg Sztálin is kis édibédi kölykök voltak.
Az agresszivitást egyébként most elsősorban nem fizikai valójában hiányolom, hanem szellemi viszonylatban. Azt hiszem az előbbi példákban is érződik, hogy nem az utcai véres verekedéseket hiányolom, hanem a védelmi képesség megcsappanását. A muszlimok nem értékesebb kultúra, mint mi. Pont. Ez nem vitatéma, ezen nem gondolkodunk el. Ennyi. Nem sorolunk fel érveket, nem játszunk el a gondolattal, hogy tegyük fel stb. Ebből nyilván következik, hogy egy csomó döntésünknél ez fog vezetni minket, azaz a szellemi agresszivitás.
Egyébként könnyű észrevenni, hogy ez az agresszivitáshiány miből táplálkozik. Ez a dolog a jólét. Ha az oroszlán előtt minden nap két tonna friss hús lenne, akkor lehet, hogy fel sem emelné a seggét, ha bemenne hozzá a gepárd. Jut neki is. De ehhez sokáig fent kellene tartani ezt az állapotot. Persze az oroszlánok akkor sem felejtenének el szaporodni, nem úgy, mint az európai ember.
Láttam még nagyon régen egy jó filmet, amit méltatlanul keveset emlegetnek. Sára Sándor Katonasors c. műve. Ebben van egy jelenet: a katonák a frontról szöknek, már kvára éhesek, és pisztollyal megközelítenek egy ülő nyulat. Mikor az egyik le akarja lőni, a másik pisszent egyet, mire a nyúl elszalad, és ugrik a vacsi. A másik honvéd rákiált, hogy mi a fenét csinált. Mire az első mondja:
-Ülő nyúlra nem lövünk.
Persze megy a káromkodás, hogy mekkora barom vagy stb. Mert a jólétben fogant szabályok, az úriemberi viselkedés csak addig érvényesek, AMÍG JÓLÉT VAN. Utána rohadtul károsak és az életedbe kerülhetnek.
Ha az agresszivitás hiányát tovább boncoljuk, akkor könnyen észrevesszük, hogy (természetesen itt csak a fehér ember kultúrköréről van szó) a férfiak elnőiesedtek, a nők viszont férfiakká váltak. Előbbi jól látható folyamat: nem szabad verekedni, csúnyán beszélni a fiúknak, mindenhonnan a jaj, csak nehogy háború legyen (ami egyébként iszonyatos dolog, de a csendben kihalás vége is iszonyatos lesz, mikor mozgásképtelen nyugdíjasként kibasznak a hóra a vaságyaddal együtt a házadat elfoglaló idegenek). Ez megy a TV-ből, internetről ez ömlik. Fújj katonaság, az édes gyerekeket szeressük, még ha idegenek is. Igen, ez a nők feladata, szeretni, nevelni, óvni. De nem a férfiaké. Teljesen úgy viselkedünk, mint a nők. Egyszerűen nőnek neveltek minket kollektíven.
Bezzeg a nők, akiknek a feladata a lakosság megújítása! Repülőt vezetnek meg egyéb értéktelen dolgot csinálnak, amit a férfiak is el tudnak végezni. Tisztára meghülyült a világ.
Gondolkozzunk el ezen, és csempésszük vissza az életünkbe a szellemi agresszió csíráit. Mert ha nem, akkor úgy járunk, mint a katonasággal kapcsolatos példabeszédben: ha te nem fizeted a hadseregedet, akkor fizetheted a másét.
