Megpróbálom visszafogni magam, hogy nehogy megsértsek valakit e sport hódolói közül. Megígérem, hogy nem fogok durva és trágár szavakat használni, és csak finoman mondom:
a síelés egy kibaszott nagy baromság!
Megpróbálom röviden megindokolni, de mielőtt valaki savanyú a szőlőt kiáltana, el kell keserítenem: egész tűrhetően síelek sajnos.
Két irányból közelítem meg a dolgot: az egyik egy tényszerű dolog, a másik viszont inkább érzelmi, ezzel a felével nem kell mindenkinek egyetértenie.
Szóval a tény: a síelés mérhetetlen pénzpazarlás (MPP).
Felsorolom a felszerelést: síléc, bakancs, síruha, bukósisak, síkesztyű, síszemüveg, síbot, aláöltöző, sísapka, sízokni. Sajnos ezek közül a legkisebb is kell, nem elhagyható. Ha pl. egy picit is esik a hó, esélytelen szemüveg nélkül síelni. Ezt szorozd be öttel, mondjuk háromgyerekes család esetén. És persze majdnem minden évben, mert a gyerekek kinövik ugye. A felnőtteknek 200 ezer per fő (hasra ütés), a gyerekeknek egy picivel olcsóbb, és ők örökölhetik egymástól, csak a legnagyobbnak kell évente venni egy új szettet. :-)) ja, vaxolás, élezés évente-pár évente használattól függően. Esetleg lehet bérelni, de akkor még plusz két kör előtte próbálni menni, utána meg visszavinni, és persze a bérlés elején is oda kell menni a kölcsönzőbe. És az sem ingyenes, mint a fogorvosi ellátás. (Sokan csodálkoznak, mert magán fogorvoshoz járnak, de nálunk ingyenes ez az ellátás.)
OK, van felszerelésünk. De ugye kellene hozzá sípálya is. Ugye tudjuk, hogy kies hazánkat megfosztották igazán magas hegyeitől, tehát irány külföld. És akkor itt jön, aminek kétszer is bedőltem olyan tíz évenként, hogy aszongya most már Szlovákiában is jó pályák vannak, nem olyan, mint a kommunizmusban. Lfszt, ha rövid akarok lenni. Nem, nem lehet összehasonlítani a tót pályákat az osztrákokkal. Ott egybefüggő sípályarendszerek vannak, amelyek több tíz kilométeres hálózatot alkotnak. (Persze ott is be van zárva egy csomó, de még a maradék így is egész jó.) Olaszország is király, pl. Val di Fiemmében már voltam, nagyon minőségi. De maradjuk a sógoroknál, mert máshol sem olcsóbb, csak távolabb van. Tehát szállás kell, enni kell. Igaz, hogy a szállások jók, de nem olcsók. (Még úgy sem, hogy sokukat magyarok üzemeltetik.) Ja, utazás a jó helyekre, Salzburg környékére olyan 550 km x 2 + magyar és osztrák matrica, ami olyan 45 ezer forint. Plusz a magyar biztosítók sikerrel marketingelik, hogy mindenképpen köss biztosítást az útra, ami még 15. Most sem értem, hogy ha az EU-ban az "indokolt" ellátást megállapodás alapján átterhelik a magyar társadalombiztosításra, akkor miért kell ez is, de persze én sem mertem enélkül kimenni. És akkor jön a hideg zuhany: a síbérlet (pl. Bad Hofgastein árai). 57 EUR egy felnőttnek egy napra. Az 20 rugó egy napra! Akkor egy családnak 80 rugó kb. gyerekkedvezményekkel együtt. De persze nagyvonalúak a németek, ha három napra megveszed, akkor kijössz 54,66 euróból naponta :-) (az ár ugyanott megtalálható).
Az öttagú családdal 4 nap kb. 600 ezerbe fájt két éve, persze a felszerelés költsége nélkül. Ja, és én főztem az apartmanban.
Nem is jó kifejezés a mérhetetlen pénzpazarlás. Kb. a dzsentriregényekben olvashattunk hasonlóakról, vagy mikor Csekonics báró telekérte Párizsban a fürdőkádat francia pezsgővel, és behűttetett benne egy palack tokajit. :-) Vödörrel visszük szegény osztrákoknak a pénzünket. És hallom a munkahelyemen, hogy mennek csőstül a kollégák síelni.
Vannak olcsóbb módszerek is. Ilyenek pl. a baromi szuper iskolai sítáborok, ahol sokkal olcsóbban mehet el a kölyök, igaz, az nem családi esemény már. Vagy kompromisszumot kötünk a minőség tekintetében, és elég, hogy mondjam, Tesco gazdaságos pályára megyünk. Persze az sincs ingyen.
Szerintem nem vita tárgya, hogy a síelés irgalmatlan pénzköltés. A kérdés már csak az (és itt jön a szubjektív része), hogy
megéri-e?
Az önáltatás egyik eleme, hogy a természetben vagy. Azon kívül, hogy az emberek nagy része a hüttében alkoholizál (ahol döbbenetes módon az idióta osztrákok csak pár hónapja tiltották be a dohányzást (!!!!), és vágni lehetett a füstöt), nagyobb a népsűrűség, mint a Váci utcában, és közben minőségi német/szlovák zenére lehet mozogni. Nem, nem a természetben vagy, hanem városi környezetben.
De legalább sportolsz. Ez igaz, de ha este tök ingyen futsz a lakóhelyeden, vagy elmész hétvégente túrázni, az is sport. És abból egészségvédelmi szerepe úgyis csak a rendszeresnek van, tehát nem oszt, nem szoroz, ha egy évben elmész pár napot síelni. Önbecsapás
Viszont rengeteg ismerősöm kiváló térdszalagszakadásokkal, lábtörésekkel tér haza. Köztük évtizedekig (!!!) elhúzódó sérülésekkel. A legalattomosabb az, ha nem akadályoz a mindennapi életben, mert akkor nem műtteted meg, és szép lassan elkopik a porc a térdedben, az meg nem nő vissza magától.
Jön még az az érv, hogy ő ezt szereti, ezért megéri neki. Ez még igaz is lehet, de nem tudni, hogy mekkora faktor ebben a környezet nyomása, a konformizmus, hogy elmondhatod a kollégáknak, hogy te hol voltál, és mennyi a valós kedvelés.
Nekem személyesen hihetetlenül monoton, hogy majdnem ugyanazokon a pályákon naponta n-szer lecsúszok. Hű de jó a száguldás! Akkor vegyél motort vagy motorcsónakot, az száguldás. (Azt, hogy utálom a hideget már meg sem említem, az már tényleg csak személyes tényező.)
Nálam a mérleg nagyon negatív, a kevés jó dolog nem tudja ellensúlyozni a sok rosszat. Különösen két erkölcsi aggályom van még ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy az ország nem olyan gazdag, ezért külföldön elkölteni ilyen mennyiségű pénzt zavar engem, nem vall patrióta gondolkodásra. A másikat mondhatnám a józanság hiányának is: miért nem olyat csinál az emberek többsége, ami a környezetében megtalálható? Ez a kivagyiság a természet megerőszakolása, a mindent uralni vágyás.Ha nincsenek hegyeink, akkor miért éppen azt szeretnénk csinálni, amihez az kell?? Azt szoktam mondani, hogy olyan ez, mintha az lenne a finn lakosság érzékelhető részének a heppje, hogy gyümölcspálinkát főz otthon. Oszt ha nincs gyümölcs, akkor Magyarországról importálnak. Ekkor megkérdezném tőlük: csókolom, miért nem füstölt halat tetszenek készíteni?
Arra biztatok mindenkit, hogy rázza le a rá kényszerített igát, ne engedelmeskedjen a multicégek szirénhangjainak, azt csinálja, amit igazán a szíve mélyén szeret, és ne azt, mait mások kényszerítenek (persze finom eszközökkel) rá. És mindenkinek mondja el hogy ne menjen síelni. Szerencsére itthon már sikerült ezt megvalósítanom, mondjuk sok évbe telt.
Egy fájdalmas pontja van, hogy a barátokkal nem megyünk közösen főzni, beszélgetni, de szerencsére minden évben elmegyünk Magyarországon egy-egy helyre nyáron, anélkül, hogy az osztrákoknak "leadóznánk" az őket megillető részt.
Légy szabad, gondolkodj szabadon, ne fogadd el a rád kényszerített normákat!