Sok minden elhangzott itt a múltkori cikkem után a hozzászólások között.Ezek közül felbukkant egy érdekes téma, a devizahitelezés. Makacs állítás, hogy a bankok valójában forinthitelt adtak, csak jól átverték az embereket, így az árfolyamemelkedésen jó nagyot kaszáltak. Vizsgáljuk meg közelebbről a kérdést!
A szkeptikusok csak legyinteni fognak, hogy a Wikipedia is deviza alapú hitelezésnek minősíti a 2009 előtti magyar folyamatokat.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Deviza_alap%C3%BA_hitel
Akkor nézzük a Kúria döntéseit:
Kiemelném ezt a mondatot:
„A deviza alapú hitel -, kölcsön és pénzügyi lízingszerződések minden vitán felül devizaszerződések.”
"Többen vitatták a devizahitelek jogszerűségét amiatt, hogy nem állt mögötte devizaforrás. Ez azonban teljesen lényegtelen kérdés abból a szempontból, hogy devizahitel vagy forinthitel-e a deviza alapú hitelszerződés."
Tehát jogilag mindegy, hogy mi állt mögötte, hiszen a szerződésben nem volt szó róla, hogy a bank honnan szedi a devizát. Elvileg tehát lehetett volna forint is. De:
"A szerződések mögött általában azonban volt devizaforrás, ezt bizonyítja az is, hogy a törvény által előírt kedvezményes végtörlesztés lebonyolítása érdekében az MNB napi árfolyamon rendkívüli devizaforrást nyújtott a bankoknak. Annak ellenére, hogy az ügyfelek a kedvezményes végtörlesztést forintban fizették meg, a bankoknak nagy mennyiségű devizát kellett vásárolniuk a jegybanktól az ügyfelek számára azért, hogy a végtörlesztett hiteleiket el tudják számolni. Ha nem állt volna devizaforrás a hitelek mögött, a bankok "beérték" volna az ügyfelek forintjával is, nem kellett volna a jegybanknál átváltaniuk."
Ha még ez sem győzi meg a hitetlenkedőket, akkor mondanék két érvet, hogy igenis nem forinthitelekről beszélünk.
Akkoriban a forint alapú hitel kamata rohadt sok volt, a CHF-é meg 8% körüli. A bankok nyilván ezt nem ennyiért kapták, de a svájci frank kamata a bankoknak is sokkal kevesebb volt, mint a forinté. Hülye lenne egy ember forintban mondjuk 8%-ért hitelt nyújtani, mikor neki többet kell fizetnie érte. Már ebből is nyilvánvalóan következik, hogy a devizahitelek CHF alapúak voltak. A bankok felvették svájci frankban, odaadták neked, közben minden fizetési tranzakciónál átváltották neked.
Egy másik érv. Ha a bank a svájci frank árfolyamán akart volna hasznot szerezni, akkor neki ahhoz nem kellett volna lakáshitel! Mindenféle ördögi fogadást lehet kötni mindenféle árfolyamra a treasury rendszerekben: touch rebate, accrual, vanilla option, double barrier fxd stb. stb. Egy csomó faszság van. A touchnál például megmondhatod (nem vagyok benne profi), hogy egy deviza alulról eléri-e az időszak alatt az előre meghatározott határértéket. Ha igen, akkor kapsz egy rakat lóvét. Ha egy bank azt sejtette, hogy a frank árfolyama nagyon fel fog menni, akkor neki egy darab lakáshitelt sem kellett volna kiközvetítenie. Csak köt egy csomó ilyen hülye tranzakciót, és vár arra, hogy felmenjen az árfolyam, és akkor bezsebeli a lóvét. De a bankok nem akartak devizakockázatot hordozni, mert tudták, hogy az milyen veszélyes üzem. Az a spekulánsok területe. Ezért tényleg lefedezték az ügyleteiket idegen devizában.
Szerintem két jó érvet is mondtam amellett, hogy a devizahitelek egyáltalán nem forinthitelek voltak. Ha valaki ezek után sem fogadja el, akkor nem tudok mit hozzátenni.
A CHR árfolyamemelkedésén nem az kaszált, aki devizahitelt közvetített, hanem az, akinek a svájci frank a tulajdonában volt. Pl. a svájci lakosság, a svájci bankok, meg aki abban tartotta a pénzét. Na ők nagyot akasztottak az egészen.
Azonban.
A bankok rohadt, mocskos, szemét bunkók voltak (mily meglepő :-) ). Nem ott akasztottak, ahol sokan gondolják. A nagy szemétségek a következők voltak:
1. Devizaváltás
Általában elég vastagon fogott a ceruzájuk, mikor a folyósított hitelt odaadták neked vagy te törlesztetted. Ha megnézzük a mai napon a jó budapesti valutaváltók és a bankok árfolyamát, akkor hatalmas árrésre bukkanhatunk.
2. Jutalékok
Rengeteg jutalékot, rejtett költséget beletettek az ügyletekbe. Sok ismerősöm, aki felvette akkoriban ezeket a hiteleket, nem besétált a bankba, hanem egy ismerőse mondta neki, hogy Jucika el tudja intézni a hitelt, megadom a számát. Aztán Jucika elég pofátlan összegekért megcsinálta azt, amit te is megtehettél volna: az összegyűjtött papírköteget bevitte a bankba. De volt miből, hiszen ingyen állt a pénz a házhoz. :-)
2. Kamatmarzs
Talán ez volt a legpofátlanabb nyúlásuk. Az igaz, hogy a forinthitel akkoriban 20% körül mehetett, amire ők talán 12% körül szerezhettek forrást az MNB-nél (ezeket most fejből írom, szerintem jók az adatok, de le kéne ellenőrizni majd). A CHF hitelt meg 8%-on adták, és ők meg szerintem 0%-nál nem sokkal többért kapták. Nyugaton sehol sem dolgoznak ekkora marzzsal, de a fejletlen magyar pusztán, és teljesen tájékozatlan ügyfelekkel ezt is meg tudták tenni.
3. Válság utáni kamatemelés
Mikor beütött a válság, hamar látták, hogy ebből baj lesz. Így mikor még jobban leesett a CHF kamata, akkor hirtelen a szerződéses lehetőségeiknek megfelelően KAMATOT EMELTEK az ügyfeleknek a válságra hivatkozva! :-)))))) A pofátlanság teteje.
Hogy mekkora kasza volt ez nekik, álljon itt egy történet, amely egy jó barátommal történt meg akkoriban. Bement a bankhoz, és kért FORINTHITELT. A lakását már eladta, a vételi szerződés az új (használt) ingatlanra megvolt, már mindenki hónapok óta arra várt, hogy léphessen. De nem. A végén már naponta járt be. Akkor egyszer az egyik maca azt súgta neki: kérje euróban. Mi tesz Isten? Pár napra rá megkapta a hitelt. :-(
Erre még visszatérek, de az látszik, hogy nagyon jó biznisz volt ez nekik. (De még egyszer: nem azért, mert forinthitelt adtak valójában.)
Költségmegosztás
A végtörlesztéssel nagyjából véget ért ez a rémálom Magyarországon. Az irgalmatlan költségeket három részre osztották, és minden fél hozzátette a magáét. Majd látni fogjuk, hogy jogos, mert mindegyik fél fasz volt ebben a történetben.
A bíróság végül a bankok utólagos kamatemelését és az óriási átváltási költségeket tisztességtelennek ítélte, így azokat a bankok elbukták. Meg persze megkapták a nyakukba a bankadót. Az állam egy trükkös hétvégi megoldással egy nap alatt biztosította a devizafedezetet a végtörlesztéshez, plusz egy csomó más költséggel ő is beszállt (Nemzeti Eszközkezelő stb.). A bíróság azonban nem nyilvánította érvénytelennek alapjaiban a szerződéseket, így az embereknek állni kellett az árfolyamemelkedésből rájuk rakódó terheket. Mindenki szívott, ha nem is egyenlően.
Ki volt a hibás?
Mindenki.
Az emberek, mert csak a havi törlesztőösszeget nézték. Semmilyen pénzügyi ismerettel nem rendelkeztek, ennek ellenére aláírtak egy általuk teljesen átláthatatlan szerződést. A régi, jó konformizmus itt is bejátszott: nem lehet baj belőle, ha mindenki ezt csinálja. (Annyiban igaz volt, hogy végül az állam tényleg azért segített, mert sokan benne voltak. Mégis csak jó a nyájjal menni. :-) )
A bankok, mert nekik magas fokú pénzügyi ismereteik voltak. Ők tudták, hogy ebből baj lesz, de a kapzsiság nem engedte nekik, hogy mást cselekedjenek. Ha valakinek a lelkiismerete feltámadt volna, azonnal kirúgják, hiszen óriási profittól esett volna el a cég.
A legnagyobb hibás azonban az állam (akik egész nap nem csináltak semmit, meg hazudtak reggel, éjjel meg este. :-))) Az eredeti mondás úgy hangzott, hogy hazudtunk reggel, délben meg este (56-ban a rádióban hangzott el), de az elmeroggyant Ferinek a prímszámok, a rendszeres bérmálkozás és a kígyók előtt már ennek a megjegyzésére sem volt szellemi kapacitása, így lett a délbenből éjjel :-)))))) ).
A rossz szándék megvolt bennük, annyi bizonyos. Ugyanis az "elkúrt" költségvetés miatt óriási volt a jegybanki alapkamat, így meg nem ment volna a gazdaság, és az emberek szarul érezték volna magukat. Ezért engedték az alacsonyabb kamatú devizahitelezést, hadd legyen jókedve a magyaroknak! Tudták, hogy óriási gáz lesz még ebből, de leszarták, ahogy a többi dolgot is. Ne feledjük, hogy kétszer már óriásit bukott az ország a devizahitelek miatt. A magyar államadósságot az MNB akkori aranykezű zsenijei, élükön Fekete Jánossal kétszer váltották át azért, hogy kisebb kamatokat kelljen fizetnünk. Egyszer nem tudom mibe, utána meg jenbe. Mindegyik eset után hirtelen óriásit ugrott az adott deviza árfolyama (nem véletlenül volt kisebb a kamata!). És ezt mindenki tudta a komcsi oldalon, mert ők voltak ott akkor is. Ausztriában is elterjedt a svájci frank alapú hitelezés akkoriban, mert jóval alacsonyabb volt a kamata, mint az eurónak, de ott időben megálljt parancsoltak. Nálunk is eredményesen (ahogy Matolcsyék) az állam tilthatta volna meg a devizahitelezést. De igazi rövidlátó módon csak azt nézték, hogy nehogy elbukják a választást.
Végül egy jó kérdés:
Ki járt jól?
Az állam és az emberek nem. Ez egyértelmű. Sokan azt mondják, hogy a bankok. Nem számoltam ki, de nagy esély van rá, hogy ők sem jártak jól. A bank mint intézmény az utólagos kúriai döntéssel visszamenőleg jelentősen lecsökkentette a régen még nagynak tűnő hasznot. A jelzálog alá vett ingatlanok értéke hirtelen annyira leesett, hogy nem fedezte a kiadott hitelek értékét. (Ez szépen minősíti a bankok szakmai hozzáértését egyébként. Mentek előre, mint az ökör gondolkodás nélkül.) Rengeteg veszteségük akadt utólag, úgyhogy szerintem ők is a vesztesek között vannak. (Főleg erkölcsileg.)
Igazából két csoport járt jól az egésszel. Az egyik a banki dolgozók, akik felmarták a nagy jutalmakat akár üzletkötői, akár igazgatói szinten. Ők évekig jól éltek ebből. A másik az MSZP és SZDSZ vezetése, akik egy kicsit talán így tudták a népnek a jólét és növekedés porát hinteni a szemébe.
Nyilván költői a kérdés: ennyiért vajon megérte?
