Sok családban, mikor a gyerekek elkezdenek cserepedni ( :-) Medgyessy után szabadon), felmerül ez a kérdés. És nem egyszerű a válasz. Minden gyereknek más a személyisége örökletesen, nem lehet egyenválaszt adni, és a tét nagy. Megpróbálok pár nagyon általános elvet leírni, amit én adtam a lányoknak. Sajátos szempontrendszerű, elismerem.
Van egy kedves ismerősöm, aki óvónő elég régóta. Ő mondta, hogy az óvodában megmondja mindenkiről, hogy mi lesz a foglalkozása. Van olyan gyerek, aki fúr-farag játék közben, más mást csinál. Bár egy kicsit túlzásnak érzem az állítását, abban biztos vagyok, hogy mindenkinek van egy beállítottsága. Van, aki egyszerűen megőrül a gépekért. Egyszer keresztapán hozott egy nagyon érdekes alakú zsebrádiót, amilyet még az életemben nem láttam. Megkérdetem tőle, hogy nálam maradhat-e egy ideig? Mire apám:
-Te büdös kölök! Szét ne szereld!
-Á, dehogy, megígérem.
Sajnos pár nap múlva sehogyan sem tudtam összeszerelni, de azért nagyobb büntetést nem kaptam. :-) Pici koromban "szétszereltem" a csigákat az udvaron, megnézni hogyan működik. A TV-szerelő hihetetlen érdekes elektroncsöveket szedett ki a TV-hátuljából. Olyan 6-8 éves lehettem. Pár nap múlva, mikor már egy ideje csendben voltam, anyámnak feltűnt (mindig fel kell, hogy tűnjön, mikor a gyerek csendben van :-) ), és bejött a szobába. A TV hátlapja leszerelve, én meg piszkálom az elektroncsöveket. Nagyon megijedt. :-) Azt nem tudta, hogy előtte a TV-szerelő kiokított, hogy szerelés előtt ki kell húzni a gépet a konnektorból, és a kondenzátorban még ilyenkor is van töltés, oda ne nyúljak. :-)
Szóval tényleg benne van az emberben egy érdeklődési irányvonal. Nagyon csodálkoztam, mikor egy férfi ismerősöm mesélte, hogy gyerekkorában mennyire szerette a festményeket. :-)))))) Hát én észre sem vettem soha őket. Persze ő most szobrász.
Az első tanács, hogy mindenképpen olyan szakmát kell választani, ami a gyerek személyiségéhez illeszkedik. Mondjuk, ha engem elküldtek volna balettintézetbe vagy rajztanárnak (:-))))))) ), azt nem biztos, hogy túléltem volna. :-) Persze rengeteg szakma van egy érdeklődési körön belül is, azok közül lehet válogatni, de semmiképp se javasoljunk ettől eltérő irányt. Ha valaki a hétköznapi életben is szótlan, befelé forduló, semmiképp se küldjük ügyvédnek. Ha nem szereti a matematikát, akkor akármilyen népszerű is a programozás manapság, ne erőltessük, mert nem lesz benne jó, és nem fogja szeretni.
A következő fontos tanácsom az, hogy olyan szakmát válasszon, ahol hétköznap délelőtt kezdődik a munkanap.
Ez most meglepő lehet, de rengeteg embert ismerek, akiknek nem ilyen a foglalkozásuk. Családi életük az nincs. És bár itt férfiakról is beszélek, mert apaként is rossz az, ha nem sűrűn látod a gyerekedet, de nőként pedig egyenesen katasztrófa. Egy, a településünkön híres vendéglátós tartott egy előadást a vállalkozói klub keretében. Ő mesélte, hogy náluk mindenki vendéglátós a családban, kivéve a férjét. Ha jön az újév, előveszik a naptárat, és megnézik, hogy mikor van többnapos ünnep. Mert ugye akkor dolgozniuk kell. Erre szokta mondogatni a férje, hogy "a fordított élet". Tök jó, hogy a gyerek délelőtt iskolában van, de mikor hazamegy, nincs otthon az anyja (vagy senki). Ja, és még szombaton és vasárnap is szabad a gyerek, de a szülő nem. Menj el vele állatkertbe, ha tudsz! Ünnepeld meg a nagyszülőkkel, a családdal közösen a születésnapját! Mesélj neki este lefekvéskor! Cégünknél az egyik titkárnő férje egy nagymenő étterem gazdasági vezetője volt. Tehát ő közvetlenül nem az étteremben dolgozott. De sohasem volt otthon. Én nem éltem ilyen családban, de szerintem ezt nagyon megviselheti a kapcsolatokat. És nem csak a kereskedelem és vendéglátás tartozik ide, hanem a művészet, az egészségügy is. Orvos ismerősöm rengeteget dolgozik, van, amikor ügyeletben. A hegedűtanár otthon van egész délelőtt, de mikor hazaér a gyereke, akkor megy dolgozni. A néptáncos ismerőseim esténként lépnek fel. Főleg szombat esténként.
Külön súlyosbító tényező az éjszakai munkavégzés. Kutatások igazolják, hogy aki így dolgozik öt évet, annál már kimutatható az egészségkárosodás. A kialvatlanság sokszor okoz cukorbetegséget például, de ez csak egy a sorban.
Tudom, hogy ezekre a szakmákra is szüksége van a társadalomnak, azaz van rájuk igény. Csak az a kérdés, hogy nekünk szükségünk van-e rá? Ha lehet, akkor gyerekeinket finoman tájékoztassuk ezekről a tényekről.
Következő szempont, hogy az életedben milyen hosszan tudod ezt a szakmát művelni. A legjobb példája ennek a focista, de mondjuk a néptáncosok is ide tartoznak. Nagyon jó lehet, hogy ha valamit magas szinten űzöl, aztán 35 évesen azt mondják, hogy OK, szuper voltál, akkor most már mehetsz, ahová tudsz. Siránkozott is az egyik táncos, hogy "miért nem zenésznek mentem?". Hát igen, hegedülni lehet 60 évesen is, de táncolni már nem nagyon. Az öreg focista is elmehet edzőnek (ha közben az iskolákat elvégezte), de csak a kis hányaduk. Volt két osztálytársam középiskolában, akik sosem jártak be órákra, mert edzésre mentek mindig. Kettesekkel elvégezték valahogy az iskolát. Óriási tehetségek voltak. (Vidéki nagyvárosi szinten.) Az egyik játszott a Honvédban fél órát, a másik sosem. Nemrég kapus volt a negyedosztályban. Ha elmegy villanyszerelőnek, akkor most lehetne egy jól menő vállalkozása 2-3 emberrel. És mikor jól megy, akkor nem mondják neki 35 évesen, hogy viszlát.
Még egy utolsó szempontot ajánlanék.
Olyan foglalkozást keressünk, amire van tömeges igény. Ez azért kényelmes, mert egyszerűen nagyobb esély van rá, hogy meg tudunk belőle élni. Mondok egy példát: van egy ismerősöm, aki ipari formatervező. Nagyon büszke rá, hogy egyszer tervezett egy benzines kannát az Agipnak. Tudom, hogy nehéz jónak lenni, sok tudás, gyakorlás van mögötte. De egyszerűen nincs akkora igény rá, mint amennyi ilyen tudású ember van az országban. Komolyzenész távoli ismerős valamilyen más foglalkozást keresett. Megunta, hogy hiába tanult évtizedes léptékben, a zenekarokban be vannak betonozva az emberek, és nem engedik el a jó kis állásukat. Persze itt is beüthet a siker: népszerű leszel a szakmádban, és mindenki veled fog terveztetni. De marad még ezer, akinek meg nincs munkája évtizedeken át. Ha kiszámoljuk az átlagjövedelmüket, akkor nagyon rossz értéket fogunk kapni. Természetesen mindenki szeme előtt Ronaldo fizetése lebeg, de ő egy darab, és jut rá 5 db BL-es jó játékos, 20 db BL-es szintű közepes,100 db NB1-es, 10000 db NB4-es. Ha átlagot számítunk a fizetésekből a korábban említett villanyszerelőknek lehet, hogy jobb érték jön ki. Szóval nagy a nyereség és kicsi a valószínűség. Lehet próbálkozni, de évekig munka nélkül lenni elég demoralizáló.
Felsoroltam az előbbiekben néhány általános szempontot, amire esetleg kevesek gondolnak és újdonságnak hat. Remélem, ezzel tudtam valamit segíteni, de természetesen ettől még ez a folyamat nagyon nehéz lesz továbbra is. El lehet rontani, és lehet jól választani.
Sok szerencsét!
