Egy tegnapi blogbejegyzés eléggé felkavart. Aki még nem olvasta el, kérem, hogy tegye meg. A végén levonjuk az általános következtetést az életről, a világ természetéről, de előtte a jó :-) hangulat megteremtése miatt próbáljuk elolvasni:
https://prehryfarkas.blog.hu/2021/02/05/https_prehryfarkas_blog_hu_9999_12_31_sz-
Ami jó, hogy egy ottani magyar, a SAJÁT tapasztalatait írja le. Nem arról van szó tehát, hogy egy amerikai jobboldali vagy bármilyen szervezet brosúrájából (ezt se sikerült leírnom magamtól helyesen, egy s, hosszú ú. Ez van, ha idegen szavakat használunk. :-) ) tájékozódunk.
Elképesztő az ottani társadalmi környezet: közelít a magyar ötvenes évekhez. A szülők gyakorlatilag ugyanúgy csak a hálószobák mélyén suttogva beszélhetik meg a hivatalostól eltérő véleményüket. A gyereknek nem merik elmondani, mert az neki és nekik is árthat a kapcsolataikban: az élettől elrugaszkodott BAROMSÁGOKBAN kell hinniük. Ez utóbbi a kommunizmusban azt jelentette, hogy el kell hinni, hogy az egyén nem vállalkozhat, akkor lesz mindenkinek jó, ha állami bürokraták döntenek mindenről, hinni kell a békeharcban :-) stb. stb., Ismerjük mindet. Ott meg az ember 77 nemében kell hinni meg abban, hogy a fehér emberek jogai nem fontosak annyira, mint a 13% feketéé. Nyilván nem mindenki ismeri a pontos számot, és megdöbben, mikor meghallja. Igen, 13% miatt áll a bál az USÁ-ban. Ez a bolsevizmus, mikor a kisebbség uralkodik a többségen. Ha még hozzáteszem, hogy az amerikai (a bejegyzésben az USA-beli szinonimájaként használom) fehérek mediánvagyona 44 millió dollár, a feketéké meg 3,9, akkor hamar rájövünk, hogy itt is a sima kommunizmus van kibontakozóban, azaz a lényeg: elvenni a gazdagok vagyonát.
De nézzük a cikkből elénk táruló képet: az amerikaiak KÖPNEK MINDENRE, amit évtizedeken nekünk marketingeltek a szabadságról. Pl. az ártatlanság vélelme. Ja, az nem számít, ha meetoozni akarsz, akkor elég a feljelentés, már visznek is a Lubjankára. A legdurvább, hogy panaszkodik sok fiatal a neten, hogy ha kimennek Amerikába, nem ihatnak meg egy rohadt pohár sört, mert még csak húszévesek :-)))), de nemváltoztató műtétet szülői beleegyezés nélkül elvégeztethetnek tízévesek. Persze ott van a híres szólásszabadság, ami a régi viccet juttatja az eszembe, hogy szabad országban szabad ember szabad akaratából azt tesz és azt mond, amit szabad.
De ez a téma csak kiváltotta az agyamban azt, amiről már régen akartam írni. A gondolatom megértéséhez vázoljuk fel, hogy pl. ez a genderőrület hogyan kezdődött nyugaton. Először elkezdték hirdetni, hogy elnyomják szegény buzikat. Persze nem kell őket szeretni, de ez elnyomás. Aztán kivették a pszichológiai betegségek közül, aztán sírós filmeket készítettek róla. Ahogy Hofi mondta: nekem mindegy, hogy mit csinálnak, csak ne legyen kötelező. Akkor még nevettünk.
OK, akkor nézzünk egy másik érdekes ügyet, a válást! Emlékszem, hogy a múlt század végén (én még a XX.-ban születtem, :-), nekem az előző az előző) óriási kampányok voltak, hogy a férfiak verik a nőket, és szegények nem tudnak mit csinálni, tűrniük kell. Persze itt is szipogós, sírós regényeket írtak, amikben szemléletessé tették ezt a szenvedést. Aztán megengedték a válást. És mi lett a vége? Magyarországon szinte minden esetben a gyereket a nők kapják válás esetén (majdnem automatikus ez), így az egyetlen igazi korlátja a válásnak megszűnt. Így ha megunja a nő a férjét, akkor elsétál a gyerekével és a vagyonával együtt.
Abortusz: szegény gyerekek, akik megszületnek, és sanyarú lenne a sorsuk, ne szenvedjenek egész életükben, szociális okokból engedjük meg. Eredmény: fogamzásgátlás helyett éves rendszerességű abortuszok.
Kommunizmus: milyen jó, segítsük meg a szegényeket, nyomorognak, mások meg dőzsölnek, nem igazságos ez így. Eredmény: mindenki (majdnem) éhen hal.
Afrika: segítsük meg az éhező gyerekeket. Eredmény: országok Afrikában nagyobb lakossággal, mint amit el tud tartani az adott terült. Jobban nem élnek, de már többen vannak.
Nők munkavállalása: ne csak a férfiak kiváltsága legyen a munka, a nő dolgozhasson, ha akar! Eredmény: a nők nem dönthetik el, hogy gyerekek nevelésével foglalkozzanak vagy mással, mert úgy van kialakítva a bérstruktúra, hogy kötelező lett dolgozniuk (nagy részüknek).
Környezetvédelem: ha az ember kipusztítja az állatvilágot meg a környezetét, akkor ő is el fog pusztulni. Ezért kell védeni a természetet. Eredmény: állatok jogainak önmagáért való védelme, inkább az emberek haljanak meg, mint a cuki kutyusok, egy fa kivágása bűncselekmény, rovarevés népszerűsítése, majd kötelezővé tétele. (Még nem látjuk, de majd ez is eljön. Vagy gondoljunk a pécsi állatkertből elszabadult nagymacskára, amit lelőtt az igazgató, meg akarták lincselni az állat védők. (szándékosan külön írva))
Demokrácia: az emberek szabadon választhassák meg a kormányokat. Eredmény: a sajtó tulajdonosai szabadon választhassák meg a kormányokat.
A ráció diadala: nem szabad hitek alapján dönteni semmiről, csakis a nagybetűs tudomány lehet mindenhol a vezérlőelv. Eredmény: a 77. nem is a ráció diadalának bizonyítéka, teljesen természettudományos alapokon. És a népcsoportok IQ szintjéről is szabadon lehet beszélni, hiszen tudományosan mérhető.
Alkoholfogyasztás betiltása: az embereket leállatiasítja, tökreteszi a családokat, tiltsuk be. Eredmény: maffia megerősödése.
Nők bántalmazás elleni védelme: ne lehessen szegény, gyenge nőket szexuálisan zaklatni. Eredmény: a fenti cikkben szerepel, hogy nem mernek már fiúk lányok után járni, mert rohadtul megégethetik magukat. (Lehet, hogy ez volt a cél? )
Folytassam még? Pedig még ezer ilyen példa van. De most vegyünk kettőt, ami még nem valósult meg a "szép" álmokból.
Gyermek nemének megválasztása: azok a szülők, akik próbálkoznak, és már sokadik kísérletre ugyanolyan nemű gyerekeik születnek, választhassák meg a születendő gyermek nemét. (Az orvosok gondolom már nagyon korai szakaszban ki tudnák válogatni az embriók szintjén, hogy melyik milyen nemű, és a "jót" hagynák meg.) Milyen szép elv. Eredménye lenne: na vajon, melyik nemű gyerekből születne több? Igen, fiúból. És az a homokozóban nagyon jó tud ám lenni, ha sok fiúcska van.
Eutanázia: szegény haldokló beteg bácsi, meg kell szabadítani a szenvedéseitől. Eredmény: még nem ismerjük, de elképzelni sem tudjuk ezek után, hogy mi kerekedik belőle. Gondolom, megölik azokat a szülőket, akiktől nagy örökség várható. Ezt is biztosan ki fogják forgatni.
Ez a sok baromság még leírva is agykárosodást okoz. Akkor foglaljuk össze: mi a közös bennük, mi a tanulság? Könnyen látható, hogy ezek olyan mesterségesen kitalált elvek, amelyek rohadtul jól hangzanak elsőre, le lehet törölni miattuk a könnyeinket zsepivel és szipogni, mint az Izaurán. Aztán eltelik egy jó idő, ÉS TELJESEN MÁSRA LESZNEK JÓK, MINT AMIRE MI MEGENGEDTÜK ŐKET. Szörnyek, amelyek önálló életre kelnek. Első tanulság tehát, hogy ne dőljünk be ezeknek, és már az elején dobjuk el a zsebkendőt, és keményítsük meg szívünket (ahogy a fáraóét Isten), és hessegessük el magunktól ezeket a gondolatokat: a romlást szolgálják. Az ember gondolkodó lény, és igenis az agyával kell gondolkoznia, nem szabad ezeket a jól hangzó mérgeket lágyszívűségből támogatni. És ami még nincs bevezetve (eutanázia, Isztambuli egyezmény, buziházasság), nem szabad támogatni. Nem sok múlik rajtunk, de legalább tudjuk a helyes utat, ez az első lépés. Persze jó kérdés, hogy ezeket jószívűségből találták ki, csak elszabadultak, vagy már eleve ártó szándékkal készültek? Erre én sem tudom a választ. Túl sok értelmet feltételezne ezt tudatos tevékenységnek tekinteni, de ki tudja?
Egy másik nagy tanulság az, hogy az emberiség csak a technikai tudományokban fejlődött ez idáig: feltaláltuk a gőzgépet, a számítógépet,az antibiotikumokat, megismertük a DNS-t, a rádiót stb. Azonban szellemi értelemben semmit sem lépett előre a kialakulása óta a homo sapiens: ugyanolyan kapzsi, rövidlátó, ugyanolyan hibái vannak, mint az ősembernek. Mondhatnánk, hogy a természettudósok okosak, a társadalomtudósok meg hülyék. De ez így nem lenne igaz. Talán az a helyzet, hogy az előbbieknek van ráhatásuk a világra, utóbbiaknak meg nincs. Az ugyanis olyan érdekek mentén mozog, amit ember nem befolyásolhat. Ezek a sorok is fölöslegesek, ha így van, de azért bizakodjunk, hátha megérint egy-két embert. És az fontos, hogy az igazságot, ha páran is, de ismerjék.
És akkor egy gondolat az elitekről. Régen, mikor még az egyház és a királyok vezették az országokat és bennük a lakosokat, akkor is előfordult tudatlanságból, rosszindulatból, hogy rosszul döntöttek egy-egy kérdésben, elindítottak egy háborút, ami nagy kárt okozott. De olyanra nem hiszem, hogy volt példa, a saját lakosaikat szándékosan akarták volna tökre tenni. A jelenlegi nyugati elit (és a XX. században máshol is így volt, pl. Kína) a saját lakosságát akarja elpusztítani, de minimum akadályozni az életben. Azt szeretné, hogy ne szülessenek gyerekek (csak más kultúrákban), ne legyen termelés a CO2 miatt (csak más országokban), ne legyenek hősök (csak másoknak lehessen). Milyen elit az ilyen? Ilyenre nem hiszem, hogy volt példa régebben.
És akkor még egy, befejező gondolat. Az előbb említett Kínában legalább harmincmillió ember éhen halt Mao vezetése alatt az elhibázott elmebeteg döntések miatt. És mostanra megerősödtek, és nagyon erősek lélekben. Ők a XX. század elején lettek gyengék. USA akkor lett erős, és most hullik szét (egyelőre csak lélekben). Lehetséges, hogy a világon ez a körforgás nullaösszegű: csak akkor lehet jólét, ha azt mások szenvedése váltja meg? Ők akkor élhettek jól, mikor mi a kommunizmusban senyvedtünk? A fene se tudja a választ, nem kéne ilyen bonyolult kérdésekkel foglalkoznom. :-) De azért egy továbbgondolást megér.
A lényeg, hogy mindig gyanakodjunk, ha jól hangzó társadalomátalakítási ötleteket tálalnak elénk! A végén úgyis rosszul fogunk járni.