Sanyi bácsi már régebben meghalt, és jóval idősebb volt nálam. Rendesen benne volt a rendszerben mint TSZ-jogász és vadász. De rendes református családból származott, utálta is a kommunistákat. Persze mindig próbáltam magamban mérlegelni, hogy ez biztosan így volt-e ilyen beágyazódással, de arra jutottam apró jelekből, hogy igen. Természetesen, mivel ő a sűrűjében volt (állítólag Brezsnyev magyarországi látogatásakor az ő tészüket mutatták meg neki), tudott rengeteg történetet, amiken szintén tűnődtem, hogy nem kamusztorik-e, de sosem bukott le következetlenséggel és nagyotmondással, így itt is hittem neki. Leírok pár történetet, amelyek hűen mutatják, hogy milyen volt a kommunizmus és a rendszer hétköznapjai. Sajnos a sok mindent elfelejtettem, csak ezek maradtak meg.
Az ő apja alföldi paraszt volt, a gazdagabb fajtából. Hárman összefogtak a faluban, és vettek egy kis traktort. Tulajdonképpen alakítottak egy termelőszövetkezetet. Természetesen ezt még a háború előtt. Annyi volt a szabály, hogy mindig teli tankkal kellett átadni a többieknek. A háború után jött az egyik helyi kommunista, és kérlelte, hogy nagyon kellene a gép, adják már kölcsön, mert nagy bajban vannak stb. Gondolom nem mertek akkor már nemet mondani neki, úgyhogy kölcsönadták, de még utána szóltak:
-Tudja, teli tankkal!
Mikor már nekik is kellett volna a gép, érte mentek, és kérdezték, hogy miért nem hozta már vissza, de az csak annyit felelt, hogy a büdös kulákoknak kuss van, örüljenek, hogy élnek.
Mint már említettem, ő benne volt a helyi vadásztársaságban. Ebből kifolyólag ismerte a pártelitet valamennyire. Pl. vadászott többször is Hofival. Azt mondta, hogy alig lehetett vele vadászni, mert ömlött belőle a baromság, mindig viccelődött. A való életben is jó humora volt. De rohadt nagy kommunista volt. Ilyen kapcsolatokon keresztül hallomásból tudott Kádárék vadászási szokásairól. Ő csak pár emberrel járt el vadászni, és megszabta, hogy egy hétvége alatt legfeljebb mennyi fácánt lőhetnek le. Mire megkérdeztem, hogy mennyit?
-Szerinted?
-Szerintem úgy 2-300-at a hétvége alatt.
-Majdnem: tízezret.
Nem kaptam levegőt. Mi a jó ebben??? A mai napig nem tudom. Állítólag töltötték nekik a fegyvereket, ők meg puffogtattak. Állítólag egy kicsit túllépték a tízezret mindig, de a "puritán" öreg miatt hazudni kellett a számokról. :-))) Hát ennyire voltak puritánok.
De a legjobb sztori talán megvilágítja, hogy miért ment tönkre a gazdaság. Mert a mai rendszerben is biztosan vannak aránytalanságok, de akkor minden csak attól függött, hogy hogy fekszel a feljebbvalóknak.
Egyszer csöngött a telefonja, és beleszólt Faludi elvtárs pénzügyminiszter (Most néztem a wikiben, nem volt ilyen névvel senki, de volt Faluvégi Lajos, lehet hogy vele keverem, megkopott az emlékezetem ezek szerint, de ez nem változtat a lényegen):
-Sanyikám, jön a csehszlovák miniszterelnök-helyettes, vadásztasd meg!
-De hát Faludi elvtárs, elfogyott már az összes fácán a telepről, nem tudok mit csinálni.
Mit mond erre egy igazi vezető?
-Oldd meg!
Szóval Sanyi bácsi egy kis tűnődés után rájött, hogy nincs más választása, ki kell hajtani az erdőből az igazi fácánokat, mivel a telepen már tényleg nem volt semmi. Kirendelték a dolgozók egy részét hajtónak, a cseh elvtárs pedig ott lődözte le őket. (Ezúttal nem volt róla szó, hogy hány ezret :-) ) Állítólag egy igazi vadász meg tudja különböztetni az igazi fácánt a telepitől a lába alapján. A lényeg, hogy emberünk könnyekig meghatódott, mikor meglátta, hogy neki IGAZI fácánokat hajtottak fel.
Eltelt pár hét, és megint csöngött a telefon:
-Szia, Sanyikám! Holacsek elvtárs (igen, ez a cseh postások neve a magyar vicc szerint, de nem tudom, hogy hogy hívták) rendkívül elégedett volt. (Sanyi bácsi szerint ekkor a miniszter szemében a csehszlovák hegyekben viszonzásul elejtett muflonok képe rémlett fel.) A TSZ költségvetését megemeljük 8 millió forinttal.
Sanyi bácsi szerint ekkor kb. 30 millió lehetett az éves költségvetésük.
Sajnos Sanyi bácsi egy fakezű orvos gondatlansága miatt elhunyt a híresen hulladék János kórházban, úgyhogy ő sok történettől megfosztott minket. A családot képviselő ügyvéd szerint ez mindennapos dolog ott, rengeteg pere van velük. (2000-es évek vége) Ezt a pert meg is nyerte a család, szép summához jutottak, de ez engem nem vigasztal, mert többet is szívesen hallgattam volna tőle.
Nyugodj békében, Sanyi bácsi!