Egy okos ember mondott valami olyasmit, hogy mindenki azt hiszi, hogy a következő háború olyan lesz, mint az előző, pedig teljesen más lesz. Vagy valami ilyesmi. Száz példát mondhatnék  erre. Pl. a magyar hadvezetés megtanulta az I. vh. példájából, hogy a döntések a végén történnek, ezért meg kell őrizni a háború végére a haderőt lehetőleg épségben. És tényleg, próbáltak nem pazarlóan háborúzni. Mikor ideért a front, akkor jó erősek voltunk (relatíven). És az sem ért semmit. Vagy az I. vh. előtti tábornokok, akik megmondták, hogy egy jó lovasrohamnál nincs is hasznosabb. És aztán a huszárokat leszállították a lóról és a lövészárokba kényszerítették. Vagy a Maginot-vonal, amit tankokkal megkerültek a németek. De nem sorolom a példákat, mindenki tudja, hogy ez így van. És Ukrajnában is. Most megpróbálom összefoglalni a NYILVÁNOSAN ELÉRHETŐ információk alapján, hogy mi a helyzet katonai téren, mik a meglepetések.

Kezdem a legmeglepőbbel, a repülőgépekkel, helikopterekkel.

Bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy ezekkel a gépekkel gyakorlatilag FEL SEM MERNEK SZÁLLNI a felek. Majd mindjárt pontosítok, de a II. világháborúból ismert bombázások, vadászrepülőgépes csaták még epizódszerűen sincsenek. (Most tekintsünk el a háború kezdeti szakaszától, ahol még nem ismerték az új játékszabályokat.) Ennek az oka a rakétás légvédelem. Egy rakéta többszörös sebességgel halad a repülőgépekhez képest, aminek gyakorlatilag semmi esélye sincs ellene. Egy kicsit hasonló a helyzet, mint a csatahajók esetében. Egy időben minden ország csatahajókat akart és egyre nagyobbakat. Aztán az I. vh. után részben, a II. után meg végleg leáldozott az idejük. Csak emlékeztetnék mindenkit a Szent István elsüllyesztésére, aminek az építése a magyar GDP tetemes százalékát emésztette fel és az első útján egy digó benzinmotoros motorcsónak két torpedóval elsüllyesztette. Jó, közrejátszott több szerencsés tényező is (mármint a támadók szempontjából  szerencsés), de a világ minden országában megszűnt ez a kategória, legkésőbb a II. vh. végével. (Egy kiváló blog, ha valakit részletesen érdekelne a téma, A csatahajók bukása című kétrészes sorozatot kell keresni többek között). Nem beszélve a helikopterekről, amiket egy sima MANPAD is ki tud lőni. Ha nézzük a Stringert, amivel  még az agysebész afgánok is tucatszám lőtték ki a szovjet helikoptereket, mai áron 120 ezer dollár (42 M Ft), Egy orosz helikter, amit ma is használnak az ukrán konfliktusban pedig 10 millió dollár, azaz 3,5 milliárd forint kb., azaz 80-szorosa. És abba kell egy képzett pilóta is (kettő), ami szintén odaveszik. Persze az ún, aszimmetrikus konfliktusokban, ahol az USA kecskepásztorokkal küzd, ott baromi jók ezek a gépek, de egy rétegzett légvédelemmel rendelkező ország ellen (Ukrajna és Oroszország is ilyen), bevallhatjuk, hogy egy KALAP SZART sem érnek. Ezért van az, hogy bár sok videót láthatunk a küzdelmekről, klasszikus légitámadás szinte egy sincs. Akkor ahogy ígértem, egy picit finomítsunk, nézzük a kivételeket!

Először is ott van Mariupol ostroma. Mikor a város már be volt kerítve és az ukrán légvédelem nagyon távol volt, az Azovstal védői meg a bunkerekben, akkor felszálltak az orosz bombázók és a II. vh.-ban látott módszerrel jól megszórták a gyárat (inkább a romjait). A másik eset, amikor látunk repülő alkalmatosságokat, hogy a frontvonalaktól jó távol, az ellenséges légvédelem hatókörén kívül felszállnak a repülők/helikopterek és irányított lövedékeket indítanak el. Ilyen ukrán részről a Storm Shadow, az oroszoktól meg a siklóbombák (FAB 500, FAB 1500). De ennyi. Gyakorlatilag magassági kilövőállásként funkcionálnak. Erre mondtam, hogy nem klasszikus használat. Az oroszok pl. a csatahelikoptereiken megnövelték a rakéták hatótávolságát, hogy olyan messze lehessenek a frontól, ahol már nem érik el őket az ukránok rakétái.

Láthatjuk, hogy komoly légvédelem ellen csak a lopakodó képességű repülő ér valamit. Olyanjuk meg nincs az ukránoknak. Az oroszoknak elvileg van (Szu-57), de valahogy nem nagyon érkeztek hírek a bevetéséről. Valami marketing volt ugyan, de gyanús hogy vagy nem annyira jók, hogy használni lehessen őket vagy annyira újak még (nemrég álltak szolgálatba), hogy kímélik őket. A lényeg, hogy csak ezeknek van értelme. Ahogy az összes huszár egy csapásra elavulttá vált a gépfegyver megjelenésével, ugyanígy a sima repülők is. Az igaz, hogy hosszúhullámú radarral ezek is láthatók, de nagyon rossz pontossággal, ezzel nem lehet eltalálni, de persze idővel lehet hogy erre is találnak ellenszert, de egyelőre ezek most a nagy repülő eszközökből, amiknek van kézzelfogható értékük. A többi ócskavas (a Gripenekkel együtt).

Haditengerészet

Hát erről majdnem ugyanezt mondhatom el, mint a repülőgépekről: lapítanak a kikötőkben, és ha egy dróntámadást kapnak, akkor gyorsan hátrébb vonják őket, nehogy a drágaságoknak baja essen. Néha kilőnek róluk egy-egy rakétát, azaz állványnak használják őket. Persze ez egy kis tenger, az óceánon lehet, hogy más lenne a helyzet, ott a tengeralattjárók is hasznosak lehetnek. Nem tudom, ebben a konfliktusban a kalap szar kategóriába esnek.

Tankok (és egyéb páncélozott járművek)

Most ide írhatnám a Javelin és egy MBT (tank) árának szorzóját, de nem teszem. A lényeg itt is ugyanaz, mint a repülők esetében, egy "ócsó" rakétával kilőhetsz egy rohadt drága szerkezetet, amiben ráadásul még négyen-öten ülnek (kiképzés stb.) Érdekes pl. a Javelin, ami először felszáll a tank fölé, majd függőlegesen csap le rá. Mivel a tankokat kezdetben a tankelhárítók ellen fejlesztették ki, ezért elől elég erős a páncélzatuk, azonban felülről viszonylag gyenge. Hisz onnan nem jöhet támadás. :-). Másik nagy veszély rájuk nézve a tankelhárító aknák. De ne csak olyanra gondoljunk, hogy ráhajt oszt felrobban. Van olyan akna is, ami ha a tank elhalad mellette, hangra vagy másra aktiválódik, kilövődik felfelé, megkeresi a tankot és ugyanúgy felülről lecsap. Nem véletlen, hogy az oroszoknál tömegesen láthatunk "tyúkketrecet", azaz a páncélozásra felülről utólagosan ráhegesztett ilyen-olyan rácsokat. A nagy gyanúm az, hogy ezek viszonylag hatékonyak lehetnek. A fiúk bent az életüket kockáztatják, nem sajtért hegesztik ezeket oda. Gondolom a felülről jövő "áldás" már azt hiszi, hogy ez a tank teteje, és elsül mielőtt a tényleges páncélzatot elérné. (Itt egyből kukába is került a szovjetek azon erőfeszítése, hogy laposak legyenek a tankjaik, hogy minél kisebb felületet adjanak az ellenségek.) A tankokkal is az a baj, hogy mikor még újak voltak, nagy hatásuk volt, de már a II. vh.-ban is egy olcsó Pazerfausttal kilőhetőek voltak. Szóval ez nem új fejlemény. Azonban ez a kategória nem akkora vesztese ennek a háborúnak, mint a repülők. Nem írnám le a kalap szar kifejezést. Itt inkább csak túlértékeltségről beszélnék. Nem érnek annyit, mint amilyen drágák, de mivel látunk belőlük szép számmal (bár nem klasszikus frontális támadásokat), vélhetően okosan alkalmazva, gyalogsággal, tüzérséggel, aknamentesítéssel, mesterséges ködképzéssel együtt vélhetően azért van szerepük.

Tüzérség

Egyre haladunk a hasznosabb dolgok felé. Ez a fegyvernem, ami nem vesztett jelentőségéből szemmel láthatóan. A nagy kaliberű (155 ill. orosz oldalon 152) lövegek most a csatamező királyai. Pont az a bajuk a nyugatiaknak, hogy míg ők a hidegháborúban a légierőre alapoztak, addig az oroszok a tüzérségre (meg a tankokra). Most az oroszok szerencséje, hogy pont ebbe az irányba tolódott a technológia, ami nekik is van. Ezért ezzel ők egyértelműen fölényben vannak. Híradások szerint tízszeres lehet ez a fölény. Míg ők napi 50 ezer nagy kaliberű lövedéket tudnak kilőni, addig az ukránok kb. a tizedét. De lehet hogy ezek az arányok tovább tolódtak, hiszen a nyugat alig termel ezekből a lőszerekből, és a készletek is elfogytak. (Mármint a szabad készletek, amit oda mertek adni.) A tüzérségre egy dolog veszélyes, márpedig a radarok, amelyek egy lövedék röppályájából meghatározzák, hogy honnan lőtték ki azt, azaz egyből mehet az ellencsapás. Ez a hagyományos vontatott tüzérséget kérdőjelezi meg, míg a nagy mozgékonyságú önjáró lövegek nagyon gyorsan helyet tudnak változtatni. Láttunk képeket, hogy egy-egy lövés után pakolnak, és iszkiri.Láttuk, hogy úgy néznek ki a csataterek, mint az I. vh.-ban: ementáli sajt az egész. Vannak "városok", mint pl. Marinka, amiket onnan lehet tudni, hogy ott vannak, hogy rajta vannak a térképen. Mert konkrétan MINDEN EGYES ÉPÜLETET szétlőttek. Nem sokat, mindegyiket.

Drónok, cirkáló rakéták, robotrepülőgépek, HIMARS

És következzenek a háború nagy felfedezettjei, amelyek előreléptek a rangsorban. Ezek a precíziós repülő eszközök. Mert ugyan jó az, ha tüzérséggel szarrá bombázzuk a környéket, de annál már csak egy jobb van, ha egy lövedéket lövünk ki, ami talál is. Láthatunk felderítő drónokat (ezekből van a legtöbb a hírcsatornákon) amint filmezik az ellenséges katonákat, öngyilkos drónokat, amik nekicsapódnak az ellenséges fegyverzetnek, bombát ejtő drónokat. Olyat is láttam, hogy odarepült a bunker kijáratához, valahogy odaragadt az ajtóhoz, aztán mozgásra aktiválódott. De az oroszok a múlt héten shotgunnal felszerelt drónokat is elkezdtek használni, amivel a másik drónt lövik le. :-) A kis akkumulátoros változatok mellett megjelentek a lökhajtásos változatok is. És persze vannak a nagy hatótávolságú cirkálórakéták, amelyek Kijevet és a nyugati ukrán városokat támadják. Egyelőre most ők az ászok a háborúban. De mint minden fegyvernél eddig a történelemben, ki fogják találni az ellenszerüket is. Csak nem megy az olyan gyorsan. Az országok hadvezetőségei most írják alá a nagy tételű drónbeszerzési projekteket. Hogy úgy járjanak, mint a tankokkal és társaikkal.

Pedig a háború megnyeréséhez egy dolog kell: a folyamatos fejlesztés. Mikor kitör egy háború, mondjuk az I. vh., akkor mindenki azt hiszi, hogy olyan lesz, mint az előző. Elkezdték erőltetni a rohamokat. A szerbek pl. akik nemrég részt vettek igazi konfliktusban is, pl. fel voltak szerelve kézigránátokkal. Meg kellett halnia pár tízezer KUK-katonának, mire rájöttek, hogy ebben a háborúban mit kell tenni. A végére már kis rohamcsapatok alakultak, minden században ötször annyi géppuska volt, mint az elején, volt gázálarc mindenkinél stb. Azaz követni kell mindig a változásokat és reagálni rájuk. És ezt ki tudja megtenni? Akinek sok erőforrása van. Ezért nyert Észak a polgárháborúban, ezért nyert az USA az I. és II. vh.-ban. Mert volt erőforrása (ember, pénz, nyersanyag). Mindegy hogy az elején mekkora a sereged. A lényeg, hogy mennyit tudsz költeni menetközben. Az nyer, akinek több pénze van ehhez a mindig változó környezethez.

Mi lesz a drónok sorsa? Szerintem meg fog jelenni a hatékony védekezés ellenük. Szerintem egyébként a rádiójelek blokkolásával szép eredményt fognak elérni velük szemben. Eleve a GPS-vétel is zavarható, akkor még azt sem tudja, hogy hol van, és irányítani sem lehet majd. De addig még csodafegyvernek fognak minősülni.

Kihagytam a háborúk szürke eminenciását, a gyalogságot. Ők azok, akik vélhetően sosem fognak elavulni. Ugyanolyan fontos szerepük lesz minden konfliktusban, mint eddig, legfeljebb változó szerepkörrel. Most éppen megint a kis rajokban támadás a menő, amint láthatjuk. Régen egy km-en egy hadosztály is be volt ásva, most ilyen kis egységek vannak elszórtan. Fene se érti, hogy hogy tud ez működni, de ne kérdőjelezzük meg a két éve harcoló tisztek hozzáértését. Ők biztos jobban tudják, hogy mit miért tesznek, mint a melegben ülő foteltábornokok.

Tényleg, egy kicsit fázom, fel is veszem a fűtést mindjárt. ;-)