Rekordméretű infláció volt hazánkban az előző években. Ha megnézzük az adatokat, akkor láthatjuk, hogy az utolsó 2 évben 14,54 és 17,7% volt az áremelkedés üteme, ami 34,8%-os pénzromlást jelent ilyen rövid távon. Elkeserítő. Ilyen utoljára a "szép emlékű" kilencvenes években volt. Ezt a háború, a Covid és a király választási kampány eredője adta ki. Úgy néz ki, hogy azért ez gyorsan visszaesik, pár év múlva megint 3%-os szint körül lesz. Vagy nem, de inkább valószínűbb, hogy sikerülni fog, mert egyszeri hatások okozták főként, és azok meg ugye, ahogy a nevükből is látható, egyszeriek. Majd meglátjuk, de reménykedjünk benne.
Szóval: kinek is jó az infláció?
Alapvetően senkinek. Mindenkinek lemennek a keresetei, és csak külön tárgyalással, nyomásgyakorlással, szerződések felmondásával, szóval erőfeszítéssel lehet csak ugyanolyan vagy nagyjából ugyanolyan szintre visszajutni. Az erőseknek. Mert a gyengék nem tudják érvényesíteni az akaratukat, így szépen lecsúsznak.
Azonban van egy még fájdalmasabb dolog is. Az 5 pénzfunkció közül kiemelkedik ilyenkor az értékmérő szerep (másként értékegység, elszámolási egység funkció). Mikor veszünk valamit, akkor a pénz segítségével hasonlítjuk össze, hogy egy dolog megéri-e nekünk. Pl. 5000 forint egy könyv és 1 millió egy családi nyaralás, azaz 200-szor több. Megéri ez nekem? Ezt mindenki magában el tudja dönteni bizonyos mértékig. Igen ám, de ha vihar lesz az árakban, akkor mikor látom, hogy egy hamburger mondjuk 3000 forint lett, előtte meg ezer volt, akkor hirtelen nem tudjuk, hogy most akkor ennyit ér-e vagy sem? Majd fél év múlva, ha lecsengett az infláció, fejből tudjuk nagyjából az árakat. De addig rohadt nehéz lesz megítélni dolgokról, hogy megvegyük-e. Bizonytalanságot okoz, és egy ideig nagyban csökkenti a versenyt, hiszen mivel nem tudunk hasonlítani, lehet hogy egy gyengébb árut veszünk drágán.
Tehát senkinek sem jó az infláció. Ha megnézzük a mostani eseményeket, akkor azt látjuk, hogy a lakosságnak tényleg nagyon rossz. Eléggé lecsökkent a fogyasztás szintje, ami nem meglepő ekkora infláció mellett. De legalább az állam jó sokat keresett, hiszen az emelkedő árak nagyobb ÁFÁ-t eredményeznek.
Hát nem.
Egyrészt óriási kamatokat kell fizetni az államadósságra (elég a prémium állampapírokra gondolni, ahol most olyan 18% körüli hozamok vannak, ugye ott az inflációhoz vannak fixálva a kamatok), ráadásul pont egy évvel elhalasztva, azaz most. Másrészt akkorát zuhant a fogyasztás (bunkó brókerstílusban: bezuhant), hogy az ÁFÁ-ból is sokkal kevesebb jött be, mint előzetesen várni lehetett.
Azaz mindenkinek rosszabb lett.
Hát nem.
Van egy szektor, ami kifejezetten kaszált:
Akkorát kaszáltak a magyar bankok, mint még soha -- csak hogy idézzük a címet.
Bár a cikk ingyenesen nem olvasható végig, azért a legfontosabb megállapítás olvasható benne:
"...eredményt ért el a szektor 2023-ban, ami éppen háromszorosa az egy évvel korábbinak, és a 2008-as pénzügyi válság előtti „hőskort” idéző, 21%-os tőkearányos megtérülést jelent."
A hőskorról szeretnék pár gondolatot megosztani. Emlékszem, hogy a 90-es évek elején boldog-boldogtalan bankot alapított. Jöttek a külföldi kis bankok, akik egy fiókot üzemeltettek csak. Feleségem is ilyenekben dolgozott még a gyerekek előtt, úgyhogy közelről láttuk. A tevékenységüket röviden összefoglalnám: beszedték a pénzt, betették az MNB-hez k. magas kamatra, oszt leléptek a haszonnal. Persze nem csak a kicsik csinálták ezt, az OTP meg a többi nagybank is ezt csinálta. Elvileg a bankok legfontosabb feladata a hitelezés lenne. Na, azt nem csinálták. Mikor az első Orbán-kormány bevezette az első komoly lakáshitelprogramot még olyan 2000 körül, konkrétan egyik banknál sem lehetett igényelni olyan hitelt. Elvileg igen, de nem adtak senkinek. Minek, mikor elég betenni magas kamatra a jegybankhoz, a parasztoknak meg adunk belőle fele-harmada kamatot,a többit meg elrakjuk. Emlékszem, a kormánynak meg kellett vennie egy kis bankot (FHB??? vagy valamilyen jelzáloggal foglalkozó bank volt), és konkrétan utasítania kellett mint tulajdonos őket, hogy akkor legyenek szívesek ezzel is foglalkozni. És akkor a behemót kreténeknek is leesett, hogy jé, esetleg lehetne még hitelezni is.
Aztán persze ezek a bankok ki is vonultak, mikor már nem lehetett ezen kaszálni. A feleségemet is a GYES alatt bocsátották el megszűnés miatt (persze korrekten elszámoltak vele).
Reméljük, nem marad meg sokáig a magas kamatkörnyezet, mert akkor még sokáig tömhetjük a pofájukba ezeknek a roppant rugalmas és hasznos szervezeteknek a kaviáros-homáros-porschés élvhajhászásaikat.
