taxidermia: halott állatok kitömése (görög)

Van ez a Smith gyerek (http://hu.wikipedia.org/wiki/Adam_Smith), akit a modern közgazdaság-tudomány atyjának tartanak. Mindenki ismeri a láthatatlankéz-hasonlatát, amelyet a városi cipészek társadalmával szemléltet. A lényeg: a tökéletes verseny. Arról persze sokan elfeledkeznek, hogy ott feltételek is szerepelnek: nem mindig működik a verseny, csak ha:

-sokszereplős a piac,

-teljes információs rendszer (nincsenek olyan adatok, amelyeket valaki nem ismer)

-szerződési szabadság (azzal készíttetem a cipőt, akivel akarom),

-bárki beléphet a kínálati oldalon (nincs céh vagy más korlátozás),

-szabad árak

-stb (biztos kimaradt még pár feltétel, de most ezekre nem emlékszem)

Ha ezek közül egyet is kihagyunk, már nem alkalmazható a tétel. Sokszor elgondolkodtam, hogy van-e egyáltalán a világon ilyen piac, vagy csak félreértettem a könyvet és kiderül, hogy csak egy konkrét város cipészeiről írta a könyvet. :-) Nézzük meg, hogy a saját jövedelmünknek hány százalékát költjük el klasszikus versenypiacon! Víz, gáz, csatorna, szemét, villany: a rezsicsökkentés tárgyai - nem véletlenül. Itt aztán semmilyen piac sincs. A magyar háztartások kiadásainak pedig sajnos nagy része a rezsi. OK, menjünk le a boltba! Vajon hány cég gyárt csokoládét? Vagy mosóport? Mert ha jobban megnézzük kb. mindenből kettő van: Milka (Kraft Foods) meg Nestlé. A tömegközlekedés szintén monopolpiac, de autógyárból sincs ötnél sokkal több. Maradjunk annyiban, hogy érdekes számítás lenne, de ez komoly háttérmunkát igényelne. Nekünk marad a becslés, de ha 80%-ot mondok, akkor nem járhatunk túl messze az igazságtól. Ennyi meny jövedelmünkből a monopol- (oligopol)vállalatoknak. (Ja, még példa: mobiltelefon). Amúgy ez logikus is, hiszen egyszerűbb felvásárolni a konkurenciát, mint versenyezni vele. Pénz meg van, hiszen a lakosság adja részvények, kötvények vagy betétek formájában. Kifizetjük a cégeknek a felvásárlásokat, hogy drágábban adhassák a termékeiket. De legalább jó sok osztalékot fizetnek majd év végén. :-)

De nem ezért kezdtem a cikkbe. Ugyanis azt hiszem, tudok ilyen ideális piacot mondani: ez a nagyvárosi taxipiac. Na, itt minden előfeltétel megvalósul, és tényleg nem is voltak eszement árak Budapesten. Kedvezmények, verseny stb. Voltak átverések, de nem hiszem, hogy ezeket a fix ár szűrné ki legjobban.

De nézzük meg, hogy mi a helyzet a nagyvilágban! Elképesztő, de majdnem mindenhol nagyon erősen korlátozott ez a piac!!!! Pedig a rendszerváltáskor (és azóta sokszor) a SZENT PIAC nevű baromságot sulykolják az arcunkba.Ez az egyetlen helyen, ahol lehetne igazán verseny, ott meg kiszűrik.

Úgyhogy: ezek után nem jöjjön már senki ezzel a piacdumával!

Akkor ehhez még rakjuk hozzá a nem régi amerikai hurrikán utáni eseményeket: fel akarták emelni a benzin árát a kutasok, mert a szent kereslet nagyobb volt, mint a szent kínálat. Na, ezt aztán már nem engedhették a hatóságok! Mert a gyarmatokon mondhatják mosolyogva, szájukból a kaviár kidőlvén, hogy: ja, ez a piac, majd elhozza a kánaánt, de most még egy kicsit szenvedni kell. De azért komolyan nem gondolhatják, otthon legalábbis nem merik mondani.

Úgyhogy lehet, hogy bizonyos esetekben jó a verseny, de valami távoli bolygón létezik csak tömegesen.