Már olyan 92 éves lehetett, mikor találkoztam vele.
A vicces, hogy mindig ilyen ruhában láttam, legfeljebb duda nélkül. Már mindenki azt mondta, hogy meghaltak a régi öregek, nincsenek már pásztorok, akik dalokat tudnának (ronda szakszóval: adatközlő), és ekkor fedezte fel őt valaki.Onnantól egyik fellépéstől, tábortól a másikig vitték. Szerintem ő is élvezte, mert nem volt egyedül. Ő még igazi pásztor volt, ami azt jelenti, hogy nem műpásztor, neki tényleg ez volt a foglalkozása. Ennek megfelelően inkább a pajzánabb hozzáállást szerette a történeteiben is. :-)
Ezt próbálta meg a mocskos média kihasználni és egyszerű bohócnak feltüntetni, "pinás" vicceket akartak hallani, hátha abból is csurran-cseppen valami. Azt hiszem ez volt az a műsor, nagyon felháborodtam:
https://www.youtube.com/watch?v=AJDkml4rEyE
(Sokszor hívták szerepelni TV-be, rádióba, azt mondta, hogy nem tudta, hogy most nem a népi örökség érdekli őket, azért ment el.)
Szeretnék most pár történetet elmesélni róla, ami jól jellemzi őt, a vidámságát. (Annak ellenére, hogy sajnos az összes közeli hozzátartozója már meghalt, ez a hosszú élet átka).
Akkoriban kezdtem el bajuszt növeszteni, és neki mindig jól beállított, gondozott bajsza volt. Gondoltam, valami fortélyt elárul majd a bajuszápolásról, így hát megkérdeztem:
-Aztán, Pista bácsi, hogy lehet ilyen szép bajuszt növeszteni?
-Ide figyeljen, fiatalember! Egy titka van: sose tegye olyan helyre, ahol kikoptathatná. :-)
Tkp. ő tanította az összes mai dudást dudálni. Kérdezték tőle, hogy van az a mondás, hogy nem fér meg két dudás egy csárdában. Akkor hogy lehet az, hogy az egri dudástalálkozón 30-admagával játszott a színpadon a tanítványokkal együtt. Mire ő:
-Nono! De dudás az csak egy volt!
Kérdeztünk tőle valamit, mire mondta, hogy ott van hátul a kislányoknál. Hátrament a barátom, mire mondta, hogy ott nincs senki, csak öreg nénik. Hát persze, azok csak hatvanévesek voltak. Neki ők voltak a kislányok. :-)
Kislányok (ezúttal igaziak) fürödtek a patakban meztelenül. Mire mondja:
-Mindig ezt mondom a lányoknak, hogy így kell fürdeni, de sosem hallgatnak rám. :-)
Mikor énekelni tanított, akkor elővette a kis alakú iskolai füzeteit (amilyenekbe mi az irodalomdolgozatokat írtuk), és abból nézte a dalokat. Volt neki vagy nyolc ilyen. Mire mondtam, hogy így könnyű, füzetből tanítani. Persze gyorsan leégetett, mert mondta, hogy ő már öreg, nem tarthat észben minden dolgot, mert kimaradna valami dal, így le kellett írnia a dalok címeit. :-) És tényleg, a füzetben csak a kezdősorok voltak, a többit tudta ő fejből.
A végére is egy pajzán.
Egy olyan 16-17 év körüli kislány megsimogatta az arcát, és csodálkozott, hogy milyen puha a bőre (vélhetően az évei ellenére gondolta), mire Pista bácsi:
-Látod lányom, ez a baj, hogy nem csak ott puha. :-)))
Isten áldjon, Pista bácsi!
