Tele van a youtube vonatőrültekkel, akik mindenféle vonatozással kapcsolatos videókat töltenek fel. Megvan majdnem minden magyar vasúti szakasz gyorsított felvétele a mozdonyvezető szemszögéből, mindenféle mozdonyok leírásai. Érdekes valamelyest, de egész nap nem nézegetném. Viszont találtam egy olyan sorozatot, ami a vonalbezárásokról szól. Végigmennek egy vonalon, és eléggé melankolikus hangulatban elmesélik a vonal történetét a nyitástól kezdve. Tanulságos, sok minden eszébe jut az embernek Trianonról, kommunizmusról, a magyar történelemről. Az egyik ilyen filmben volt egy kísértetszakasz (kb. ketten ültek a vonaton), mikor mutattak balra egy elhagyott gyárépületet: kendergyár volt a kommunizmusban és hatszázan dolgoztak benne anno. És akkor eszembe jutott, hogy van egy téma, amiről már régen akartam írni.
Úgy vettem észre, hogy kétféle gondolkodás létezik a világban: az idealista és a realista. Megpróbálom jellemezni őket.
Az idealista gondolkodás felállít magának bizonyos értékeket, melyeket abszolút jónak tart, és megpróbálja a világot azok mentén megmagyarázni, és hozzájuk hajlítani. Ilyen érték például az igazságosság. Ugye ezzel már azért is baj van, mert mivel teljesen szubjektív, minden embernek más lehet. Pl. a magyarok szempontjából igazságos volt az 1848-as forradalom, mert az igazságosság azt diktálta, hogy legyünk szabadok. A Habsburg--Lotharingiai ház szerint meg volt egy törvény, amit mi megszegtünk, és ezért helyre kell állítani az igazságot. A románok szerint rohadt igazságos volt Trianon. És a baloldaliak szerint az az igazságos, hogy a gazdag emberek vagyonát szétosztjuk a szegények között (és persze akkor már az apparátus sem maradhat ki :-) ). A genderrel pont ugyanez a helyzet: nem igazságos, hogy csak két skatulyába rekesztik az embereket, mivel sokkal több "társadalmi nem" van. :-) A Föld körül forog a világegyetem, és kész, megmondta az egyház is. Tehát fölösleges belenézni abba a rohadt távcsőbe.
Egy józan embert azért zavarnak azok a dolgok, amikre bármi igaz, csak attól függ honnan nézzük. Jó, akkor vizsgáljuk meg, hogy mi a közös bennük! Egyszerű a válasz: hát az, hogy mindegyik mesterséges konstrukció. Az igazság, a társadalmi nem, a szabadság és még sorolhatnám tovább mind mind mesterséges konstrukciók, ezért csak nézőpont kérdése, hogy mikor mi az igaz közülük. Könnyen látható, hogy ilyen világnézetből végtelen létrehozható, vagy mondjuk nagyjából annyi, mint emberből.
És akkor adódik villámgyorsan a második világnézet: a realista gondolkodás. Ez azt mondja, hogy egyre jobban meg kell ismerni a világ törvényeit (fizika, matematika, biológia, kémia és társadalom), és azokon belül kell létrehozni világképet. És ha az ismereteink bővülnek, akkor folyamatosan igazodni kell azokhoz. Ezt lehet földhözragadt gondolkodásnak, materializmusnak, bárminek hívni. Annyi előnye biztosan van, hogy jóval kevesebb létezik belőle, mint a másikból. Viszont el kell gondolkodni, hogy a másik világnézet hogyan viszonyul a személyiségzavarhoz? Persze enyhe fokú, de mégis azokat a jegyeket vélem felfedezi benne: a világ meg nem értése, egy kitűzött cél felé való "haladás", aminek racionálisan nem igazolható az értelme. Ha a világ nem felel meg a modellemnek, akkor a világ rossz, nem a modellem. Mi ez, ha nem betegség? A Gulágon például az vezetett a túléléshez, ha az ember alkalmazkodott a környezetéhez. Aki kijelentette, hogy ő orosz nemes, és neki jogai vannak, akkor biztosan nem élt sokáig (bár ők már nem jutottak el a Gulágig, addigra agyonlőtték őket mind.)
Minden idealista elméletet nincs módomban megvizsgálni, mivel potenciálisan végtelen van belőlük, úgyhogy akkor térjünk rá konkrétan a kommunizmusra mint "szép" eszmére. Ugye volt az a vicc az átkosban, hogy a létező szocializmus nem működik, a működő szocializmus meg nem létezik. :-) Ezt a viccet nem értik a mai fiatalok, mert nem tudják, hogy mi volt a "létező szocializmus". Ugye mindenki látta, hogy ami van, az szar. Ezért hamar kitalálták, hogy nem, ez még nem az, ez még csak a "létező" szocializmus, de majd lesz egy rohadt jó, csak az még nem jött el. Erre mondta másik vicc, hogy tudjuk, hogy mi lesz, de addig mi lesz? :-) És mi az alapeszméje a kommunizmusnak (és mindenféle baloldali mozgalomnak)? A társadalmi igazságosság, azaz az, hogy a tulajdonos kizsákmányolja a munkást, ezért el kell venni a tőkéstől a vagyonát (Svédországban csak nagy adót kell kivetni rá), és oda kell adni a szegényeknek, mert így "igazságos". Aki ismeri a mai világot, akár itthon, akár külföldön, az egyből átlátja, hogy a vállalkozó tényleg lop, sokkal nagyobb részét nyúlja le a haszonnak, mint a munkás, aki megdolgozik érte. Tehát a mondatnak az első fele igaz, tényleg kizsákmányol a vállalkozó/tőkés stb. De ebből nem következik, hogy el kell venni a tőkéstől a vezetés jogát meg a vagyonát.
Ha jól azonosítom, ez az ignoratio elenchi érvelési hiba: bár akár mindkét állítás is igaz lehet, de az elsőből nem következik a második.
Ugyanis más elvek is vannak, mint az egyoldalú "Igazságosság". Azért egyoldalú, mert azt is lehet igazságosságnak tekinteni, hogy a tőkés saját vagyonát már megszerezte, és igazságtalan egyébként elvenni valakinek a tulajdonát. Ráadásul a munkás szabad akaratából szerződött vele annyi munkabérre. Tehát itt is az igazság különféle idealisztikus elképzelése áll egymással szemben. És ilyenkor elő kell venni (szerintem) a természeti törvényeket: ha többféleképpen is lehet magyarázni, akkor vegyük elő a józan eszünket meg a valóságot, hogy az egyes döntésünk mit fog okozni. A 2. igazság a való világra alapul: a tőkésnek azért van nagyobb vagyona, mert eddig jól forgatta a pénzét. Azaz ha továbbra is arra bízzuk a gazdasági döntések meghozatalát, aki eddig jól teljesített, akkor a jövőben vélhetően jó gazdasági döntések születnek, ha pedig arra, aki szegény, akkor meg rosszak. Persze lehet erre mondani, hogy nem a puszta pénz a fontos, hanem az "Igazságosság", de valahogy nekem az az emlékem, hogy az átlagember a 80-as években Commodore számítógépet szeretett volna, meg termékeket a Burda magazinból, és hogy az USA hadserege erősebb volt, mint az orosz, és egyébként az bukott meg, nem az előbbi. Valahogy a "szép" elveket legyőzte a lóvé. Mint mindig egyébként.
Elvileg lehetne, hogy a nem sikeres emberek jobb döntéseket hoznak, mint a sikeresek, de ezért ennek a valószínűségét eléggé alacsonyra tenném. Tapasztalatból is beszélek. Láttam az önkormányzatban, hogy aki a saját életében sikertelen, az kib...tt nagy baromságokra képes nagyobb méretekben is. Elismerem, hogy ez a rendszer sem tökéletes, mert pl. Napóleon is jó döntéseket hozott, és egyszer csak elbaltázta, meg biztos valami gazdag bankárnak a gyereke, aki örökölte a vagyonát, elszórta azt, és hülyeségeket csinált, de ettől jobb rendszert nem tudok. A neve evolúció: annak adok esélyt, aki eddig jó volt. Lehet, hogy "igazságtalan", lehet hogy nem hatékony, lehet, hogy nem jó, de a legjobb és leghatékonyabb.
Pont ezért van, mikor valami nagy cég kitalálja, hogy kifejleszt valami frenetikusan nagyszerűt, akkor lószar sem lesz az egészből. Pl.: egy nagy autógyár akar magának egy új technológiát, pl. önvezető autót kifejleszteni. Akkor először felvesznek egy csomó nagynevű vezetőt, felhúznak egy százemeletes irodaházat, bele egy csomó embert, aztán öt év múlva megvesznek egy kis céget, ami jó önvezető autókat fejleszt, és azt próbálják elterjeszteni. A Google pl. azt csinálja, hogy felvásárol kisebb fejlesztőcsapatokat, és hagyja őket dolgozni. Aztán ha a százból egy beválik, akkor az neki is nagy siker lesz, de a másik út járhatatlan. Mert csak evolúcióval lehet új dolgokat létrehozni: annak kell adni a jogot, aki már bizonyított.
És ezért bukott meg a kommunizmus: ha elveszed az erőforrásokat azoktól, akik jól csinálják, és odaadod azoknak, akik rosszul, akkor ugyan "igazságos" leszel, de eközben a rossz viselkedést jutalmazod. Megvéded a rossz mintákat, de egyszer ők is szembesülni fognak a valósággal, és egyszerre fog rájukzúdulni, nem apránként.
Visszatérve a kendergyárhoz: miközben pl. Olaszországban 600 fő egy magas hozzáadott értékű gépkocsigyártás egyik nagy üzeme is lehetett volna ekkora létszámmal, nálunk kendert, bazdmeg, kendert gyártottak! És a végén a valóság szembeköszönt: egyszerre. Ha nem támogatod mesterségesen a gyengébbeket, akkor vélhetően szép lassan elköltöztek volna máshova, szép lassan megtanultak volna egy komoly szakmát, ami a világpiacon is versenyképes. De nem, így ott maradtak a kendergyárban, és egyszerre zúdult rájuk a munkanélküliség. És biztos most is panaszkodnak, hogy milyen jó volt akkor.
Nagyváradon van kiírva az egyik villanyoszlopnál, hogy ne adj pénzt a koldusoknak, mert nem segítesz vele. Igen, a baloldali gondolkodás a halálba visz: bár a lelkedet simogatja, hogy te milyen jó ember vagy, "igazságosságot" teszel, de közben meggyengíted azokat az embereket, és ráadásul szaporítod őket: szó szerint is akár, lásd megélhetési gyerekgyártás, de inkább nem szó szerint, hanem lassú tereléssel.
Összefoglalva: a Kádár-rendszerben megvalósult az igazi szocializmus, csak az ilyen.
