Bár sokszor hallunk olyat, hogy régebben minden jobb volt, de az az emberek saját életére vonatkozik, a gyerekkorára és a fiatalságára. Nem hiszem, hogy bővebben kellene indokolni, hogy miért. A "régi békeidők" mindig előjön. De ha azt kérdezzük, hogy milyen kényelemben, jólétben élt az ember nagyobb időtávon, akkor mindenki biztos benne, hogy a mai, modern korban sokkal kényelmesebb, és jobb az élet.

Vizsgáljuk meg, hogy így van-e!

Mikor a kérdésről gondolkodunk, azonnal eszünkbe jut az antibiotikum, a villanyáram, a gépkocsi stb. Első ránézésre egyértelműen jobban élünk. Csak egy érdekes adat: az 1700-as években minden megszületett gyerek fele meghalt egy éves koráig. Aki túlélte ezt a kort, annak már csak a fele halt meg 16 éves koráig. A maradék élhette csak meg a felnőttkort. Nem volt meleg víz, központi fűtés, elvittek katonának. Vagy vegyük az 1870-es éveket, nem volt az olyan rég. Emlékeim szerint akkoriban volt Magyarországon az utolsó éhínség, amiben nem sokan haltak meg, csak százezren. (Az éhínségnek egyébkét a vasút vetett véget, ugyanis általában nem az volt a baj, hogy nem volt étel, hanem az, hogy nem ott volt. Az ökrös szekérhez képest meg ezerszer akkora mennyiséget mozgatott a vasút. Ekkortól kezd hanyatlani Anglia, és jön fel Németország, mivel a tengeri szállításhoz képest is jobb volt a vasút, és ott meg a központi szerep még értékesebb. Még jó, hogy nem erről akartam írni. :-) ) Emlékszem, az öregek is mondták, hogy nem volt a faluban villany meg gépek, mennyit kell egy aratási időszakban szenvedni, megizzadt mindenki, de rendesen. És alig volt ennivaló. Apósom mesélte, hogy csak hétvégén volt egyszer hús (mert gazdagok voltak: az apja kivette a csirke két combját, a többiek meg ettek, ami maradt. Az anyja reggel adott egy karéj kenyeret nekik, és a kamra kulcsát a zsebébe mélyesztette. Aztán ha nagyon éhesek voltak, akkor nyáron a mezőn bármit találtak (gyümölcsöt főleg), megették. Tehát kijelenthetjük, hogy most sokkal jobban élünk, mint régen!

:-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Ugye már maga a kérdés is értelmetlen. A homo sapiens kialakulásának ideje vita tárgya, de a százezer év jó közelítés. Tehát értelmetlen azt kérdezni, hogy milyen volt régen, mert a kérdésre nem egy válasz adható, hanem egy függvény:

milyen régen?

Mert ez itt a kulcs a helyes válaszhoz kérem szépen! Apósom jön az ötvenes évekkel???? Mikor elvették a földeket, megbénították a gazdaságszervezés értelmes módjait, így mindenki csóró lett? Vagy vegyük az 1700-as éveket? Mikor eleve a az osztrákok basáskodtak itthon, nekünk meg kuss volt? Vagy a török időket, mikor kiirtották a magyarság nagy részét? Az is régen volt, az igaz, és ahhoz képest jobb a helyzet. De szeretnék megvilágítani egy hosszú történelmi folyamatot, ami előtt az emberek jól éltek, és ami tökre tette az életünket. Ezt pedig úgy hívják, hogy túlnépesedés.

Lehet, hogy most egy kicsit naiv, romantikus álláspontot fogok kifejteni, de véleményem szerint az emberek nagyon jól éltek a földművelés elterjedése előtt. Ha valakit nem győzök meg, akkor szívesen várom az ellenvéleményeket kommentben.

Képzeljük el azt a korszakot, ahol Szibériában és úgy általában a sztyeppén élt pár millió ember. Gondoljuk el, hogy gyakorlatilag végtelen erőforrás állt egy ember rendelkezésére. Tegyük fel, hogy valaki odament hozzád kötekedni, hogy ez az ő kanyarulata, halássz máshol! Jó. Egy kanyarral arrébb mentél és ott fogtál ki annyi halat, amennyit akartál. Az erdőben vad is akadt rengeteg, csak ki kellett raknod a csapdákat. (Ne higgye senki, hogy a vadászat az élelemszerzésnek a módja. Ha tényleg enni akarsz, és nem csak otthon hagyni az asszonyt :-), akkor nem fogsz egész nap ott rohadni, hogy egy nyamvadt állat odatolja a képét. Kiteszed a csapdát, és majd másnap begyűjtöd.) De lehet hogy a legegyszerűbb volt, ha voltak saját állataid, persze ridegtartással. A kutya elterelgette őket, és ha éhes voltál, akkor le kellett egyet-egyet vágni. Fáért sem kellett messzire menni, hisz nem voltál hülye az erdőtől távolra építkezni. (Itt is van egy kényszerképzet, hogy sátorban éltek az emberek, de egy vályogépületet azért nem olyan nehéz felépíteni.) Azért szeretem az internetet, mert sok olyan érdekes embert lehet megismerni általa, akiről egyébként sosem hallanék. Egyszer egy Üzbegisztánban vagy arrafelé kalandozó magyar blogját olvasgattam, és az egyik bejegyzésben elmondta, hogy mit esznek az ottaniak: húst, tejet meg még egy kis húst. A kenyeret mostanában már megveszik, hetente mondjuk egy kilót, mert az orosz megszállás alatt egy kicsit hozzászoktak. Számunkra furcsa, de miért van ez így? Azért mert a hús olcsó!!! Hogy ez mit jelent, azt nemsokára kifejtem.

Tehát éldegéltek a sztyeppén vagy az őserdőben az emberek, és akkor egy baromarcú ökör kitalálta a földművelést. Mire is volt jó az??? Hát arra, hogy egy egység területen több ember meg tudjon élni. És az miért is jó? Ha ismerjük a természet törvényeit, akkor tudjuk a választ. Az evolúcióban ugyanis mindig az erősebb győz. Akinek több lova, embere volt, az el tudta foglalni a másikat, és ki tudta szorítani egy adott területről annyira, hogy a végén a másikból talán nem is maradt meg (legalábbis kulturálisan). És ez miért jó?

Ez a legostobább kérdés, amit fel lehet tenni. Akkor én is megkérdezem, hogy miért jó a gravitáció? Talán látszik a kérdés értelmetlensége. Az ember ne képzelje magát istennek: a természet törvényei nem azért vannak, hogy neki jó legyen. Hanem csak vannak, és alkalmazkodni kell hozzájuk. Ha tetszik, ha nem. A mai világ, esetleg még a kereszténység hatása az, hogy azt képzeljük, hogy a mi világunknak jónak KELL LENNIE. Ezért hiszik nyugaton is, hogy beengedhetik nyugodtan a bevándorlókat, hisz nekik JÁR  a jólét, és abból nyugodtan adhatnak. Majd rádöbbennek egyszer a kényszerképzetük hibás voltára: azért mert nekik nem kellett minden nap megküzdeniük a jólétért, a szüleik akkora tőkét hagytak nekik örökül, hogy 50-100 évre biztosították az utódoknak a jólétet. De ez nem automatikus, ez nem jár, hanem harc eredménye. Majd meglátják...

Tehát az a kérdés értelmetlen, hogy miért volt jó, hogy jött a földművelés. De az a kérdés viszont már érvényes, hogy ez jó volt-e? A válaszom az, hogy nem. Persze a királynak több katonája, lova volt, de az egyes emberre nem 10 négyzetkilométer föld jutott, hanem pár hektár (később meg még annyi se). Tehát neki meg kellett feszülnie, szántani kellett, aratni, korán kelni, kimenni a határba napi 10 kilométereket stb., hogy azon a számára jutott kis földdarabon tudjon ugyanannyi vagy kicsit kevesebb élelmet termelni, mint régebben. Ismerősöm magyarázta a várható élettartamokat az ősidőkben, és a földművelés megjelenésekor ez elképesztő módon leesett. Nem véletlenül. És persze a népsűrűség is nőtt, tehát a ragályoknak is nagyobb tér jutott. Vegyünk egy szemléletes példát! Biztos mindenki emlékszik, hogy öregek mesélték, hogy milyen embert próbáló feladat volt annak idején az aratás. Egész hetekig mentek a hőségben, és leszakadt a kezük, éjjel-nappal arattak. És akkor megkérdezte egy ismerősöm, hogy mennyi búzára is van szüksége egy családnak? Ne a mai termésátlagokból induljuk ki (6t/ha), hanem a nemesítések előttiből, ami lehetett vagy 0,2t/ha (ez nem rossz becslés, mert 1870 körül volt 0,7). Egy család nem eszik meg naponta egy kiló búzát az biztos,de számoljunk 400 kilóval. Akkor az egy 100 m x 200 m-es területről begyűjthető. Azért ezt nem kellett hetekig aratni. Egyszerűen arról volt szó, hogy az 1900-as években nem maguknak aratták, hanem bérmunkában a földtulajdonosoknak, amit más, drágább termékekre cseréltek (pl. cukor, petróleum stb.). És akkor kiderül, hogy miért "olcsó" a hús: ha nincs más termék, és van terület bőven, akkor azért sokkal kevesebbet kell dolgozni, mint a búzáért. Ennyire egyszerű.

Ha tisztázni akarjuk a történelemkönyvek hencegését, miszerint "fejlettebb" lett a termelés, akkor be kell vallani, hogy ez nem jó, hanem rossz irányú folyamat volt. Az egyszerű embereknek kényszer, a gazdagoknak haszon. Legalábbis rövid távon. Vegyünk egy példát! Láttam egy írországi szülészet halálozási statisztikáját az 1800-as évekből. Tisztán látszódott, hogy mikor bevezették, hogy az orvosok boncolnak, akkor megugrott a gyermekágyi lázban meghalt anyák száma, majd a fertőtlenítés bevezetésekor drasztikusan leesett. (Semmelweisen kívül ezt az egyszerű összefüggést senki sem látta akkoriban. Őt meg agyonverték, és kidobták a tudását az ablakon a kollégái. Halála tisztázatlan, de a wikin ez olvasható: "Más elképzelés szerint nem utalták elmegyógyintézetbe, hanem csellel került oda, ahol végül brutálisan agyonverték". Hagyjuk is, mert ez olyan szomorú, hogy külön bejegyzést érdemelne. ) Szóval sok anya meghalt, de közben a tudomány fejlődött, és ezen az áron olyan szintekre emelkedett az orvostudomány, ami rengeteg embernek segít. Itt a nagy kérdés: megérte-e? Megérte-e a neutrínó felfedezése, a legújabb tudományos felfedezések azt az árat, hogy közben ezer évig a parasztok belepusztultak a nyomorba. Mert azt természetesen látnunk kell, hogy a technikai újítások, felfedezések nem mentek volna végbe a földművelés által hajtott hatékonyságnövelés és tőkekoncentráció híján. Mert boldogan legeltethetnénk az állatokat, nem lennének háborúk (minek elvenni, ha így is mindenkinek jut), de nem lenne mobiltelefonunk meg zuhanyunk. Ugyanaz a helyzet, mint a szülészeteknél: megérte?

Az a nagy szerencsém, hogy nem ezt a kérdést akartam megválaszolni :-), mert erre nem biztos, hogy tudom a választ. Azonban talán megvilágítottam, hogy nem olyan magától értetődő, hogy régebben (ezer évekről van szó), nehezebben éltek az emberek, és most minden sokkal jobb.

Gyerekkoromban arra neveltek, hogy tiszteljem az élelmiszert, főleg a kenyeret, mert az az élet. Értem én az ősök gondolkodását, mert rövid távon tényleg az volt az élet, de igazából az egy rossz helyzetben a legjobb megoldás.  Nem tudom, hogy le merjem-e írni az átkozott kenyér szókapcsolatot, mert annyira belénk nevelték az ellenkezőjét. Inkább csak annyit kérek, hogy ne tekintsünk automatikusan pozitív dolognak a földművelés elterjedését, ami rövid távon rengeteg szenvedést hozott, bár lehet, hogy hosszú távon nyertünk vele.