Elég nehéz nem észrevenni a hasonlóságot. Persze fordulhatnak még máshogy is a dolgok, és neki más életútja lesz, de nagy esély van rá, hogy Kossuth életpályáját fogja bejárni.
Mi volt a helyzet a magyar reformkor idején: Kossuth és Széchenyi vitája alapvetően abban állt, hogy míg a gróf azt hirdette, hogy vigyázzunk a mocskos Habsburgokkal, szép lassan, gazdaságilag kerekedjünk föléjük, addig Kossuth kiállt, és a a forradalmi utat hirdette: ide nekem a szuronyt, elsöpörjük ezeket a köcsögöket, csak akarni, lelkesedni kell. Vajon a tömegeknek mi a népszerű? Lassan, kemény munkával, de biztosan elérni a célt, vagy most, hirtelen minden jó lesz? :-)))) Költői volt a kérdés.
Az ukránok pont ebben a cipőben járnak. Elhitették magukkal (vagy mások velük), hogy forradalmian, pár év alatt ők bekerülhetnek az EU-ba, a NATO-ba, csillogó országuk lesz, ahol ráadásul agyonverhetnek mindenkit, aki nem ukrán. Ki ne akarná? Persze nem tudjuk, nyerhetnek is akár a szabadságharcukban, de ha nem, akkor Zelenszkij lesz az első, aki megpattan az államkasszával, mint ahogy anno Kossuth tette. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e egy ukrán Görgey is a történetben. Állítólag kis kastélya van Olaszországban, ott biztosan meghúzhatja magát, és tarthat kibaszott jó előadásokat az ukrán szabadságról amerikai körutakon. Aztán meg letelepszik Torinóban. :-)
Érdekes kérdés, hogy azon felül, hogy Kossuth népszerű válaszokat adott, miért tudta gyakorlatilag teljesen háttérbe szorítani Széchenyi gondolatait? A válasz egyszerű: mert ő hírlapíró volt. A sajtó akkoriban kezdett befolyásoló tényezővé válni, lassan kiszorítva az egyházat. Zelenszkijt is látjuk, hogy milyen jól alkalmazza a sajtót. Ja kérem, egy filmes producer baromi jó halihúdi történeteket tud rittyenteni, mint ahogy azt látjuk a napi sajtóban. Nem is szeretnék belemenni, mert olyan nevetséges, hogy csak a hülye nem látja, hogy ez mind propaganda. Az meg már tényleg maga a halihúdi giccs, hogy pártjának a neve ugyanaz, mint a filmsorozatának a címe. :-)))))))))))))))))))))))
Hasonlóság még, hogy mindketten kisebbségiként éltek hazájukban. Nem tudni, hogy ez hogyan befolyásolta döntéseiket.
Lehet még Zelenszkij pályafutása Kossuthétól eltérő, mert akár nyerhetnek is az ukránok: őket mégiscsak egy hatalom támadja velünk szemben, ahol az osztrákokkal és az oroszokkal is fel kellett vennünk a harcot, ráadásul ők óriási nemzetközi támogatást kapnak. Lehet, hogy meghal a harcokban és akkor nagy ukrán nemzeti hőssé válik, vagy fordítva, sikeres lesz a háború utáni orosz propaganda, és mocskos, az országot romba döntő despotává válik az ukránok szemében. De legnagyobb esélye a kossuthlajosizálódásának van.
Szeretnék még egy gondolatot megemlíteni, ha már Ukrajnáról beszélünk.
Azt látjuk, hogy a nagyhatalmakkal szemben SEMMILYEN lehetősége sincs egy kis országnak. Ha ők megmondták, hogy Kolozsvár Románia, akkor az úgy van. Ha be kell lépünk a háborúba Szerbia ellen, akkor nincs mese, és ha innen akarják fegyverezni az ukránokat, akkor az hiába nem tetszik nekünk. Látszik, hogy Viktor bátran kiáll az EU ellen, de KATONAI kérdésekben már sokkal óvatosabb. A nagyfiúk ugyanis arra harapnak. Ezért hülye az, aki szerint kimaradhattunk volna a II. világháborúból. Most látjuk, hogy milyen mozgásterünk van. :-) A nagyhatalmakkal szemben csak egyetlen egy dolgot tehetünk: nem szeretjük őket. Megcsináljuk, amit parancsolnak, mert nem tehetünk mást. De ne szeressük őket! Ezért nem értek egyet a sok kommentelővel, akik mindig viccelődnek Romániával, hogy bezzeg ők az első szóra átállnak az ellenséghez. Először is mi is át akartunk, csak nem sikerült. Másrészt nem az ellenséghez álltak át. Ez csak akkor van, ha a jelenlegi gazdáidat szereted. Ugyanis nekünk ugyanolyan ellenségünk Oroszország, USA, Törökország, Németország stb. Mind megalázott, kifosztott, legyilkolt minket már többször is. Nem kell őket szeretni. Tehát mi egy átálláskor nem az ellenséghez állunk át, hanem a GAZDA ellenségéhez. Az meg nem ugyanaz. Persze tudom, hogy a kommunisták nagyon rossz gazdának tűntek (és azok is voltak), de mivel a kis nemzeteknek nincs választási lehetőségük (akkor az USA meg a szovjetek lezsírozták, hogy kinek ki lesz a gazdája, szépen elosztottak minket), nem kell politizálniuk, csak szenvtelenül tapsolni. Ezért nem szabad szeretni őket, mert akkor racionális döntés helyett érzelmit fogunk hozni, pont mint 44-ben. A mostani liberális nyugatra is pont ezért köpni kell gondolatban. Egy olyan rendszert működtetnek, ami életképtelen, de nincs választásunk. Ki kell bírni, és várni a jobb időket. Azonban ők közben természetesen édesgetnek magukhoz, hülyítik a gyerekeinket a halihúdi szarságokkal. Ez a mi felelősségünk, hogy próbáljuk nekik elmagyarázni, hogy az miért rossz. Sok sikert.