Nemrég olvastam egy nagyon jó cikket az elmaradt elitváltásról a Pesti Srácokon. Olvassátok el: 

https://pestisracok.hu/az-1990-ben-elmaradt-elitvaltas-tragikus-kovetkezmenyei/

Majdnem sírógörcsöt kaptam, hogy ez annyira jó, és én ilyet nem tudok, úgyhogy maradt az, hogy soronként végigmegyek rajta. Mert annyira ül minden mondata, hogy mindegyikhez egy oldalt lehetne fűzni. Alapvetően az SZFE-ügyre íródott, de általánosságban is érvényes és igaz.

Kezdjük!

"Magyarországon utoljára 1944 és 1953 között volt elitváltás. A második világháborúig regnáló elit eltüntetését már a megszálló németek és a nyilasok is megkezdték, majd a Vörös Hadsereg és a kommunisták fejezték be."

Ebben az állításban -azon kívül, hogy igaz- a lényeg az utoljára szón van. Ugyanis a lényeg az, hogy azóta nem volt. Pontosabban sok területen igen. Pl. a politikában a fideszes nemzedék már nem az átkosban gyökeredzik, de a másik oldali politikusok, a kulturális élet, a társadalomtudományos elit, a tanárok nagy része igen.  A természettudományos elit sem változott, de ott általában nem sok jelentősége van (normális esetben) a világnézetnek. Kurva jó hidakat tervezhet egy kommunusta mérnök is meg egy homokos libsi meg egy katolikus is. Csak a szakmájához értsen. Róluk nem is nagyon kell beszélni.

"Az ötvenes évek elejére gyakorlatilag eltűnt a korábbi Magyarország teljes politikai, kulturális, gazdasági elitje, a helyi társadalmi elitek nagy részével, a falvak és kisvárosok tekintélyes embereivel, önálló egzisztenciáival együtt. "

Itt nekem a "helyi társadalmi elit" gondolata tetszik nagyon. Ugyanis sokat hallunk, gondolunk a nagypolitikára, de amitől igazán jó az ország, az a mérhetetlenül sok falu, kisváros, ahol rendkívül értékes, értelmes emberek irányították vagy csak befolyásolták a helyi hangulatot: hallgattak rájuk, méltányolták, követték őket. És róluk nem esik sok szó, és nem tudják sokan, hogy mekkora értékei voltak az országnak.

"Az elitcsere következménye persze az ország teljes lezüllése volt, gazdasági csőd és szinte minden társadalmi alrendszer működésképtelenné vált".

Ezt sokan elfelejtik. A Kádár-rendszer felől nézik a dolgokat, és csak annyira emlékeznek, hogy "jó volt". Az ötvenes évek meg már annyira távol van, hogy nem is értelmezik az ott történteket. Ne feledjük, hogy Németországban (nyugati fele) is romokban volt az ország, ott is felépítették, csak egy óriási kerülőutat nem kellett megtenniük, amit kommunizmusnak hívnak. Nagyon alulértékeljük a kommunizmus romboló hatását, a felesleges beruházásokat, a szellemi élet elpusztulását.

"A konszolidálódó Kádár-rendszer elfelejtette velünk, hogy a hatalmi elitjének jelentős része eredetileg rablógyilkos volt."

Igen. Szégyen, hogy eddig nem találtuk meg ezt a szót, rablógyilkos. Mert hogy hívjuk azt, aki mások életének elvételével anyagi haszonra tesz szert? Pontosan így. Nyugodtan alkalmazzuk ezentúl bátran ezt a kifejezést, mert ez az igazság. Nem kell elhallgatni, nevén kell őket nevezni. Rablógyilkosok.

"Ahogy azt is, hogy kulturális elitje és értelmisége szinte teljes egészében végig asszisztálta a rendszer terrorját, azzal egyetértett és azt a saját előrejutására használta fel."

Tudjuk, hogy nem sok választásuk maradt, de ez attól még tény. Hogy saját pecsenyéjüket sütögették a költők, írók stb. Arról most ne beszéljünk, hogy mennyi foximaxis "tanár" volt az országban, mert azokat nem biztos, hogy az elit részének tartom.

"A rendszer második generációját, a reformkommunistákat és a baloldali értelmiséget, akik mostanában éppen a magyar kultúra és társadalomtudomány nagy öregjei, ezek a szadista elmebeteg tömeggyilkosok nevelték fel, válogatták ki, helyezték pozícióba."

Ez egy lényegi mondat. Ne higgyük el azt a dumát, hogy ezek csak szakmát lestek el a mestereiktől. Nem, mindent. És szeretik is őket, és etalon számukra. Jól látták a kommunisták, hogy a régi rendszerben, régi tanárok által  nevelkedett nemzedékkel nem lehet felépíteni a kommunizmust. Eltakarították őket amint tudták. Igazuk volt, tényleg nem lehet. És nekünk ezért kell eltakarítani az útból ezt a kompromittálódott nemzedéket. Persze nem olyan eszközökkel, mint ők. De nincs más választásunk, ha alkotni akarunk. (Különben nézegethetjük életünk végéig a Jancsó-filmeket. :-) )

Itt egy mondat, amivel viszont nem értek egyet:

"Az, hogy ezt viszonylag békés körülmények között, már gyilkosság és rablások nélkül, valamennyire a látszatra adva is kellett tenniük, az csak Kádárnak köszönhető, aki nem tartozott a szokásos kommunista gyilkosok közé, nem élvezte a gyilkolást, habár a hatvanas évek közepéig a rendszer szükséges eszközének tartotta." 

Olyan ez, mint mikor a maffia eltöri a gyereked kezét, ha nem akarod a védelmi pénzt fizetni. Utána már nem kell megismételniük, mert annyira félsz tőlük. Kádárnak ezért nem kellett gyilkolásznia később már, mert megfegyelmezte az egész társadalmat addigra. OK, nem élvezte a gyilkolást, de a csehszlovák meg NDK-s kollégák sem nagyon gyilkolásztak már később, sőt még a véres kezű, tömeggyilkos Tito sem. Megölték ők már addigra azokat, akiket kellett.

"A teljes elitváltás a magyar kulturális hagyomány szinte teljes megszakadását eredményezte, amit a hatvanas években a téeszesítés következményeként a teljes magyar paraszti kultúra pusztulása is követett. "

Óriási csapás, így lettünk gyökértelen ország (részben, mert a sztyeppei önállóság genetikai alapon azért megmaradt bennünk).

"A kommunisták is vidéken döbbentek rá a saját jelentéktelenségükre, ugyanúgy, ahogy mai utódaik, a liberálisok is a vidékben, nem városiakban találják meg a fő ellenségüket."

:-))))))) Ehhez nem is kell semmit hozzáfűzni. Kristálytiszta éleslátás. Talán a fő üzenete is lehetne az írásnak: nincs is szükségünk rájuk, a kommunistákra és a liberálisokra, a nagy "váteszekre", akik annyira jól látják a jövőt. Csak tízévente mindig más jövőt jósolnak. :-)) Ugyanolyan hévvel jósolták meg, hogy megszűnik a pénz, mindenkinek igényei szerint stb., aztán ugyanolyan vehemenciával álltak a tőzsde meg a szabad piac mellé. A nagyapáik még kohókat építettek, az unokák meg zöldségeket beszélnek, és lebontatnák az erőműveinket. Sok ilyen van, de mondjuk a Donáth család elég eklatáns példányuk.

 "A magyar történelemtudomány teljesen marxizálódott, a társadalomtudomány még a nyolcvanas években is teljesen ideológiai alapon nyugodott. Ezeknek a területeknek az elitjeit, ahogy a kulturális eliteket is, a rendszerváltás érintetlenül hagyta."

Azt kell látnunk, hogy a rendszerváltás, bár alapvetően jó dolog, de két lépcsőben történt meg: első fele 1990-ben, mikor a "hardveres" változások történtek (jog, állami berendezkedés, tulajdonviszonyok). Második fele meg most, 2010 óta történik. Itt a kézzel fogható dolgok mellett az emberre, a "szoftverre" is figyelnek. De minden lépésért meg kell küzdenünk: az MTA, a bíróságok, az SZFE stb. Ezért van az, hogy Varga Zsolt mai megválasztása a főbírói székbe ilyen szabálytalan volt. Ugyanis normális helyzetben nem helyénvaló egy olyan embert odaültetni, akinek nincs bírói tapasztalata. De itt és most nincs normális helyzet. Az elitváltást manapság kell levezényelnünk, mivel a Rendszerváltás 1.0-ás verziójába nem fért bele. Ha mindig csak azok közül választhatunk, akiket az előzőek tettek oda, akkor nem lesz itt semmilyen változás. És minőségi ugrás sem lesz: marad ugyanolyan posvány a bíróságokon, mint a magyar filmeknél vagy a fociban láthattuk.

"gyakorlatilag Budapesten például színházigazgatót még mindig az 1968 - as Budapesti Pártbizottság hozzájárulásával lehet csak pozícióba helyezni"

Nevetnem kéne, mert annyira tragikomikusan igaz ez az állítás. Kár, hogy nincs kedvem.

"Ez a banda csinált ebből a remek, élhető országból egy rossz hangulatú, gyűlölettel teli helyet, ezek tesznek meg mindennap a teljes közpénzből fizetett munkaidejükben mindent, hogy a színházlátogató, a magyar film, a kereskedelmi média nézője, olvasója rosszkedvűen vagy saját hazáját megvető érzéssel élje az életét."

Az eredeti cikkben ez nem volt vastagon szedve, pedig talán ez a legnagyobb károkozás, amit tehetnek. Egyszer nekiveselkedem, és összegyűjtöm azokat a méregkapszulákat, amiket a sajtójukban nap, mint nap elhelyeznek, hogy ROSSZUL ÉREZZÜK MAGUNKAT EBBEN AZ ORSZÁGBAN. Nehogy azt higgyük, hogy amit a szomszédoktól, ismerősöktől hallunk, a panaszáradat gyakorlatilag mindenre, a véletlen művel. Ezt sugározzák az agyunkba aljasan minden hullámhosszon. Magyarország a világ leggazdagabb 20%-ában benne van, ennek megfelelő az egészségügy, az utak állapota, az oktatás, de még a foci is. Ez tény. Egy ismerősöm szokta mondani, hogy ha nem tetszik, akkor játssz olyan játékot, hogy megpörgeted a földgömböt, és találomra odamutatsz. Szeretnél-e oda születni? (OK, ha víz, akkor újra próbálkozhatsz. :-) ) Mert sokkal nagyobb valószínűséggel kerülsz szarabb helyre, mint jobbra. Persze még előbbre lennénk, ha a kedves szovjet elvtársak nem mutatták volna meg nekünk a gazdaságszervezés bizonyos fejlettebb formáit, úgymint TSZ és kizárólagos állami tulajdon. És leszünk még előrébb is, mint ahogy araszolunk is előre váltakozó sebességgel 90 óta. De már most is jó helyen állunk, csak mi többre vagyunk hivatottak. És ezt az elittudatot, ami vélhetően a nagyhatalmi tudatunkból származik, felhasználják annak sulykolására, hogy ha nem vagyunk elsők, akkor utolsó senkik vagyunk. Ezer átok rájuk!

"Mi állami pénzből több ezer olyan embert tartunk el nagypolgári színvonalon, akiknek az a fő projektje, hogy elvegye a kedvünket az élettől, a magyarságunktól."

Itt is van egy jelző, a nagypolgári, amire fel kell kapnunk a fejünket. Ismerősöm, aki közeli, de nem túl szoros viszonyban volt Jancsóval, mesélte, hogy neki Olaszországban villái voltak már akkor is. NAGYPOLGÁRI színvonalon tartjuk el a hóhérainkat.

Sajnos minden szavával egyet kell értenem, tkp. minden mondatát idemásolhatnám. Olvassuk el sokszor, és reménykedjünk, hogy a rendszerváltás, ha lassan is, de végül meg fog történni az élet minden területén.