Érdekes cikkre bukkantam ma. Kassai Lajos, a híres lovas íjász, egy interjúban mondott egy olyan mondatot, hogy a nyaralás proli dolog. A Mandiner-cikkben szépen levezeti Győrffy Ákos, hogy mekkora bunkó Kassai, a hozzászólók szerint pedig lenézi a kisembert, ami igaz is. Azonban eszembe jutott, hogy én is akartam már írni a nyaralásról, úgyhogy itt az apropó, hogy meg is tegyem. (A vitát meg mindenki olvassa el, érdekes.)
Nekem is sok ellenérzésem van a nyaralással szemben, de pont nem proli dolog, hanem az ellenkezője, majd kitérek rá később. Először is zárjuk ki a romantikus megközelítést, hogy régen sem mentek nyaralni az emberek. A cikk alatt ugyanis sokan ezt hozták fel a hozzászólásokban. Ennek oka azonban egyszerű, már írtam is róla. Másodszor pedig zárjuk ki az érzelmi megközelítést, miszerint én személy szerint nagyon utálom a fszlóbálós tengerparti nyaralásokat. Az lehet, de más meg szeretheti. Csak azért, mert nekem nem jó, még másnak az lehet. Csak annyit szeretnék elérni, hogy ne automatikusan menjünk, hanem gondoljuk át előtte, hogy ezt akarjuk-e.
Tehát mi szól ellene?
Az anyagiak.
Egy négy fős családnak egy tengerparti nyaralás, vagy akár bármely külföldi utazás belekerül 1 millió forintjába, abban biztosak lehetünk. Ott az utazás, ami 70-80 ezer még Horvátországba is, az apartman 3-400 körül van, és akkor ott enni is kell. Na jó, legyen csak 800, de akkor nem biztos, hogy esznek étteremben. Több olyan ismerősöm is van, akik ezt minden évben vállalják, de azért nem keresnek olyan jól. Azt kell nézni, hogy ezt megtakarított pénzből kell kifizetni. És az ugye a maradék, ami a lakástörlesztő (bérlet), élelmiszer, rezsi, ruházkodás FELETT megmarad. Az meg nem olyan sok, mint a fizetésük. És az a nagy gyanúm, hogy ezek a családok olyan rohadt sokat nem tudnak félretenni havonta. Azaz fél évig fagyban, hóban, fáradtan is csak azért mész be a kretén főnököd cseszegetéseit hallgatni, azért robotolsz utazással együtt 10 órát, hogy mindezt 5 nap alatt elverd.
Azaz nem proli dolog a nyaralás, hanem dzsentri. Pont mint amit Mikszáthtól olvastunk, hogy egy nap alatt elkártyázta a földjeinek a felét. Vagy Csekonics gróf, akiről azt beszélik, hogy megkérdezte egy francia szállodában, hogy mi a legjobb francia pezsgőjük, és akkor kérte, hogy öntsenek fel vele egy kádat, és hűtsenek be benne egy üveg Tokajit. :-) Olvastam olyat is Nagy-Britanniából, hogy hitelt vesznek fel a nyaralásra. Az még jobb. Ha egy hétre mész, akkor az első és az utolsó nap kb. kuka, szóval tényleg 5 nap áll szemben 110 munkanappal. Hát nem tudom, ha valakinek megéri, akkor csinálja, de azért gondolkodjon már el. Ugyanerről már írtam a síelés kapcsán is egyébként.
Azért árnyaljuk egy kicsit a képet!
Először is vannak kivételek. Pl. ha egyedül élsz vagy sokat keresel, akkor lehet, hogy ez az arány sokkal jobb, bár tapasztalataim szerint az ilyen ember viszont drágább utazásokra megy el.
A másik fontos érv a nyaralás mellett, hogy "én nekem megéri, mert annyira szeretek menni". Kognitív disszonancia rezolúció :-), hogy valami tudományosat is mondjak. Meg ugye a szomszéd is megy, nekem is kell. Szerintem meg nem éri meg neki, eléggé önfelmentésnek tűnik, de ugye ezzel az érvvel nem lehet vitatkozni: megéri neki, mert annyira szereti. Le is zárult a vita.
És itt akkor beszéljünk róla, hogy miért is fontos dolog a pénz, és miért kell vigyázni rá! Sokszor mondogatják, hogy a pénz nem boldogít, ami igaz is. De ha nincs pénzed, akkor megmondom, mi vagy: rabszolga. A pénzért rángathat a főnököd, parancsolgathat neked. Ezért van az, hogy MINDEN hullámhosszon megy a megdolgozásod: el kell ide utaznod, ezt a modern telefont meg kell venned, ilyen ócska kocsival nem jár senki stb. Ezek a kedves jóakarók annyira megvetik a pénzt, hogy valamiért mindig arra akarnak rávenni, hogy add nekik. :-) Persze ha megtakarítod a nyaralások árát, attól még mindig lesz főnököd, de esetleg könnyebben fel tudsz mondani, ha van egy kis tartalékod, vagy plusz jövedelmet biztosít, ha egy picivel több van. Nem gondolom, hogy mindenkinek tőkejövedelemből kellene élnie, mert az lehetetlen. De az ellenkezője is hülyeség, mikor mindig minden pénzedet divatos baromságra költöd, amit igazából nem is te akarsz, hanem mások akarják. Legfeljebb észre sem veszed. Vagy nem vagy fülig eladósodva, az sem rossz dolog, akkor is szabadabb vagy, mint az adós. Csak jöjjön egy kis válság, és ott állsz egy szál gatyában megtakarítás nélkül vagy rosszabb esetben egy hitelezővel a nyakadon.
Tehát akkor azt javaslom, hogy ne menjünk nyaralni?
Az én tanácsom az lenne, hogy menjünk, mert kell a változatosság, lépjünk ki a mókuskerékből néha, de tartsuk be a józan ész szabályait. Ne vállaljuk túl magunkat tudat alatt akár mások nyomása miatt, hanem értékarányos nyaralást válasszunk. Nem az úti cél távolsága, egzotikussága számít, hanem az hogy kivel megyünk. Ismerek olyan embereket, akik belföldre mennek el a BARÁTAIKKAL egy hétre, mert a társaság az, ami igazán felvidít. Vagy a nagyobb családdal. Mi az ismerőseimmel minden évben Magyarország (néha Erdély) egy-egy területét választjuk ki, minden évben más szervezi a programot, és miközben megismerjük a hazánkat, közben még jókat bulizunk is. Most hogy a gyerekek már elég nagyok, csak 50-en megyünk, de voltunk már 80 körül is. A társas kapcsolatok az emberi lét egyik sója, és nem a drágán vásárolható "élmények".
Jó nyaralást kívánok mindenkinek!