Sokszor olvashattuk a közelmúltban, hogy milyen drága a lángos a Balatonon. Ezen rugóznak egyesek, hogy bemutathassák, hogy milyen rossz országban élünk. Összehasonlítgatják a horvát árakkal, hogy szörnyülködjenek, mert ott olcsóbb minden (lószart olcsóbb, de most mindegy). Ez is érdekes téma lenne, de most pont nem erről akartam írni. :-) Szóval drága-e a lángos a Balatonon? Hogy ezt megválaszoljam, egy kicsit távolabbról kell elindulni.
Nemrég beszélgettem egy munkatársammal, aki panaszkodott, hogy kimentek a gyerekkel egy rendezvényre, és kétezer körül volt egy vattacukor. És elkezdte összeszámolgatni, hogy mennyi cukor kell bele, meg a gép amortizációja meg ilyenek. Erre neki is mondtam, hogy tévúton jár. Ugyanis az a helyzet, hogy nem a vattacukor drága, hanem a csirkemell olcsó. Nem értette a hasonlatot, ezért kifejtettem bővebben is.
A modern gazdaságnak két része van: a tömegtermelés és az egyedi "gyártás". Vannak a Youtube-on és a tévékben is szép számmal műsorok, ahol a tömeggyártást mutatják be. Pl. Gyetván Csabát szoktam néha nézni, meg a How it's made-et. Roppant érdekesek, ahogyan a robotkarok, sőt még annál jóval egyszerűbb szerkezetek percenként több száz vagy ezer csomagot készítenek el, óriási üstökben fő a csirkemell stb. stb. Tényleg ajánlom mindenkinek, élvezetes. Ha valaki még nagyobb élményre vágyik, menjen el a magyar autógyárak egyikébe gyárlátogatásra --én pl. az Audinál voltam--, és csodálkozzon, hogy hogy megy a termelés manapság. Mindegy, hogy hogyan tekintjük meg, a lényeg mindig átjön: hihetetlenül, elképesztően hatékony ez a termelés. Tehát a sorozatban, korszerű gépekkel végrehajtott termékelőállítással nem versenyezhet az egyedi gyártás vagy szolgáltatás. Így lehet igaz az, amit az elején írtam: nem a vattacukor drága, hanem a csirkemell olcsó. Ha lenne valamilyen időgépünk, és meg tudnánk nézni, hogy mondjuk az 1700-as években mennyi munkaideje ment el egy családnak arra, hogy előállítson egy csirkét, akkor azt látnánk (ha belevennénk a búza vetését, aratását, beszállítását lovakkal vagy ökörrel, a csirke felnevelését, itatását,. levágását), hogy sokszorosan több munkaidőbe került, mint manapság. Látnunk kell, hogy ettől élünk jól, az agyongépesített ipari termeléstől. És persze nem csak a gépek, hanem minden tudás, a vegyipar és a nemesítések stb. miatt. Ehhez képest kimegy egy vállalkozó a rendezvényre, felállítja a sátrát, egész napot elüt ott, és elad jobb esetben száz vattacukrot. És aztán egy hétig (vagy többig, pl. télen) meg semmi. Ennyi idő alatt a gyárban --igaz, hogy több ember és tőke--, de több ezerszeres értéket állítanak elő (de több százszorosat biztosan). Tehát főleg a szolgáltatások nem javultak a középkor óta annyit, mint az ipari termelés. Egy színész pl. kb. ugyanolyan hatékonyságú, mint akkoriban. Nem ismerve a konkrét esetet, nagy valószínűséggel elmondhatjuk, hogy a lángos azért kerül annyiba, mert tényleg ennyit ér. (Most nem akarom részletezni, hogy helypénz, amortizáció, anyagköltség, bérköltség, szállítási költség, adók, haszon, amit meg kell termeli azon a szánalmas száz darabon.) Megállapíthatjuk, hogy tulajdonképpen minden szolgáltatás luxusterméknek tekinthető.
És akkor most teszek egy meglepő kijelentést: bár relatívan drágák a szolgáltatások, de ez így van jól.
Hogyhogy? -- horkannak fel sokan.
Gondoljuk el, hogy mi lenne akkor pl., ha a Mercedes gyári munkások annyit keresnének, amennyi értéket előállítanak, és a többiek is. Akkor mondjuk a gyári munkás keresne havi 10 millió forintot, a kukás meg havi 50 ezret. Persze nem tudom a pontos értékeket, de nagyságrendi különbség van a kettő között, az biztos. Sok kérdés adódna, ha így lenne, de a legfontosabb: ki venné meg ekkor a termékeket? Mint a viccben, amire homályosan emlékszem, hogy Henry Ford mondja a szakszervezetiseknek, hogy ha ilyen gépek lennének csak a gyáramban, akkor soha senki sem sztrájkolna, mire ők meg visszaválaszolják, hogy ezeknek a gépeknek adjon el autót! És a lényeg, hogy a mai, modern társadalom így működik: nem a gyári munkás keres 10 milliót, hanem ő csak kettőt mondjuk, de a kukás is keres másfelet (Németországban pl.). Gyakorlatilag "nincs szükség" egy csomó munkára valójában a szó szoros értelmében véve, azonban mégis létrehozták (vagy kialakult magától, mindegy) a szolgáltatószektor, aminek a valódi értelme, hogy szétterítik a gazdaságban a jövedelmet. Azt tanultuk még általános iskolában, hogy a modern gazdaságban úgy 23% az ipar, 2% a mezőgazdaság (mármint annyian dolgoznak ott) és 75% a szolgáltatószektor. De a lényeg, hogy nem ők termelik meg a gazdagságot (persze szolgáltatása válogatja, és részben igen, pl. a sebész szolgáltatásnak tekinthető, de nem luxusfogyasztás), hanem felhasználják a megtermelt javakat. A legjobb példa erre a turizmus, ami felszívja a (részben) képzetlen munkaerőt. Tudjuk, hogy a turistának minden szart el lehet adni drágán: be kell csődíteni egy templomba magas belépőért, mini makettvárosokat kell felépíteni, belga csokoládét kell neki adni, helyi sört vagy pálinkát kínálni, kerékpárt kölcsönözni stb. Ezek nyugodtan tekinthetők luxusszolgáltatásnak, mivel nem kellenek az élethez. De valahogy szét kell teríteni a pénzt a gazdaságban. Tehát szigorúan véve mondhatnánk azt, hogy nem kell kimenni a vásárba, meg nem kell a Balatonhoz menni, ha drágállod a lángost. És ez az egyén szintjén működhet is. De akkor összedől az ország. Kollektív szinten ez már katasztrófa lenne. Akkor majd valami mást kellene kitalálni, hogy az emberek elköltsék a pénzüket. Persze nem muszáj ezt a rendszert működtetni. Jó példa lehet Észak-Korea, ott nincs gond, hogy a megtermelt javakat (ami ott eleve már nagyon alacsony szintet jelent) mire költsék. Nem muszáj szolgáltatásra, lehet pl. hadseregre is, az is fel tudja szívni a felesleget. (Ahogy elnézem, az EU is ebbe az irányba tart.). Azonban ez a mi szolgáltatásalapú elosztásunk akkor már mégiscsak jobb.
És ha már itt tartunk, térjünk ki egy tévhitre, ami a fentiek fényében már könnyen érthető. Mikor Orbánék meghirdették az ország iparosítását, akkor sok ellenzéki felhördült, hogy milyen mucsai, korszerűtlen elvek! Nem az ipart kell növelni, hanem a szolgáltatásokat, mert az jellemzi a modern gazdaságokat. :-) Az okot ne keverjük már az okozattal! Olyan ez, mintha az mondanánk, hogy Ferrarit kell venni az átlagembernek, mert a gazdagok azzal járnak. Azaz ha veszek, akkor én is gazdag leszek. :-) Nem, az erős ipar hozza létre a szolgáltatások 75%-os szintjét (munkaerő arányában értve). Ha megnöveljük az ipart, akkor azt egy idő múlva lekövetik a szolgáltatások, és kialakul az áhított arány.
Remélem, sikerült megvilágítanom, hogy hogyan működik a mai, modern gazdaság, és sikerült néhány téves elképzelést megcáfolni.
Hű, de megkívántam a lángost, holnap úgyis megyek a Balatonra túrázni, veszek is mindjárt egyet. :-)
(Ha tetszett, iratkozz fel!)
