Mindenki ismeri a vidéki Magyarországot nagyjából. A kis falvakat, ahol nincs bolt csak mozgó, vagy van, de csak a nap egy kis részében van nyitva. Gyerekek kevesen, iskolába a másik településre járnak. Vagy van gyerek sok, de azok a megélhetési gyerekgyártás miatt. És ami a legfőbb, az összes gond okozója: NINCS MUNKA. Mi lesz a jövőjük, mit lehet tenni?

Ahhoz, hogy megértsük, tudnunk kell a falvak létrejöttének okát. Miért vannak falvak Magyarországon (és máshol is)? A válasz igen egyszerű: az ember mindig oda meg, AHOL A MUNKA VAN. Ha megnézzük a gazdaság szerkezetét az elmúlt századokban (mondjuk kb. 1100-1800-ig), azt látjuk, hogy a GDP nagy részét a mezőgazdaság adta. Tudom, hogy furcsán hangzik a GDP szó a régmúlttal kapcsolatban, ezt valami modern dolognak tartjuk, de a jelentése, azaz az országban megtermelt áruk értéke létező és értelmes fogalom, ha nem számoltak vele, akkor is. (Pontosabban számoltak, mert biztosan tudták a háború elején, hogy mennyi búzájuk és lovuk van, de összehasonlító statisztikát biztosan nem gyártottak belőle.)  Sőt, manapság régi adatokból becsléssel megpróbálják az országok gazdasági teljesítményét kiszámolni, vannak erre kutatások. Szóval a GDP nagy, óriási nagy százalékát a mezőgazdaság adta. Volt pár szabó, csizmadia meg kerékgyártó a városokban, pár nemes, kereskedő, pap, de a lényeg az élelmiszertermelés volt. Mivel gépesítés nem volt (a mai értelemben vett), a lakosság 95%-a (gyarmattartó országoknál ez más arány volt, maradjunk Magyarországnál) a födet túrta. (A százalék csak becslés, de nagyon magas lehetett ez az arány). És mint már mondtam, az ember oda megy lakni, ahol a munka van. Ennek egy jó példája a magyar tanyarendszer. A török kiirtotta a lakosságot, ezért sok üres föld volt. A kiűzésük után először csak kimentek a rohadt messze lévő földre a férfiak, ott aludtak este (szállás), később a családjuk is velük ment (tanya), aztán a tanyákból helyenként falvak, városok lettek (pl. Mórahalom). Mert mindenki oda ment, ahol a munka volt.

Ebből már látszik, hogy miért szenvednek a mai falvak. Mert létük racionális alapjai szűntek meg. Nevezzük tömegmezőgazdaságnak a jelenséget. Ilyen ma már nincs. Azaz Etiópiában meg még más fontos helyeken még van, Európában, pontosabban ott, ahová tartunk már nincs. A szocializmus még konzerválta egy ideig, de ma már nincs ilyen. 200 hektárt megművel egy traktorral meg kombájnnal 2 család: a traktoros meg a tulaj.

 Lehet küzdeni a gazdasági törvények ellen. Ez majdnem a fizikai törvények elleni küzdelemhez hasonló, mintha a gravitációt és más hasonló kis csekélységeket akarnánk legyőzni. Sokszor volt már olyan a történelemben, hogy megváltoztak a gazdasági, termelési feltételek. Ilyenkor véres vagy kevéssé erőszakos módon alkalmazkodtak hozzá az emberek. De ellene senki sem mehet. Mikor a gyapjútermelés kialakult, hiába tiltakoztak, kapálóztak az emberek, elvették a földjüket és őket lassan kiirtották (Anglia, bekerítés, koldusok automatikus kivégzése) vagy mikor szabályozták a folyókat, akkor pont a legeltetést váltotta fel egy gazdaságilag hatékonyabb földművelés (lásd: Talpuk alatt fütyül a szél, egyébként is szórakoztató film, lovasüldözéses lóról hugyozással), akkor a pásztoroknak fellegzett be. De vegyük a 80-as éveket, mikor a szemfelszedő kisiparosok gennyesre keresték magukat. Ma már azt se tudjuk, mi volt az. (Nylonharisnya javítása, ma kuka + új vásárlása van helyette).

(Az előbb írtam egy kifejezést: gazdaságilag hatékonyabb. Ez mindig a körülményektől függ, hogy mit jelent a hatékonyság. Látjuk, hogy éppen akkor, éppen ott a legeltetés volt a hatékonyabb (éppen kialakuló szövetgyártás, Anglia), más helyen meg pont a szántóföldi művelésre áttérés).

Egy jó példa a magyarok történelmének alappontja: a honfoglalás. Bár nem vagyok benne biztos, hogy csak technológiaváltás volt, de gyanús, hogy az egyre szűkülő nomád életmód helyett felvettünk egy letelepedett, részben földművelő életformát. Mert gazdaságilag ez volt a hasznosabb, azaz ez jelentette a jövőt, az életet. Igen, harc is volt a múlt és a jövő között. Nem a jó meg a rossz között. Mert ilyenkor nincs választási lehetőség, csak az élet van és a halál. Még egyszer hangsúlyozom: ez nem kedv kérdése, hogy elvesztem-e a falvak sokszínű világát, a népzenét stb. Mert elvesztem. A kérdés az, hogy az emberek változtatnak-e, és túlélnek vagy ragaszkodnak a hagyományokhoz, kipusztulnak és más népek jönnek helyettük. Hát igen, szomorú, de mindig tudtuk, hogy milyen az élet:kegyetlen.

OK, vége a hagyományos falvaknak, a tömegmezőgazdaságnak, nincs rájuk szükség. De akkor mi legyen a falvakkal?

Alapvetően a kérdés rossz. Mondhatnám ördögtől való: nem az emberért aggódunk, hanem az élettelen dolgokért, a házakért, utakért, a települések nevéért. Pedig az igazi érték az ember, így hát így kell feltenni a kérdést: mi legyen a falusiakkal?

Térjünk vissza a fő megállapításhoz: az ember mindig oda megy, AHOL A MUNKA VAN. Igen, ez a falusiak lehetősége: beköltöznek a közeli kisvárosba, ahol termelőüzemek, szolgáltatások vannak. Ott lesz munka, lesz jövő. Persze közben tanulnak valamit angolul, tanulnak szakmákat, fejlesztik magukat. A kisvárosokhoz közeli települések alvó városok mintájára alvó falvak lesznek. Onnan nem kell elköltözni. Ha javul a termelékenységük (azaz jobb fizetésük lesz), kocsival fognak bejárni. Kicsit kevesebbet fognak utazni, mint a fővárosi társaik a város egyik feléből a másikba.

Egy kis részük azonban maradhat a mezőgazdaságban. Szerencsére a kormány is felismerte, hogy a szántóföldi mezőgazdaság egy kalap sz*rt ér. Én ismerek ilyen nagy parasztokat, a John Deer a vágyálmuk (traktor, ha valaki nem tudná :-) ), meg felvenni a területalapú támogatást. Ez egy nagy nulla. A legjobb évben a magyar mezőgazd. szektor eredménye (EU-támogatással együtt) 30 milliárd forint volt (egy régi Raskó György-interjúban olvastam, lelkendezett, hogy ennyi még sosem volt, mert nagyon jó az időjárás). Akkor nézzük meg egy közepes magyar bank eredményét, kb ennyi. A mezőgazdaság ennyit ér a mai világban. Vesszük a német traktorokat, az arab gázolajat, az amerikai vetőmagot és vegyszereket, tönkre vágjuk a földeket, hogy néhányszor 2 család megéljen belőle és komplett hozza egy közepes bank eredményét. Gratula.

Szóval a kormány is felismerte ezt (már a 30-as években is voltak ilyen gondolatok, kert-Magyarország), így az új pályázóknak már állattartást, kertészetet meg egyéb munkaerőigényes feladatokat kellett vállalniuk. Ausztriában már most óriási a biotermelés aránya, de úgy néz ki, hogy ezt 100%-ra akarják feltornászni. (Szeretem, mikor mondják, hogy a TSZ-eknél volt a tudás. A 70-es évekbeli DDT-tudás NULLA a mai világban, nem értenek ők semmihez). Tehát ha jól dolgozunk, akkor a mezőgazdaságban (azaz falvakban) meg lehet tartani dolgozókat, de az még így is töredéke lesz a hajdan voltnak.

 Röviden: a hagyományos falvak lassan meg fognak szűnni. (Természetesen jöhet még technológiaváltás, de ezt most nem láthatjuk). A lakosok kisvárosokba vagy a közelébe fognak költözni, ott jól fognak élni. Egy nagyon kis részük maradhat a mezőgazdaságban, ha képes magas minőségű termelésre átállni.

Botorság a természet törvényei ellen küzdeni, mert minek pazaroljuk értelmetlen dolgokra az erőforrásainkat? Fontos dolog a hagyomány, de sokszor csak a változásra képtelenség áll mögötte. És persze a kommunisták falurombolása mögé sem állok. Ők mindig jók voltak erőszakoskodásban. Az egyetlen megoldás, hogy a falusi gyerekeknek olyan oktatási lehetőségeket adjunk, amelyek segítségével nem kilátástalanul kezdik az életet. Tudom, hogy nehéz ezt megemészteni, nekem is egy évtized volt, azóta gondolkodom ezen. De egyszer el kell kezdeni.