Hehe, jó kis provokatív cím, biztosan sokan idekattintanak. :-)

A cím mindazonáltal igaz, és mindjárt elmagyarázom, hogy miért. Sokkal tágabb értelmű dologról szeretnék beszélni, mint a rabszolgatartás. De mivel sajnos sokan csak a címet olvassák el, és annak alapján ítélnek és rasszistának bélyegeznének, gyorsan egy tisztázó jellegű állásfoglalás:

a rabszolgatartást én mint szabadságszerető ember az emberiség leggonoszabb, legaljasabb cselekedetének tartom, mélyen elítélem, legyen az bőrszín alapján vagy csak simán dobókockaelven működő. (Gondoljunk itt pl. honfitársaink tízezrével történő elrablására a török birodalomba.) Minden működtetője undorító bűnöző a szememben. Különösen fájó és cinikus, hogy pl. az USA déli államaiban a rabszolgatartók másnap elmentek a templomba miközben magukat hihetetlenül jó keresztényeknek tartották. Érdekes olvasmányélmény, hogy 1848 előtt és után Amerikába került magyarok milyen lelkesedéssel írtak a fantasztikus szabadságról, ami ott van, miközben a rabszolgatartást még figyelembe se vették. (hasznos olvasnivaló Bölöni Farkas Sándor útleírása, bár a Wiki azt írja, hogy ő elítéli a rabszolgaságot, én máshogy emlékeztem, de lehet hogy keverem valakivel. Azért érdemes elolvasni: https://hu.wikipedia.org/wiki/Utazás_Észak-Amerikában).

Szóval: mindig tudtuk, hogy az egyén és a társadalom, az egyes és az összesség érdeke között ellentét feszül. Csak az a szerencse, hogy normális békeidőkben ez nem éleződik ki annyira, hogy tömegesen fájdalmas legyen.  Azonban vannak időszakok, mikor ezek az ellentétek nyilvánvalókká válnak. Egy jó példa az I. Vh. lövészárkai. Vegyünk egy győztes oldali katonát, mert nála elvileg úgymond "megérte" az áldozat. Kiküldték a géppuskák elé, és mondjuk életére megvakult, a menyasszonyát elvette más, ő meg nem túl hosszú élete végéig nyomorgott valami londoni szegényházban. És az országa győzött, ha nem megy ki harcolni, akkor az egész veszik el. Az országnak jó volt, az egyénnek rossz. Vagy vegyünk egy amerikai katonát a II. Világháborúból! Az országát világhatalommá emelte az áldozatvállalása, pedig ő nagyon rosszul is járhatott.

De talán a rabszolgasággal még jobban lehet ezt az ellentétet szemléltetni: az időszak előtt feketék csak Afrikában éltek tömegesen, most pedig egész Észak- és Dél-Amerikában, Kubában, sőt vélhetően a rabszolgatartás következményeként most már Európában is. Mi a természet legnagyobb sikere? Mikor sikeres egy tulajdonság? Ha minél több példányban és minél nagyobb területen elterjed. És pont ez történt a feketékkel a rabszolgatartás miatt.

Talán ez a példa tudja megmutatni legjobban a természeti törvények kegyetlenségét: az egyed nem számít, annak nyomorúságos is lehet az élete, a természet szempontjában az egy nagy nulla, csak az összesség számít. Mennyit kellett szenvednie évszázadok során a feketéknek a gyarmatokon? Rengeteget. És megérte? Nekik biztosan nem, de a saját kultúrájukat/génkészletüket sikeressé emelték ezáltal. Érdekes, hogy a "feketék összessége" úgy viselkedik, mint egy élőlény, aminek az érdeke nem esik egybe a részeinek az érdekével. Ha pl. nézzük egy sportoló sejtjeit, akkor azok lehet hogy éppen elhalnak miközben ő olimpiai aranyat szerez.

------

Talán a keresztény gondolkodásmód miatt van egyfajta naivitás, idealizmus bennünk, hogy az élet célja, hogy jó legyen. És az utolsó 75 évben (mondjuk Nyugaton, az USÁ-ban) ez volt a helyzet, ezért azt hittük, hogy ez mindig így lesz. De ez az emberiség történetében csupán egy tizedmásodperc.

Ha keményen dolgozunk, jó döntéseket hozunk, akkor, de csak is akkor IDEIGLENESEN legyőzhetjük a természet eme kegyetlen törvényét, élhetünk boldogan, kényelmesen. De ha egy picit is megbillen a tisztánlátásunk, akkor visszaveszi az uralmat, és megint rossz lesz az egyénnek, hogy az egésznek "jó" legyen.

Remélem, mindenkit sikerült feldobnom :-), de sajnos nem mondhatok mást. Ezt az ellentmondást nemrég sikerült tisztáznom magamban, és nem lettem tőle vidámabb, de mindegy, hogy az igazság jó vagy rossz nekünk, azt kutatni kell mindenáron.